Blog: Magányos kajakverseny Forerunner 310XT a hajón
Forerunner 310XT a hajón
Blog: Magányos kajakverseny A bánki mélyvíz is legyőzve!
A bánki mélyvíz is legyőzve!
Magányos kajakverseny
2011-11-13 | magpet | 0 hozzászólás
Frissítve: 2011-11-23 13:44
Sem a testalkatom, sem a hajóm formája nem teszi lehetővé a komoly száguldozást. Valamiért mégis az az ötletem támadt, hogy kipróbálom alaposabban a Foreunner 310XT által kínált edzés-lehetőségeket. Mert bár nyilván nem célom a világversenyeken való szereplés, egy önmagam számára kitalált cél elérése, a teljesítés közben elérhető folyamatos kontroll bizony szórakoztató dolgok. Sőt, közben még mozogtam is.
Két edzés élményeit szeretném megosztani Veletek. A metódus és a Forerunner beállításai nagyjából megegyeznek, de kicsit más a "terep" és a táv. Első alkalommal a Bánki-tavon körözgettem, ahol ilyen módon egy kicsit a monotónia is ellenfelem volt. A második helyszín a sokszor próbált Ráckevei-Duna volt, ahol a táj ugyan kicsit változatosabb, viszont kis nehezítést jelentett az időnként ár ellen történő evezés. A korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy itt azért nincs brutális folyás (talán 1km/h, de inkább kevesebb), továbbá ami odafelé árral szemben, az visszafelé ár mentén. Átlagban tehát ez is csak egy állóvíz. :)

Miben is állt ez az edzés?

Először is kilométeres tagolásra vágytam. A Forerunner auto lap (automatikus kör) funkciója lehetővé teszi, hogy az óra kilométerenként "megnyomja" a LAP gombot, és így nem csak az egész menet átlaga legyen látható, hanem az egyes kilométerek is, külön-külön. Ennek leginkább az a koncepció adott jelentőséget, hogy nem egyenletes tempót terveztem: minden harmadik kört - vagyis minden harmadik kilométert - próbáltam kicsit alaposabban meghúzni.

A másik izgalmas szolgáltatás a virtuális partner volt. Ez pontosan az, ami a neve alapján eszünkbe jut: egy edzőpartner, aki nincs ott, és mégis ott van. Ő a megadott sebességgel halad, és folyamatosan követhető, hogy ki jár előrébb, és mindezt pontosan milyen különbséggel.

Egy harmadik apróság, de nagyon szerethető funkció az auto scroll, vagyis hogy a Forerunner 310XT nem csak hogy sok adatot számolgat a háttérben, de ezeket ügyesen, a képernyők folyamatos görgetésével képes megjeleníteni. Az edzések során a következő képernyőket használtam, szép lassú, pár másodperces automatikus görgetéssel:

1.: a teljes edzés adatai: megtett út, eltelt idő, átlagsebesség, valamint a napi pontos idő, hogy azért a külvilágtól se szakadjak el teljesen.

2.: pillanatnyi sebesség. Csak ez, egy darab szép nagy számmal.

3.: aktuális kör (kilométer) adatai: megtett út, eltelt idő, kör átlagsebessége, eddigi körök száma. Ez utóbbi adat tette kicsit követhetőbbé, hogy hol is tartok, mikor jön húzósabb, vagy épp lazább kör.

4.: virtuális partner. Itt csak a két versenyző látható egymás mellett, valamint a kettejük közötti idő- és távolság-különbség.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Forerunner 310XT ennél bonyolultabb edzés-levezénylésre is képes. Összeállíthattam volna egy olyan programot, ami automatikusan vezényli a laza és húzós körök váltakozását, riaszt ha bizonyos sebesség alá vagy fölé megy a tempóm, stb. Ezt csak azért nem tettem meg, mert fogalmam sem volt, hogy fogom bírni, illetve azt se sejtettem, hogy hány kilométer esik majd jól. Meghalni meg nem akartam, csak kicsit játszani a kis készülékemmel, és közben egy jót evezni.

Az első edzés



A Bánki-tó kör nagyjából 900m. Ide egy 10km-es szándékkal érkeztem, ami durván 11 kört jelent. Az eddigi, barátokkal elkövetett, fényképezgetős-beszélgetős sétahajókázások átlagsebessége 4.3-4.7km/h körül mozgott, így ide egy könnyű 5km/h-s virtuális partnert állítottam be ellenfélnek. Hamar kiderült, hogy ez akár több is lehetett volna, de sebaj, így legalább fölényes lesz a győzelmem, menet közben nem babráltam át. Már csak azért sem, mert a szándék a megállás nélküli evezés volt. Persze kis ruha-igazítás, elgémberedett kézfej-tornáztatás miatt voltak pár másodperces leállások, de ezeket igyekeztem a minimumra csökkenteni. Ezek a rövid lassulások szépen láthatók is a Connect sebesség-grafikonján.
A menetet meglepően jól bírtam. A laza körök 5.5km/h körüli átlagot mutattak, a hajtósabbak 6.0km/h-t, illetve az utolsó húzósabb kört (összességében a 9. kilométert) sikerült 6.6km/h-val zárni, ez azért kicsit feldobta a napomat. Ami meglepő volt, hogy az ezt követő zárókörön saját várakozásaimmal ellentétben nem szánalmas vánszorgás következett, hanem egy diadalmas, 5.8km/h-s zárás.

A második edzés



Ez nem is edzésnek indult, csak egy kis szombati mozgás volt a cél. De a vízre szállás előtt mégis beállítottam a Forerunneren a fentebb sorolt hajcsár-szolgáltatásokat, de ezúttal már 5.2km/h-ra lőttem be az ellenfelet. Sejtettem, hogy ezt azért fogom tudni tartani, de nem vágytam a kudarcra, ezért ennyivel is megelégedtem. Tervezett táv nem volt. Felfelé indultam, a Kvassay-zsilipnél fordultam, miután két laza, egy húzós, majd még egy laza kilométert teljesítettem. Lefelé ereszkedve döntöttem úgy, hogy hozzácsapom a szintén 8km-es déli kört a Molnár-sziget alsó csücskéig, természetesen hasonló 2-1-2-1 tagolásban. Ha előbb tudom, hogy a 8km 16-ra dagad, talán lefelé kezdek, hogy a vége is lefelé ereszkedéssel teljen, de így is kibírható volt. Sőt, kifejezetten jó érzést okozott, hogy tudtam: megoldható a feladat, és az 5.2km/h-val mellettem evező virtuális ellenfél esélyei is egyre romlottak a győzelemre. Rá is vertem 1.4km-t. :)

Tanulság, vagyis miért jó Forerunnerrel evezni?

A mozgás, a karokban, vállakban, hátban, tüdőben jelentkező kellemes fáradtság önmagában is ajándék. Gyönyörű hab a tortán a Forerunner okozta játék-öröm, legalábbis a magamfajta kütyü-bolondnak. Nagyon jó móka a több órás - amúgy esetleg kicsit unalmas - evezés közben figyelni az értékek alakulását. Hogy marad le csúnyán a partner, sikerül-e 9 perc körül a húzós kilométer, megtartható-e az 5.7-es átlag a teljes menetre, stb. Kicsit olyan ez, mint mikor a kisgyerek fárad és hisztizik kirándulás közben, de 100m-enként egy-egy "hohó, mintha ott ugrálna egy mókus, nézzük csak meg!" felkiáltással úgy végigterelhető a több kilométeres túrán, hogy közben észre sem veszi, mennyit halad. Bár vélhetőleg "magamtól" is végigeveztem volna a távot, a Forerunner tényleg sokat segített. Arról nem is beszélve, hogy minden méterem archiválva van, szép grafikonokon láthatom, mit műveltem. A tanulság tehát: nem kell élsportolónak lenni ahhoz, hogy a Forerunner egy szerethető eszköz legyen!
Bejelentkezés