Blog: Pandakessing és bakterház Halad a Panda
Halad a Panda
Blog: Pandakessing és bakterház Juhász úr
Juhász úr
Blog: Pandakessing és bakterház Különleges csésze
Különleges csésze
Blog: Pandakessing és bakterház Halott vonal
Halott vonal
Blog: Pandakessing és bakterház Nincs sorompó
Nincs sorompó
Blog: Pandakessing és bakterház Az első elakadás
Az első elakadás
Blog: Pandakessing és bakterház Pazar utastér
Pazar utastér
Blog: Pandakessing és bakterház Uzsonna
Uzsonna
Blog: Pandakessing és bakterház A második pihenő
A második pihenő
Blog: Pandakessing és bakterház Kezdődik a munka
Kezdődik a munka
Blog: Pandakessing és bakterház Megsüppedt
Megsüppedt
Blog: Pandakessing és bakterház Kipufogó kiszabadítva
Kipufogó kiszabadítva
Blog: Pandakessing és bakterház A dolgozó és a szerszámok
A dolgozó és a szerszámok
Blog: Pandakessing és bakterház Jómunkásemberek
Jómunkásemberek
Blog: Pandakessing és bakterház Navigáció
Navigáció
Blog: Pandakessing és bakterház Ablakmosás hóval
Ablakmosás hóval
Blog: Pandakessing és bakterház Valami szépet is - Duna a Petőfi-fánál
Valami szépet is - Duna a Petőfi-fánál
Blog: Pandakessing és bakterház Nem is látszunk koszosnak
Nem is látszunk koszosnak
Blog: Pandakessing és bakterház Bacu viseltes Oregonja
Bacu viseltes Oregonja
Blog: Pandakessing és bakterház Szép kilátás
Szép kilátás
Blog: Pandakessing és bakterház Csésze és GPS
Csésze és GPS
Blog: Pandakessing és bakterház Elegáns belső tér
Elegáns belső tér
Blog: Pandakessing és bakterház Itt a vége - Vörös Csepel
Itt a vége - Vörös Csepel
Pandakessing és bakterház
2009-02-26 | magpet | 74 hozzászólás
Frissítve: 2009-02-26 21:08
Az egész a lökött filmes sorozattal kezdődött. Zákány kitalálta, hogy az Indul a bakterház című film helyszíne bizony megér egy ládát. Lehet erre nemet mondani?
A Google Earth segítségével megszületett az első tipp, amit végül kedves - névtelenséget kérő update: kérésére háttérben maradó - médiamunkás barátom erősített meg, valamint támasztott alá értékes felvételekkel. A hely tehát adott, ki kell tűzni az időpontot, és hajrá! De vajon milyen ott a terep? Ha a Fabia elsüllyed, az nem jó. Kell hát egy nagyteljesítményű luxusterepjáró! A kertben álló 1982-es keltezésű Fiat Panda 4x4 épp alkalmasnak látszik, ha sikerül eljutnunk vele a távoli Szalkszentmártonra. Csatlakozott hozzánk Bacu, így hárman indultunk neki a végtelennek. A navigáció felől nem kellett aggódnunk, egy Oregon és egy Csiksz mellett a Panda értékét is sikerült elegánsan megduplázni egy 276C behelyzésével. Mégiscsak offroad, vagy mi.

Aki szerint nem sok a 70km, annak egy kis háttér-információ a gépkocsiról: a Fiat Panda ún. "hátsó ülése" egy darab vastagabb pokróc, két rúd közé kifeszítve, mint egy egyszerűbb kerti nyugágy. Az apró motor újkori teljesítménye talán 45 LE volt, ennek mára remélhetőleg a fele még megvan. Ez a példány hosszan pihent kedvenc autószerelőmnél, mire a kőhöz csapott, szakadt kardán végre megjavult. A karburátorban az átfolyó üzemanyag mennyiségét csak hozzávetőlegesen lehet szabályozni a gázpedállal, az alapjárat is teljesen véletlenszerű. De ha megy, akkor nincs akadály. Elképesztő kis szerkezet, rövidke tengelytávjával és apró méretével tényleg nem nagyon jön zavarba semmitől.

Az első pont maga a bakterház. Idáig egyszerűen, polgári kétkerék-hajtással jutottunk el, bár az út vége meglehetősen szétjárt, sáros-jeges volt. Bacu és Zákány már itt is lelkendeztek, hogy hol el nem megy ez a kis autó, pedig a kaland még el sem kezdődött. A bakterháznál találkoztunk Juhász úrral, aki nagyon kedvesen fogadta a furcsa társaságot. Házába is behívott, cicái fényképeit is megmutatta, majd végül természetesen a bakterházból megmaradt téglarakást is. Vidám fényképezkedés után Zákány elrejtette a nem mindennapi csészét, majd a következő célpontot kitűzve a Panda orrát az Alföld sáros útjainak fordítottuk.

Közúton nagy kerülő, meg az amúgy is a gyávák fegyvere. A traktorok által járt földutak leküzdéséhez eleinte nem volt szükség a négykerék-hajtást kapcsoló ablakkilincs-forma dolog működtetésére. Aztán a helyzet fokozódott, a hó és a sár mélyült, innentől hát 4WD! Az addigi meglepetések homályba vesztek, ahogy a kis fenevad a gyalog is nehezen vállalható utakon könnyedén tört előre. A havas-jeges útnak a csúszósságán túl van egy nagyon mókás tulajdonsága, nevezetesen hogy nem mindig lehet tudni, mi van a hó vagy jég alatt. Ez lehet egyszerű földút, de akár komolyabb mélységű pocsolya, áthatolhatatlan sártenger is. Az élet nem habostorta, beleszaladtunk hát az első combos akadályba. Előbb az autó eleje, majd a hátulja esett bele a jeges rettenetbe, az alja pedig hallhatóan felült. Hátul épp csak tengelyig ért a mocsár, ebből még ki kell jönnie! De nem. Forog a négy kerék, repül a sár, de az autó nem moccan. Az előttünk elterülő szántóföldön magányos traktor tette a dolgát, látszott a menekülés legegyszerűbb módja. A helyzet azért elég vicces, kiszállás, fényképek. Bacut itt érte az első meglepetés, mikor bokáig merült egy útnak látszó dágványba, de a képek szépek lettek. Mielőtt hülye városi lúzer módjára a traktoroshoz mentem volna segítségért, tettem egy kísérletet az utasoktól megszabadult Pandával, és láss csodát, egy határozott gázadás, és a kis öreg medve kiugrott az Alföld sáros bugyrából! Mégsem fogunk hát itt éjszakázni, kell a pont! A helyzet azért nem volt teljesen egyszerű. Mikor megérkeztünk Tass szélére, szomorúan láttuk, hogy bizony be vagyunk zárva. Az utat lánc választotta el a falutól, a tábla szerint a szemétpakolók miatt. Mi meg pechünkre épp a szemét felől érkeztünk. A lánc túloldalán a civilizáció, kedves tassi emberek, mi meg itt vagyunk elakadva. Az út végének környéke oly ügyesen volt körbeárkolva, hogy az autós kitörés lehetetlennek látszott. Azért egy gyenge próbát megér - gondoltam -, és megindultam balra. Útnak nyoma sem volt, helyenként keresztben húzódó árkokon bukdácsolt át a Panda, míg Bacuék gyalog igyekeztek felderíteni a kivezető utat. Kis Panda-bakkecskézés után két ház között adódótt egy kivezető valami (szándékosan nem használom az "út" kifejezést), ami valahogy az igazi útra vitt. Boldogan fogyasztottuk el az első szendicset a nagy ijedségre.

Két geoláda következett. Természetesen nem kívántunk visszaélni a jármű képességeivel, így csak a járható utakat használtuk. Párszáz méter séta amúgy sem árt a furcsán meggörbült végtagoknak. A második láda felé menet adódott a következő kis probléma. Az első elakadáshoz kísértetiesen hasonló szituáció: egyszerű havas útnak tűnő valami, aztán süllyedés. Éreztem, hogy itt kicsit komolyabb a baj, mert a kipufogó finom bugyborékolásából annak víz alá kerülésére lehetett következtetni. Az autó alja ült a jeges sáron, három kerék alaposan elmerülve, a negyedik a jégen áll. Nem optimális viszonyok a tapadáshoz. A két lelkes utas szorgosan tologatta a vadászpandát, én kisebb-nagyobb gázadásokkal próbáltam hol előre-, hol hátrafelé kiugrasztani az autót a mocsárból, de semmi. Vagyis nem semmi, mert minden ilyen kísérletnél kicsit azért mélyebbre ásta magát, így hamar felhagytunk a próbálkozással. Jöhetnek a szerszámok, klasszikus csapatépítő feladat: terepjáró-bányászás a dágványból! A környéken csak akác, a tüskék ránézésre nem csak a gumi, de a felni átszúrására is alkalmasnak tűntek. Keressünk hát egyéb növénykét, fadarabokat, amiket a kerék alá lehet gyömöszölni, hogy mégis megtapadjon. Legalább annyira, hogy mozduljon egy kicsit. Bacu a fejszével kezdett távolodni, míg Zákánnyal füveket és apróbb fadarabokat tömködtünk a kerekek alá. Egy közeli bokron még egy 20 évesnek látszó póló-maradványt is találtam, a jégnél biztosan jobb a tappadása, ment hát a bal hátsó kerék alá. Közben szomorú arccal visszatért Bacu, aki a feladat teljesítése közben valami rejtélyes okból bokánfejszézte magát. Nem volt veszélyes a seb, de azért vérzett. Nem ideális állapot a sárban történő autó-tologatásra. A Pandában idős kora ellenére természetesen friss elsősegély-dobozka teljesít szolgálatot, Bacu tehát nem maradt ellátás nélkül. Mindentől távol, a tengelyig jeges sárban álló Panda csomagtartójában berendeztük a tábori kórházat: jód-ampulla, ragtapasz került elő, majd percekkel később Bacu ismét harckész állapotban volt. A környéken talált dolgokat apróra szeletelve nagyjából minden kerék alá jutott valami, az ásóval pedig igyekeztem kicsit könnyíteni az autó alatti saras-jeges helyzeten. Nem maradt hát hátra más, mint kihaladni a gépkocsival a csapdából. Jobb sorsa érdemes barátaim a Panda elején feszülő dögtoló rácsot kezdték taszítani, közben a literes erőmű üvöltve forgatta hátrafelé a négy apró kereket. Igen, a sár és a jég egyenesen a külső segítők arcába repült, pont mint egy rossz kabaré-tréfában. De nem volt hiábavaló a szenvedés, a kis szürke ördög sikítva dobta ki magát a mocsár mögötti tüskebokros placcra, ahonnan már gyerekjáték volt a nyugodt, biztonságos továbbhaladás. Néhány méter múlva azért még megálltam felvenni a nap hőseit, no meg elkészíteni az elmaradhatatlan képeket. Meglett hát a második láda is.

Innentől - ahogy mondani szokták - sétagalopp. Kis földúton csúszkálás után unalmas műúton jutottunk el Dömsödre, ahol a Petőfi-fa mellett uzsonnáztunk, majd irány Ráckeve. Ott fontos dolgok vártak ránk: egy GPSGames rejtés a nem létező (vagy mégis?) ráckevei várnál, valamint az elmaradhatatlan látogatás a Romantika Cukrászdában. A várnál először kicsit mérges, majd barátságosan érdeklődő kutyus figyelte ténykedésünket, majd az apró láda elrejtése után célba vettük a kontinens legjobb fekete erdő tortáját árusító intézményt. Zákány és Bacu kicsit aggódtak a látogatás miatt, mert kinézetünk alapján még a sosem tisztálkodó betonozó segédmunkások közül is negatív irányba tűntünk volna ki. De a sütike finom, mi éhesek vagyunk, be kell lépni. A személyzet hagyományosan nagyon kedves volt, ismét nagyon finom dolgokat sikerült ennünk. Azóta talán már felszáradtak a gőzborotvás takarítás nyomai, ajánlom tehát mindenkinek ezt a cukrászdát!
Innen már hazafelé vettük az irányt. A Csepel-szigeten észak felé haladva apró offroad-rövidítést bevetve megközelítettük a Tököli Parkerdőt (a végét természetesen gyalog!), végül a Tamariska-dombot. Zákánytól itt elbúcsúztunk, de az ő ötlete nyomán még beugrottunk Bacuval a Csepel Művek elvarázsolt területére, ahol egy szép ipari tetem játékkal ünnepeltük a vidám nap végét.

Sok óra alatt 240km Pandaháton. Köszönet a résztvevőknek, akik jelenlétükkel emelték az esemény fényét, valamint kiásták-kitolták a Pandát a sárból! A képek magukért beszélnek.

Új megtalálások

Bejelentkezés