Blog: Videó - szerintem Videó - szerintem
Videó - szerintem
Videó - szerintem
2011-10-22 | magpet | 64 hozzászólás
Frissítve: 2016-02-10 13:48
Korábban felmerült, hogy írhatnék egy kicsit a mozgóképcsinálásról. Most ez történik, de hangsúlyozottan több szubjektív, mint objektív elemmel. Nem vagyok tanárember, csak azt tudom képernyőre vetni, amit én gondolok a témáról. Készülékek, forgatás, utómunka. Néhány tipp, hátha hasznát veszed!
Milyen alapon?

Ki vagyok én, hogy ilyen blogot írok? Semmi extra. A GPS-esdi előtt jó ideig ezt dolgoztam. Sokáig voltam világosító és segédoperatőr, végül önállóan is forgattam, sőt forgatok néha a mai napig is. Szerencsére olyan helyen kezdtem a munkát, ahol öreg filmes operatőrök is dolgoztak, akiktől nem csak a forgatás rejtelmeit próbálhattam ellesni, hanem megtanultam a ranglétra fontosságát is. Máig vallom, hogy egy pár hét alatt elvégzett tanfolyam, majd egy operatőr/kameraman oklevél nem ér annyit, mint pár év a kábeltekeréstől az akkumulátor-cipelésen át az első saját snittig. Ettől függetlenül kérem, hogy az alábbiakat ne mint egyetemes igazságot, vagy egyfajta tananyagot olvassátok! Csak pár gondolat következik, ami az én agyamban motoszkál, amikor kamerát vagy valami hasonlót veszek a kezembe.

A kamera kiválasztása

Mondhatnánk, hogy a legfontosabb, de nem. Hiába választottam a blog képének a már életében legendává vált BVW-D600P-t (annak idején a kedvenc kamerám volt), egy jól sikerült filmhez nincs szükség méregdrága, bonyolult technikára. Napjainkban egy fullHD csodával épp úgy lehet nézhetetlen szemetet készíteni, mint egy igazán ütős felvételt mobiltelefonnal, vagy egy olcsó kompakt fényképezőgéppel. Tehát az elején eloszlatnám azt a hitet, hogy valakit a profi cucc birtoklása tesz nagy filmessé. Egy jól elcsípett ötlet, egy vicces vágás, pár jó szereplő elviszi a hátán a 320x240-ben forgott filmet is, ez a programpont tehát messze nem a legfontosabb.
Azért nem baj, ha lehetőségeinkhez képest törekszünk a normális minőségre. Az apró, nagyon olcsó kameráknál beleszaladhatunk olyan tulajdonságokba, amik gátolják vagy legalábbis nehezítik azt, hogy a felvétel végül úgy nézzen ki, ahogy szeretnénk. Itt a képfelbontáson túl gondolok az átfogásra (világos és sötét elemek egyszerre a képen), az optika rajzára és fényerejére, a vario (zoom) finom működésére, vagy pl. az automata írisz (automatikus expozíció) finom vagy épp durva átállásaira. Ha a cél nem csupán a dokumentáció, hanem hogy a képbe az alkotó is beleszólhasson, akkor nem árt, ha a kamera manuális üzemmóddal rendelkezik. Így az expozíción túl beleszólhatunk a fehéregyensúlyba (színhelyesség, vagy épp szándékos eltolás valamelyik irányba), mélységélességbe (előtér és háttér elválása egymástól), és egyéb fontos képi paraméterekbe. Természetesen ezek a lehetőségek inkább csak a magasabb árkategóriában jelennek meg, illetve kevésbé jellemzőek a fényképezőgépeknél. Ha komoly a szándék, akkor tessék igazi kamerában gondolkodni!
Érdemes fenntartásokkal kezelni a kamerák vagy fényképezőgépek dobozára hatalmas számokkal feltüntetett marketing-adatokat. A digitális zoomot például úgy felejtsük el, ahogy van, ez ugyanis a kép közepét emeli ki és nagyítja, ami nyilvánvalóan pixelesedést okoz. Szintén elgondolkodtató, ha egy negyed zsömlényi kamerában 70x-es optikai zoom van. A nagy varió (zoom) átfogáshoz ugyanis sok lencsetag kell, amiknek a számával fordítottan arányos az optika rajzolatának minősége. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen hosszú zoomot teljesen behúzva (tele állás) lehetetlen kézben megtartani. A további csodálatos szolgáltatások és effektek szintén csak csalogató üveggyöngyök: egy kamerát megvásárolva az ember átnézi a lehetőségeket, majd 99%-ban csak kamerának használja. Nem fog magán a kamerán snitteket darabolni, effekteket a képhez adni, videót közvetlenül a youtube-ra tölteni, stb. Maradjunk tehát a valóban fontos adatoknál: képbontás (hány darab, mekkora méretű és felbontású szenzor?), optika látószöge (tapasztalat, hogy a nagylátószög sokkal hasznosabb és érdekesebb, mint egy hosszú tele-állás), fényerő, akku üzemidő, rögzített formátum. Ez utóbbiról pár szó: manapság a kamerák túlnyomó része valamiféle MPEG-formátumot rögzít. Akkor is, ha épp MOV-nak, vagy AVCHD-nek hívják. Ennek jellemzője, hogy nem veszteségmentes, tehát a tömörítés mértéke befolyásolja a kép minőségét. Az sem mindegy, hogy a DVD-knél megszokott MPEG-2, vagy a DivX néven is ismeretes MPEG-4 a rögzített formátum, nyilván ez utóbbi valamivel gyengébb minőséget jelent. Persze egy nem agyontömörített, normális felbontású MPEG-4 felvétel is nagyon szép tud lenni, ettől tehát nem kell megijedni.

Tanácsok forgatáshoz, ömlesztve

Legyen koncepciód! Az első gombnyomás előtt már légy tisztában azzal, mit szeretnél látni a monitoron az utómunka végén! Forgatás közben se feledkezz meg saját szabályaidról, tervedről. Nem mindegy, hogy egy vágatlan dokumentációt készítesz, esetleg egy híranyag-szerű pár perces anyagot néhány vágóképpel, vagy egy gyorsra vágott, sok képet igénylő klipet. Manapság már nem drága a nyersanyag, inkább forgasd túl az eseményt, mert vágásnál pár snittet kihagyni mindig egyszerűbb, mint a pótláson gyötrődni.

Komponálj! Ez az, amit biztosan nem lehet pár sorban leírni. A kompozíció ebben az esetben nem muzsikát jelent, hanem - mondjuk így egyszerűen - hogy mit hova teszel a képen. A magam részéről megőrülök a kényszeres középre komponálástól: a főszereplő orra hegye legyen a képátlók metszéspontjában! A képen többnyire van egy főszereplő: ember, állat, épület, apró tárgy, egy szituáció, akármi. Közel sem biztos, hogy a pontosan középre helyezett tárgy a legkellemesebb a szemnek. Vedd figyelembe a környezetét, válassz az előtérből vagy háttérből további bekomponálható képelemeket! A képet kiegyensúlyozza a jól megválasztott ún. nézésirány is: pl. ha egy ember balról jobbra nézve beszél, akkor a kép jobb oldalán (nézésirányban) több levegőt hagyunk előtte, ellenkező esetben kinéz a képből. Persze a kinézésnek is lehet funkciója, de általános esetben a szemnek kellemesebb az egyensúly.
Okos tanárok biztosan tudják ezt tanítani is, én csak annyit tudok mondani: próbálj ráérezni! Nézd vissza a forgatott anyagot, és ha valahol a szemed nem érzi jól magát, akkor ott gondolkodj el a kompozíción!

Maradj fix! Már amennyire lehet. Az apró kijelzőn fixnek, vagy alig mozgónak tűnő kép normális méretben nézve szédítően imbolyoghat. Ha nem hiszed, próbáld ki: forgass egy keveset, csinálj pár viszonylag gyors ide-oda mozgást, ami a kis kijelzőn még vállalhatónak tűnik! Aztán nézd meg monitoron, mit csináltál! :) Nincs mit tenni, a fix tartást gyakorolni kell, vagy statívra (állványra) bízni a feladatot. Egyik kedves tanítómtól hallottam: statív mindenhol van, csak meg kell találni. Ha úgy hozza a sors és tényleg komolyan gondolod a mozit, akkor támaszd le a kamerát egy kukára, farönkre, korlátra, akármire!

Egy mozgás egy irány! Kerüld az ide-oda kaszálást egy snitten belül! Erre klasszikus példa az egyszerű turista, aki a nem túl széles látószögű kamerájával beszabadul a katedrálisba, és mivel mindent meg akar magának mutatni, veszett kaszálásba kezd fel-le, balra-jobbra, átlósan. Sőt, lehetőség szerint még a variót is előre hátra rángatja. Ez a helyszínen nem feltétlenül tűnik rossznak, de normális ember számára nagyobb méretben nézhetetlen. Persze ha a dokumentáció a cél, akkor jó valamire, de most nem egy kommandós bevetés részleteinek archiválása a cél, hanem egy olyan filmecske, amit büszkén töltesz fel a youtube-ra. Ha tehát ilyen jellegű a téma, inkább gondolkodj több snittben, dolgozd fel a témát alaposan! Fixek, egyirányú mozgások, esetleg ha indokolt variók. Az utómunkánál ráérsz válogatni.

Kameramozgások általában. Csábító a kamerával ide-oda mozogni, sőt talán még csábítóbb agyba-főbe használni a variót. Ezeknek tényleg lehet funkciója, de ne erőltesd túl őket! Sokszor pár ügyesen összeválogatott fix jobban néz ki, és akár hatásosabb is lehet. Ez persze nem kötelező törvény, a téma sok mindent meghatároz. Szintén próbáld a témához igazítani a mozgások irányát és tempóját is! Például egy falut bemutató utazós filmhez kevéssé illenek a gyors mozgások, a szereplők arcába beletolt majd hirtelen hátraugró kamerával készült képek, az ide-oda döntögetett vízszint. Ugyanígy furcsa lenne egy punkrock klipben nyugodt, precízen komponált fixekkel próbálkozni.
A különféle látószögek (zoom-állások) más-más hatást gyakorolnak a képre, ha mozgásban van a kamera. Behúzott varióval (tele zoom állás) például sokkal nehezebb egy nyugodt, nem röcögős svenket elkészíteni, mint nagylátószögű állásban. Ha egy autóból előrefelé néz ki a kamera, akkor a nagylátószög gyorsabb, míg a behúzott (telésebb) varió lassabb mozgás érzetét kelti. Ezeket legszebben próbálgatás útján tudod megérezni, tehát éles bevetés előtt kísérletezz egy kicsit!

Mozogj két irányban! Nem mindig tudhatod, hogy a vágásnál mi hova fog kerülni. Ezért aztán ha lehetőséged van rá, a mozgásokat megduplázhatod: pl. egy kilátóból készült svenket megcsinálhatsz balról jobbra, majd jobbról balra is. Vágásnál pedig majd azt használod, amelyik a filmbe jobban beleillik.

Lepd meg a szemet! Ha olyan képet szeretnél, amire felfigyel a néző, akkor csinálj olyasmit, amit az ember szeme magától nem tud, vagy amilyen aspektusba a szem magától nem nagyon keveredik! Ilyen lehet például egy nagyon közeli makro-felvétel, egy átélezés, vagy a kamera előre-hátra mozgatásával és a vele egy időben húzott varióval elért háttér-tágítás vagy szűkítés, vagy akár egy festő ecsetjére felszerkesztett apró csőkamera. Persze ezekkel is óvatosan kell bánni. Hacsak nem videoklipet forgatsz, az ilyen képek túl nagy dózisban inkább zavaróak, mint tetszetősek. De a mozin belül jól elhelyezett pár apró furfang hatásos lehet.

Dolgozd fel a jelenetet! Klip-szerű műfajnál talán kevésbé jelentős, de ha játékfilmes szempontból nézzük, akkor fontos, hogy egy helyzet ne csak egy kameraállásból legyen meg. Például egy kiránduló társaságról készíthetsz több tágabb totált minden szereplővel, egy- vagy többalakos közeliket, láb közelit, arcokat szemből vagy oldalról, hátizsákon fityegő GPS-közelit, éles turistajelzés mögött a héttérben életlenben elsétáló alakokat, stb. Így a "mentek az erdőben" mondatot kicsit színesebben is el tudod majd mondani a nézőnek.

Óvatosan az automatákkal! Bár átlagos képtartalom esetén a mai eszközök élvezhető képet produkálnak akár a legautomatább beállításokkal is, akadhatnak olyan helyzetek, amikor jobb őket hatástalanítani. Az expozíciót például többnyire az egész kép átlagára, vagy jobb esetben egy kis középre súlyozással találja ki a kamera. Ha egy szemből erősen megvilágított színész áll egy fekete függöny előtt, akkor mit tesz az automata? A sok fekete miatt rányit, a kép főszereplője pedig mentehetetlenül túlexponálódik, akár felismerhetetlenségig fehéredve. Ilyen esetben állítsd kézzel az expozíciót, ha kamerád ezt lehetővé teszi!
Szintén légy óvatos a fehéregyensúly automatikával! Ez is a teljes képtartalom alapján próbálkozik, ezért aztán ha színművészünk egy piros függöny előtt áll, akkor arca könnyen bezöldülhet: a feladatát rosszul ellátó fehéregyensúly-automatika komplementer irányba tolhatja el a kép színvilágát. Itt is inkább válassz manuális beállítást, a megfelelő színű fényforrás (napfény, felhős napfény, műfény, neon, okosabb eszközökön kézi beállítás) kiválasztásával.

Ne erőltesd az effekteket! Sok kamera rendelkezik különféle képi effektekkel: fekete-fehér, szépia, ilyen-olyan színek felé eltolás, stb. Ha ilyesmire vágysz, inkább az utómunka során babrálj a képpel! Ha ugyanis már forgatáskor kiölöd a színeket a felvételből például egy jópofának tűnő szépia-beállítással, soha többet nem lesz módod azokat visszaállítani. Ha pedig kiderül, hogy mégse olyan szép, netán a megrendelő mégse akar bele ilyet, akkor nagy bajban vagy.

Figyelj a hangra! Bár a homevideo műfajban a hang a techinkából és a hangmérnök hiányából adódóan nem tud túl bonyolult lenni, azért egy kis odafigyeléssel készíthető hasznos hang. Ha egy szereplő mondatai hasznosak, akkor azok elhangzása közben próbálj az illető közelében maradni, és minél fixebben egy irányba nézni a kamarával! Ha tényleg fontos a hang, akkor a hosszú unalmas fix képet inkább utómunkánál takard le különféle vágóképekkel, mintsem hogy a monológ közben az ide-oda forduló kamera miatt a hang legyen élvezhetetlen. Ne vedd túl komolyan a kamerákon gyakran megtalálható, varázslatosnak tűnő mikrofon-beállításokat: a zoom-mikrofon, a focus-mikrofon (állítólag az élesség helyéről veszi a hangot) inkább marketing-eszközök, mint valódi szolgáltatások. Gondolj bele: markodban egy kamera, benne egy-két apró mikrofon, a fejed mellett egy most beindított dízelmozdony. Hiába fordulsz és húzol élességet a 30 méterre motyogó emberre, csodák nincsenek, a felvételen csak a dízel zörgése lesz hallható. Az egyetlen hasznos kapcsoló, ami kis kamerákon is előfordul, a mélyvágó, vagy más néven szélzaj-szűrő. Ez nevének megfelelően a mélyebb hangokat (dübörgés) vágja meg, ami az emberi beszédet viszonylag kevéssé érinti. Viszont ügyelj rá, hogy ezt a funkciót fölöslegesen ne kapcsold be, mert egy koncert felvételét például csúnyán tönkre tudja tenni.


Utómunka

Mint neve is mondja, utólagos. A dolog lényege már forgatásnál lezajlott, ott sok minden eldőlt. Ezért is fontos a fentebb már említett koncepció. De ha forgatásnál minden sikerült, attól még nincs kész a film! (Tekintve, hogy 2011-et írunk, most csak a számítógép-alapú vágásról lesz szó, a DVCAM, Betacam- és U-Matic editorok ízes nosztalgiája úgyis csak keveseknek adatik meg. :)

A szoftver kiválasztása

A kamerák többségéhez jár valami lebutított alkalmazás. Ezek tudása többnyire kimerül abban, hogy a kameráról vagy az adathordozóról importálják az anyagot a számítógépre, a snittek egymás mögé illeszthetők, esetleg néhány alapvető effekttel színezhetők, a film alá rakható egy zene, és némi felirat. Ez persze elsőre elégnek tűnhet, de használat közben kiderülnek az apró, de annál bosszantóbb korlátozások. Például egy mp3 csak egy az egyben rakható a film alá, nem lehet a felénél elvágni és finoman lehalkítani (fader). A felirat nem mozoghat, egy meglévő snitt fölé annak hangját megtartva nem tehetünk vágóképeket, stb. Itt is fontos tehát az igények tisztázása. Ha a cél egy egyszerű családi videó, ahol feliratban megjelenik, hogy "Ödönke 4 éves", majd egymás után jönnek a képek, végül irány egy DVD lemez, akkor nem érdemes bonyolultabb szoftverrel bajlódni. Komolyabb szándék esetén viszont egy rendes célszoftver megéri a befektetést anyagilag és a tanulásra ráfordított időben egyaránt. Az Adobe Premiere, a Pinnacle Studio, vagy a Sony Vegas szoftverek már egészen kifinomult műveletekre képesek, ilyesmikben érdemes gondolkodni. Vásárlás előtt persze célszerű tisztázni, hogy az adott program fogadja-e közvetlenül a kameránkból kibújó anyagot, mert fölösleges az életünket különféle előzetes konverziókkal nehezíteni.

Tanácsok vágáshoz, ömlesztve

Készülj fel! Minél több a forgatott anyag, minél bonyolultabb utómunka előtt állsz, annál inkább igaz: nézd át a forgatott anyagot! Nagy előny persze, ha Te magad forgattad, mert akkor ugye eleve az általad elkészítendő filmre koncentráltál, a snittek nagy részére emlékszel. De egy kis frissítés mindig jót tesz, gyorsítja a munkát, hidd el. A felkészülés része az is, hogy az alapvető koncepcióval tisztában legyél. Ha pl. klip-szerű mozit készítesz, akkor nyilván először a megfelelő zenét kell a helyére tenned, és erre vágni a képeket.

Érezd a ritmust! Vágás közben gyakran nézd meg, mit csináltál eddig! Hosszabb lélegzetvételű munka esetén tarts szüneteket, és így próbáld a lehetőségekhez képest szűz szemmel megnézni, hol is tartasz. Így jobban felfigyelsz azokra az esetleges ritmus-hibákra, amiket érdemes kijavítani. Itt túl hosszan vagy túl röviden használt képekre gondolok, netán mégis kihagyandó snittek észrevételére. Szintén ide tartozik az egész film hossza. Természetesen erre sincs aranyszabály, de ha nem folyamatos történetről van szó (játékfilm, dokumentumfilm), hanem csak képeket sorban bemutató filmecskéről, akkor néhány perc az az időtartam, amíg egy téma egy átlagos néző figyelmét képes lekötni. Hiába hullámzik gyönyörűen a tenger, 14 percig nem lehet nézni. Akkor sem, ha néha ugrik a delfin.

Kerüld a fura ugrásokat! Fura ugrás alatt arra gondolok, amikor két nagyon hasonló plánt (pl. egy beszélő emberre a másik ugyanúgy beszélő ember) vágsz. Erre persze már a forgatásnál is ügyelhetsz, de ha nincs más megoldás, akkor utómunkánál próbáld a dolgot pl. vágóképpel takarni. Természetesen mint ez is, nagyban függ a műfajtól és a koncepciótól. Megesik, hogy egy moziban épp ez az ugrálás a poén, de ha nem, akkor inkább zavaró, mint kellemes.

Óvatosan a giccsel! Bár a szoftverek nagy része mindenféle díszes kereteket, izgő-mozgó feliratokat és animációkat képes a képre tenni, ezek használatát nagyon gondold át! Itt fokozottan igaz, hogy a kevesebb néha több, hacsak nem épp paródiát készítesz az agyoncsicsázott filmekről.

Tartsd kordában az wipe-gyárat! Az ún. élesvágáson (egyik kép után egyszerűen a másik) túl a szoftverek különféle wipe-okat, vagyis vágás effekteket kínálnak. Az egyszerű átúszástól a különféle minták mentén váltó képeken át a legvadabb, pörgő-fogó 3D mutatványokig rengeteg variációt használhatunk. Ezek közül az úszás az egyetlen, amit nagy dózisban is befogad az emberi szem, a többitől hosszú távon meg lehet bolondulni. Ha funkciója van (pl. az idő múlását egy lapozás wipe érzékelteti), az még rendben, de ha egy 5 perces filmben 40 db. különféle wipe mentén forognak szerte-szét a képek, akkor annak a végére a néző biztosan idegösszeroppanást kap.
Úszást akkor érdemes használni, ha a téma megkívánja (lírai, lassú mozi), vagy esetleg hasonló képeket vágsz egymásra. A képek váltása közötti ugrást akkor is enyhítheted úszással, ha mozgást vágsz másik mozgásra.

Hang. Ha a forgatott anyag hangja hasznos, akkor légy óvatos az alázenéléssel! Alaposan hallgasd meg, hogy az érthetőséget nem zavarja-e! Ne feledd: Te láttad és hallottad a filmet zene nélkül, tudod, miről beszél a szereplő. A nézőnek viszont a teljes kevert hangból kell kihallania a lényeget.

Feliratok, etika. Az optimális feliratozást is meghatározza persze a téma és a műfaj. De kevés az olyan eset, amikor létjogosultsága van az agyonanimált, színes giccseknek. Ha mindenképpen feliratozni szeretnél, válassz szolid, a feladatnak megfelelő betűtípust, méretet, hátteret! Nyilván más címfeliratot igényel egy szülinapi buli videója, mint egy természeti katasztrófáról készült film. Figyelj arra is, hogy a felirat olvasható legyen, illetve ha azt nem üres képernyőre, hanem mozgóképre helyezed rá, ne üssék egymást! A felirat helyét és méretét igazítsd a képtartalomhoz! A film végén illik feliratban megjelölni az esetleges forrásokat (mástól származó képek, zenék). Persze magadat is feltüntetheted, de a hatalmas betűkkel végigvonuló "operatőr:, rendezte:, vágó:, stb." titulusok felsorolása inkább komikus, mint tekintélyt parancsoló. Természetesen itt pl. nem egy valódi, komoly dokumentumfilmről beszélek, hanem a "Bringázunk a haverokkal" című 3 perces homevideo-ra.

Végezetül: ne félj a kísérletezéstől! Talán kicsit ellentmond a fentieknek, de ha akár a forgatás, akár a vágás során eszedbe jut valami jópofa (vagy annak tűnő) megoldás, akkor ne félj azt SD-kártyára, DVD-re, vagy webre vetni! A legrosszabb ami történhet, hogy kapsz egy csomó negatív kritikát, és tanulsz a dologból. Vagy filmtörténelmet írsz. :)

Sok szubjektív gondolat, remélem segítettem. Ha a fentieket betartod, akkor nekem biztosan jobban fognak tetszeni a filmjeid! :)
Kellemes forgatást!

Új megtalálások

Bejelentkezés