Blog: Terepjárós baráti találkozón jártam Persze hogy bemozdul...
Persze hogy bemozdul...
Blog: Terepjárós baráti találkozón jártam Kötél rögzítése
Kötél rögzítése
Blog: Terepjárós baráti találkozón jártam Kis irányítás, és elindul
Kis irányítás, és elindul
Blog: Terepjárós baráti találkozón jártam Segédcsörlő igazgatja a vonóerőt
Segédcsörlő igazgatja a vonóerőt
Blog: Terepjárós baráti találkozón jártam Gyalog se volt egyszerű kihozni a kötelet
Gyalog se volt egyszerű kihozni a kötelet
Blog: Terepjárós baráti találkozón jártam Helyzetfelmérés
Helyzetfelmérés
Blog: Terepjárós baráti találkozón jártam Így alakult
Így alakult
Blog: Terepjárós baráti találkozón jártam Hibakeresés a sötétben
Hibakeresés a sötétben
Terepjárós baráti találkozón jártam
2008-11-30 | magpet | 23 hozzászólás
Frissítve: 2008-11-30 17:40
Nálam ha erdő, akkor séta. Ennek ellenére igent mondtam, mikor kedves barátom meghívott egy terepjárós baráti találkozóra. Legalább egyszer ezt is ki kell próbálni, utána illik ítéletet mondani.
Off-road szempontból gyakorlatilag szűzen indultam a kalandnak, de legalább GPS-t már láttam közelről. :) Az erdei autózást eddig a következő képpen képzeltem: megyünk át mindenen, ami nekem, mint személyautóhoz szokott embernek biztos izgalmas élmény - az első 10 percben. Utána zötykölődés hosszan, unalmasan. Biztos van ilyen is, de ezen a találkozón nem ez történt.
Az autózás szigorúan csak utakon zajlott, természetesen nem védett, szabadon látogatható területen. A szervezők több mint 100 érinthető pontot jelöltek ki, amiket kezdésnél mindenki megkapott a GPS-ére. Innentől az autó számomra csak eszköz volt a navigációs játékban, nem is én vezettem. Csapatunk három főből állt: az autó tulajdonosa vezetett, barátom a hátsó ülésen kucorogva egy külső GPS-szel felszerelt notebookkal navigált, én pedig az anyós-pozícióból kémleltem a felülmúlhatatlan 276C-t, valamint a valóságot. Az igazi érdekes feladat ez volt: a GPS térképét és az ablakon kitekintve látható utakat, patakokat, szintvonalakat kellett ügyesen összevetnünk, és ez alapján kitalálni, hogy mi lesz a jó irány, mindezt természetesen menet közben. Ilyenkor érezhető a "rendes GPS" előnye: azt kérek a térképre, amit akarok, akkora karakterekkel, amekkorákkal akarom. Az utak meglelése egyébként meglepően jó hatásfokkal sikerült is, de azért beleszaladtunk pár mókás zsákutca-szerű helyzetbe. Hiába, a legjobb térkép-kombináció sem tökéletes, de épp ez adta a túra egyik varázsát.
A pontok nagy része "egyszerű" autózással és esetleg 50-150m sétával megközelíthető volt, de akadtak kifejezetten a terepjárós lelkek simogatására alkalmas helyszínek is, ahol a cél a pont autós megközelítése (értsd: 1m-en belül) volt. Ezen pontok eléréséhez szinte kivétel nélkül kevés volt a 4WD meg a felező. Ilyenkor jöhetett a csörlő, természetesen szigorúan favédő hevederrel. Ha a fix pontként szolgáló fa valami tévedés folytán rossz helyre nőtt, egy segédkötéllel és egy plusz csigával kellett megfelelő irányba forgatnunk a vonóerő vektorát, ami még izgalmasabbá tette a feladatot. Egy csörlőzés igazi csapatmunka: a sofőr az autóban a vezetéssel és a csörlő vezérlésével van elfoglalva, mi ketten pedig a gyalog is alig járható domboldalban/árokparton keressük az alkalmas tereptárgyat, találjuk ki a remélhető haladási irányt, és ehhez igazodva rögzítjük a köteleket. Minden leküzdött gödör egy-egy sikerélmény. :)
A 24 órás találkozó első harmada után ránk is sötétedett, ami fokozottan a GPS-re és a térképekre bízta a szerencsénket. Az erdei földút sötétben történő megtalálása ugyanis nem pont úgy zajlik, mint a kivilágított Andrássy út felfedezése egy PNA hangutasítását követve. Ha pedig megvan az út, akkor még mindig hátra van a túra apró ellenőrzőpontjának megtalálása gyalog a sűrűben. Mókás, hogy erre csapattársaim kevésbé készültek fel (na jó, ők hoztak egy alkalmas autót... :), így az előző nap hirtelen magamhoz vett Maglite LED-es lámpa életmentőnek bizonyult. Itt ugyanis fontos a megbízható, strapabíró fényforrás, lásd később.
Már bőven este volt, mikor az egyik ponttól távolodóban az autó nem nagyon akart felmenni egy alig emelkedő földúton. Szomorúan állapítottuk meg, hogy az agyagos talaj, a nedves avar, és a ráhullott kevéske hó bizony el fogja látni feladattal a csörlőt a hátralévő órákra, ami sötétben azért igen szép kihívásnak tűnt. Kiszállás, kötél, fa, indulás. Az önmagát madzagon vonszoló autó mellett állva érdekes jelenségre lettünk figyelmesek: gázadásra a hátsó kerekek elforogtak, ahogyan az várható volt. Az elsők viszont békésen várták, hogy valaki kitolja őket a sárból: elment az első hajtás. A szűkös, tüskebokrokkal szegélyezett út nem tűnt alkalmasnak a szerelési munkálatokhoz, a cél a pár ponttal ezelőtt érintett tisztás. Ide viszont valahogy el kellett jutni. Emlékeim szerint hat menetben sikerült olyan útszakaszra csörlőznünk az autót, ahonnan már az eredeti felállásnak megfelelően ő vitt minket, és nem fordítva. A tisztáson a nálunk lévő lámpákkal kellemes fényárt előidézve megnyitott a spontán futómű-szerviz. Néhány kg. sár kikaparása és a kerékagyak áttekintése után világossá vált a probléma: a jobb első féltengely adta fel a küzdelmet, ami ott és akkor nem tűnt javíthatónak. Felvetődött, hogy ne függesszük fel a túrát, pár pontot még keressünk meg, de az 5°-os, amúgy szinte Wartburggal is járható emelkedőn bemutatott hosszú csörlős menet emléke meggyőzte a csapatot, hogy ez talán nem lenne szerencsés. Szomorú, néma menetben indultunk vissza a bázisra, ezúttal a legközelebbi műutat megcélozva. A találkozó központjában még egy darabig figyeltük a többiek mozgását a GPS nyomkövetésnek hála. Mint kiderült, nem álltunk rosszul a megtalált pontok számát tekintve. Ha a féltengely nem reccsen, jó esélyünk lett volna teljesíteni a teljes túrát, így kicsit sirathattuk a 14 órányi kimaradt élményt.
Most pedig következzen az elején beígért ítélet: a "terepjárós" szó nem a teszkóparkolóban két mozgássérült helyre parkoló terepjárónak nevezett SUV-tulajdonos barmot jelenti. Lehetnek persze átfedések, de az ártatlanság vélelme mindenkinek jár. Gyalogos turistaként kicsit tartottam az élménytől, de most kiderült, hogy lehet ezt normálisan is csinálni. Viszont nem lehet normálisan csinálni például az orvvadászatot, illetve a félig szétrohadt hűtőszekrény vagy építési törmelék széthajigálását az erdőben. Egy értelmes, átlátható szabályozás sokat segítene nem csak a terepjárózás kedvelőinek, hanem magának a természetnek is.
Legközelebb is megyek. :)

Új megtalálások

Bejelentkezés