Blog: A józan ész diadala Megérkeztem
Megérkeztem
Blog: A józan ész diadala Búcsú a parton maradottaktól
Búcsú a parton maradottaktól
Blog: A józan ész diadala Túl a hídon
Túl a hídon
Blog: A józan ész diadala Süllyedő ház
Süllyedő ház
Blog: A józan ész diadala Toi
Toi
Blog: A józan ész diadala Giccs
Giccs
Blog: A józan ész diadala Madáretetők
Madáretetők
Blog: A józan ész diadala Betűember
Betűember
Blog: A józan ész diadala Tekert izé ellenfényben
Tekert izé ellenfényben
Blog: A józan ész diadala Tekert izé rendes fényben :)
Tekert izé rendes fényben :)
Blog: A józan ész diadala Veszedelmes zúgó
Veszedelmes zúgó
A józan ész diadala
2011-07-15 | magpet | 9 hozzászólás
Frissítve: 2011-07-15 12:14
Kicsit zengzetes cím egy kis városligeti csónakázáshoz, de a végére talán kiderül, miért lett ez.
Kajakozni jó. Munka után a fenének sincs kedve túl sokat autózgatni, irány hát a Liget! A tavon úgyis épp kiállítás van, egy kis edzés, ráadásul közben jól meg is művelem szegényes elmém szürkülő redőit. A kiállítás honlapja szerint a látogatás ingyenes, csónak bérelhető. De nekem van, tehát hajrá!
Gyors vízre szállás mudman barátom társaságában. Ő most nem hajózott, mert túl szépen volt öltözve, és a fotóscuccát se tudta volna hova tenni, így inkább nyomta a gombot (a képeket itt is köszönöm!). Pár evezőcsapás után motorizált vizibicikli érkezett, ami jellegénél fogva igencsak elütött a tavon bolyongó bércsónakoktól. A vizibiciklista úr kicsit tétován, de nagyon normális hangon szólalt meg. Tudatta, hogy ezt itt nem nagyon lehet, mert bérlemények vannak, és saját csónakkal inkább ne. Nehogy megsérüljön egy műtárgy, vagy koccanjak egy bérhajóval, mert az nem jó. Ebben egyetértettünk. Én viszont szerettem volna békében hajókázni és megnézni a kiállítást. Felajánlottam, hogy akár a belépődíjat is szívesen kifizetem, nem bliccelés a szándékom. Már ha van belépődíj.

Erre a biztonságért felelős úr készségesen rádiózgatásba és telefonálgatásba kezdett, hogy megoldja a szabályzatban nem tisztázott problémát: az ingyenes kiállítást látogatná egy bolond, saját hajóval. Vártam türelemmel, addig a 10m sugarú körbe merészkedő kacsákat szórakoztattam. Bő negyed óra próbálkozás után a kiállítás őre feladta a kommunikációs küzdelmet. Megbeszélte kollégájával, hogy ha nem vagyok sokáig (max. 1 órát ígértem), akkor evezzek be, nézzek körül, aztán hagyjam el a hídtól délre eső területet, mert az be van kamerázva. Mivel nem sikerült elérni a kiállítás fő szervezőjét, nem volt biztos benne, hogy a saját szakállára hozott döntésből később nem származik-e probléma, eszem ágában sem volt őt bajba sodorni. Gyors kör délen, pár mókás fotó, majd vissza az északi, kisebb területre. Itt azért még eveztem egy keveset, hogy azért valami mozgás is történjen.

Közben az engedélyt adó úr többször is elhaladt mellettem speciálisan felkészített járművével, megbeszéltük a hosszú szolgálat nehézségeit, majd megígértem neki, hogy a kikötést követően hozok neki valami hideg innivalót. Figyelem: nem megvesztegetés! A cselekményen ekkor már bőven túl voltam, nem így vásároltam meg a hajózás lehetőségét! Az őr kicsivel később visszatért, és jelezte, hogy lassan inkább kössek ki, mert szóltak, hogy jön le valami fejes a múzeumból. Így is tettem: kikötés, hajó a tetőre, majd a közeli büfében bevásároltam italokat és óriásperecet új barátomnak, aki reggelig fogja vigyázni a műtárgyakat. Mikor átadtam neki, láttam rajta, hogy kicsit meg van lepve, nem hitte, hogy be fogom tartani az ígéretemet. Pedig ez az a helyzet, amikor ez különösen illendő.

Miért is van hírértéke ennek az eseménynek? Kis hazánkban - tartsatok savanyú, hisztis alaknak - nem ehhez vagyok szokva. Az üzemszerű eljárás az lett volna, ha ellentmondást nem tűrve kizavar a vízből, és nem áll neki sz*rakodni rádióval meg telefonnal, meg a szabályzaton gondolkodni. Ez az ember viszont nem a minél gyorsabban elhárítandó problémát látta bennem, hanem egy látogatót, akinek egyetlen bűne, hogy a megszokottól eltérő módon érkezett a kiállításra. Ő pedig a kiállítás gazdájaként nem a hatalmaskodást, hanem a helyzet tisztázását, a látogató kérésének valamilyen módon történő teljesítését érezte feladatának.

A kiállítás önmagában is nagyon tetszett, ajánlom mindenki figyelmébe, köszönöm a szervezőknek! A biztonsági őr és kollégája rugalmasságát pedig külön dícséret illeti! Ilyen apró, jelentéktelennek tűnő dolgok segítenek néha abban, hogy ha ideiglenesen is, de visszatérjen a hitem és bizalmam, hogy ebből az országból egyszer még lehet valami.

A képek után alul a tracklog.

Új megtalálások

Bejelentkezés