Geocaching régen és most
2011-06-07 | magpet | 66 hozzászólás
Frissítve: 2011-06-08 14:27
Avagy: mi változott? Pár merengő gondolat egy őskövülettől. Talán fölösleges, talán szentimentális, talán a fejlődésképtelenség szomorúsága köszön vissza belőle. Viszont hátha páran megértik.
Ehhez a blog-bejegyzéshez egyetlen kép tartozik. Kinek ismerős?
Infó:
Úgy van, a régi freewebes oldalon ez szerepelt, mint a geocaching játék logója.

A logó napjainkra megváltozott, a játék nem különben. Miért láttam neki megírni ezt a posztot? Beleolvastam pár régi ládám logjaiba, és agyamban finoman összeütköztek a régi emlékek, és a velük sokszor szöges ellentétben álló mai bejegyzések.

Nézzük talán időrendben, kezdjünk az emlékekkel! Lassan 10 éve, hogy belebotlottam a geocaching nevű dologba. Játék volt, igazi jóféle, szabad játék. Az első ládák keresgélése után boldogan láttam hozzá, hogy magam is nyomot hagyjak a közösségben, és elrejtsem saját ládáimat. Akkoriban a lehetséges látnivaló mellett nagyon fontos szerepet kapott a játék. A keresgélés, a készülék nyomogatása. Erre nyilván csak az emlékszik, akinek volt szerencséje belekóstolni. Fontos leszögezni, hogy az erre való emlékezés, vagyis annak lehetősége nem érdem, hanem állapot. A körülmények szerencsés összejátszása, hogy például én nagyon korán belebotlottam a játékba, és elcsíphettem olyan pillanatait, amelyeket a jóval később csatlakozók már biztosan nem fognak megtapasztalni.

Így fordulhatott elő az, hogy több társammal egyetemben sok éve bizony olyan ládákat is rejtettem, amik ma már nem hogy a moderáción nem mennének át, de a kessernép haragja is azonnal elsöpörné őket, a törölt bitek helyét pedig sóval vetnék be a szerveren a tartalom felkent és önkéntes felelősei.

A később csatlakozott játékosok mit látnak? A sokat emlegetet virtuális útikönyvet, a számtalan érdekes és értékes helyszínt, precízen szerkesztett ládaoldalakat, pontos szabályzást, jelszót, a jelszó nélküli megtalálás elfogadását vagy elutasítását, hagyományos, virtuális és multi-ládák védelmezőinek fórumos csatáját. Számukra ez a geocaching, hiszen ezt a tartalmat találják a geocaching.hu címet bepötyögve.

Elég kevesen maradtunk, akik még emlékszünk a régi geocachingre: elrejtem a ládát, a többiek megkeresik, majd bejelentik a találatot. Nem vitatkoztunk, mert nem volt min vitatkozni. Nem szaroztuk le egymás ládáját, mert örültünk, hogy valaki vette a fáradságot, és elrejtett egy dobozt, amit mi keresgélhettünk. Persze már akkor is voltak helyek, amik esetleg kevésbé tetszettek, netán ötletes és kevésbé ötletes rejtési megoldások, de a lényeg az volt, hogy egy rejtés bizony eggyel növelte a keresgélhető dolgok számát, eggyel több volt a célpont, volt mivel játszani.

A régi ládák új logjait olvasva mintha sokan ezt nem értenék. Persze nem is dolguk, hogy értsék, hiszen ők virtuális útikönyvet lapozgatni jöttek ide, jelszót leolvasni, a találat érvényességét bizonygatni. Mégis egy kicsit fura rossz érzést okoz bennem az, hogy a játék azon tulajdonságai, amelyek számomra nagyon szorosan összenőttek a geocaching szóval, most alaposan háttérbe szorulva, elfeledve porosodnak az útikönyv takarásában.

Nem akarom bántani a virtuális útikönyvet, a fejlődést, a nagyon nagyra nőtt, és ezért kényszerű módon megváltozott játékot. Nagyon jó ez így, ahogy van. Viszont azt sem szeretném, hogy teljesen feledésbe merüljön a múlt, ami ha kevesünknek is, de mindenképpen fontos, sok mindent meghatározó élményeket adott.

Ennek fényében nem örülök, amikor azt látom, hogy az újak közül sokan nem értik, meg se próbálják megérteni egy-egy láda leírását. Kiszaladnak, megtalálják, majd jön a becsmérlés, ez nem jó, az nem jó, pfujj micsoda szégyen, micsoda ciki, hogy lehet ide ládát tenni, miféle igénytelen környezet, ócska rejtés. Persze nem kötelező, hogy mindenkinek minden tetsszen. Viszont annak örülnék, hogy ha a játékhoz frissen csatlakozott játékosok az azonnali és radikális véleményalkotás előtt egy picit megpróbálnának képbe kerülni. Olvassanak, kérdezzenek! Egy 100 alatti sorszámú láda nem azért egyszerű, nem azért van kevésbé érdekes helyen, mert az elrejtő egy igénytelen, játékromboló csöves, hanem egyszerűen azért, mert akkor még mást játszottunk ezen az oldalon. Kinek jutna eszébe köpködni egy Bugatti Royale-t, csak mert egy ekkora motorból manapság már komolyabb teljesítményt illik kihozni? Ott és akkor az volt a csúcs. Ja, és még mindig működik...

Mindenkinek javaslom, hogy néha pillantson fel a részletes szabálykönyvből, vagy az unásig emlegetett virtuális útikönyvből, és próbálja meglátni a geocaching mögött a játékot, a számtalan dologra magyarázatot adó múltat. A fényes ládaoldalakat nézegetve talán nehéz elképzelni és elfogadni, de ezeknek is volt előzménye. Sőt, akár tetszik, akár nem, a mostani játék nem létezne, ha nincsenek ezek a bizonyos előzmények, a csúnya régi ládák, az ősi gondolkodású játékosok által elrejtve.

Adja magát a kérdés, hogy ezek a ládák miért nem kerülnek adoptálásra, alapos átdolgozásra, miért nem korszerűsíti őket senki? Egyszerű: hogy nézne ki, ha a rendkívül korszerűtlen Kheopsz-piramist hatalmas üvegfalakkal, tetőkerttel, a sírkamrában hangulatos wellness-résszel, klímával, mélygarázzsal látnák el? A magam részéről nem szeretném, ha a régi, a játék hőskorához tartozó ládáimat a mai kor igényeire kellene szabnom. Felnőtt, írástudó emberek játszanak: el kell olvasni a leírást, és ha az nem tetszik, nem kell megkeresni! Senki ne érezze kényszernek, hogy egy olyan helyre menjen, olyan dobozkát keresgéljen, ami nyilvánvalóan el fogja rontani a napját.

Mintha időnként néhányakban túltengene a javítási kényszer. Pedig a dolgok sokszor egyszerűségükben is működőképesek, örömet szereznek, maradandó élményeket adnak.
Egy rövid történet a végére. Segédoperatőrként sokat dolgoztam egy Sanyi nevű operatőr mellett. Ő volt képes arra, hogy egy forgatás helyszínére belépve körülnézett, és ha az önmagában megfelelő volt, be se hozatta az autóból a lámpákat. Viszont voltak, akik minden esetben kényszeredett módon nekiláttak minden lehetséges fényforrással világítani. Az én szememben Sanyi az igazi operatőr.

magpet további írásai

Új megtalálások

Bejelentkezés