Az alábbi blogban röviden elmesélem, hogy miért is fejeztem be mai nappal a véradást! Ennek története álljon most itt:

Még főiskolás lehettem, mikor szakmai gyakorlatosként a Fővárosi Gázművek Informatika Osztályán dolgoztam. Ott megszokott volt, hogy bizonyos időközönként kihelyezett véradást rendeztek. Ez nagyon kényelmes volt, mivel csak lement az ember az aulába, elvégezték rajta az ilyenkor szokásos procedúrákat, majd lecsapolták.
Mindig is szerettem vért adni, mert a tudat, hogy segítek másokon, illetve, hogy picit felpörgetem vele a szervezetemet, olyan jól esett!

Később másoddiplomámat a főiskola berkeiben folytattam, mígnem itt ragadtam ezt követően.
(más felsőoktatási intézményekben is dolgozom, de ez most lényegtelen)
A fősulin is mindig rendeztek ilyen kihelyezett véradást. Mivel itt is csak pár lépcső választott el a nemes cselekedet elől, így Igazgatóságunkról mindig rendszeresen én mentem véradásra.
És ez így ment már jó pár éve...

Mígnem történt egyszer, hogy most áprilisban szintén leslattyogtam vért adni.
Asszisztensnéni a személyi adataim felvételét követően mondta, hogy nem adhatok vért!!!
Kérdeztem mi a gond! Erre: 2209ig le vagyok tiltva a véradásról!
Mondta, hogy menjek oda a doktor úrhoz és beszéljek vele! Nagy nehezen rábeszélt, hogy adjak le most egy kis adagot, és kivizsgálják!
Amíg ezt nem teszem meg, addig az új program letilt, és nem enged vért adni. Kérdésemre, hogy a 2005 májusi véradásom miért most jött elő és jelzett gondot... erre azt válaszolta: új programjuk van, és most jelezte ki, hogy ott gond volt!

Aznap délután állásinterjúra mentem, így nagyon nem akartam beleugrani, de végül gondoltam, ám legyen, leadtam egy adag mintát kivizsgálásra!
Már számtalanszor adtam vért, azonban aznap délután enyhén szédültem, nem voltam valami szuperül. Az állásinterjú lemondásán is elgondolkoztam, mert forgott velem a világ...
Majd másfél liter víz és egy csoki elfogyasztását követően helyreálltam. (mindig eszek reggelit, és szoktam is inni rendesen, főleg vérvétel előtt)

Nah, telt múlt az idő... Tegnap kaptam egy levelet az Országos Vérellátótól, hogy eltérést találtak, és fáradjak be személyesen, elmondják mi van.
Előtte persze egyeztessek időpontot.
Reggel kilenckor fel is hívtam őket, hogy rákérdezzek mikor lehet menni! (papíron személyes bejelentkezést kértek)
Megtudtam, hogy hétköznap 8-12ig lehet menni.

Mi sem természetesebb, mint hogy munkaidőben nincs is jobb dolgom, mint beautókázni a gettóba (7.kerületben a Keleti mögött volt) Elkéreckedés munkahelyről, be az autóba és irány a gettó.
(bocs a Keleti környékén lakó kesserektől!)
A Keletinél letettem az arab barátok SLK mercijei mellett az autómat, majd megtömtem jól a parkolóautomatát, csak hogy a Centrum Kft-nek is jusson valami.
Fura mód leginkább csak én fizethettem a környéken, mivel a mercik és audik egyikén se láttam cetlit. Lehet nem futja rá nekik...

No mindegy, irány a vérellátó!
Elején leirányítottak a pinceszintre, majd onnan felküldtek az emeletre és kérték keressek egy diplomást! :)
Kerestem is egy dokinénit, akinek elmondtam, hogy miért is jöttem.
Elvette a 'behívómat', és elkérte a személyimet!
Majd közölte, hogy megnézik mi lehet a gond!
Fejemben milliónyi gondolat pergett le! Vajon mi bajom lehet!
Cukros lehetek? Esetleg AIDSes, vagy valami más...?
A szokásos 50es pulzusom 100 körülire ugrott míg kinn várakoztam. Közben a dokinő néha kijött, majd elment... Kértem, hogy azért amennyiben lehetséges, úgy 11kor elhúznék, mivel nem kívánnék a Centrum Kft áldozatává válni...
(ekkor már fél órája várakoztam)
Mondta, hogy negyed óra, és majd hosszan elmondja mi volt!
Pulzusom ismét megnövekedett, gondoltam én már minden rosszra... Lepergett előttem egész életem, végiggondoltam az összes barátnőmet, egyéjszakás kalandjaimat... mondom mit szedhettem én össze???
Elképzeltem, hogy papnak állok, és soha többet nőhöz nem nyúlok...

10 perc múlva...
Behívott a dokinő, leültetett.
Kérdeztem, hogy gond van?
Mondta, hogy semmi gond! Átnézték az eddigi összes véradásom adatait és mind rendben vannak! Minden értékem negatív! A kolléganőkkel átvizsgálták őket és nem találtak semmit!
Kérdeztem, hogy akkor mi lehetett a gond?

Dokinő: valószínű, hogy az új programjuk okozhatta a galibát! Már most is adhatna vért, de a program nem engedi, így leghamarabb június 6-án tehetem ezt meg!

Aláírtam a papírt, hogy tudomásul vettem a dolgokat, ávettem a leleteimet, majd távoztam.
Azt hiszem egy életre befejeztem a véradást! Nem kívánom ezt többször átélni... így vége!