Negyvenezer kilométer
2011-06-01 | Pupu | 29 hozzászólás
Frissítve: 2011-06-01 15:04
Bűvös táv ez: megfelel az Egyenlítő hosszúságának. Ennyit mentem rekuval közel négy év alatt. Sok-sok élmény, szép pillanat, gyönyörű táj fért bele, barátságokat szereztem általa, miközben, a bringázást tavaly elkezdő feleségemmel együtt, fiatalodtunk egy sort. Vajon mi lesz a következő mérföldkő? Nem tudom - magam is kíváncsian várom a továbbiakat.
Négy éve ilyenkor még türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen az Ambringa boltba a Challenge Hurricane rekum. 2007. július 2.-án jött el a nagy nap, amikor először ráfekhettem, és azon mód mohón igyekeztem behozni az addigi életemben felhalmozott lemaradást. Többnyire autóval szállítottam a rekut különböző rajthelyekre, és apránként bejártam az egész országot - az egyik kép a GPS nyomvonalakat mutatja. Gyönyörűek voltak a mézeshetek, noha közbejött egy első defekt és az abból adódó bukás, nem kis horzsolásokkal, de ez sem szeghette kedvemet. A felfedezés izgalmával hatott rám, hogy szenvedés nélkül is lehet bringázni, sokat és gyorsan!

Aztán jöttek a nagy túrák. Elsőként a Dráva-kerékpárút, az Innichen (Olaszország) melletti forrástól a magyar határig, 2008. februárjában, 486 kilométer, három nap alatt. Utána a Duna-kerékpárút, a Fekete-erdei forrástól Budapestig, 1286 kilométer, tíz nap alatt. Aztán autós sajtóútról hazafelé, Sienától Rábafüzesig, csodás őszi napokon, 900 kilométer, öt nap. 2010 nyarán Prága-Budapest, 616 kilométer, pihenés nélkül éjjel-nappal egyfolytában, hajnali négytől másnap délután négyig. Evéssel jön meg az étvágy: Mainz - Rajka, eleinte a Majna-kerékpárúton, majd Nürnberg, Regensburg, és onnan a Duna mentén, 1147 kilométer, négy nap és három éjszaka, minimális alvásokkal az út mentén. Innen már csak egy lépés az út közben született ötlet megvalósítása, a Race Across Hungary, Rábafüzes és Tiszabecs közötti (elvben) nonstop menet (680 km), ahol ugyan utolsó lettem, de sikerült teljesíteni, 38 óra alatt. Ezek sorát eddig a tavaly őszi RAH zárta le, Balassagyarmat és Hercegszántó között, 270 kilométeres távon, ahol viszont, jó adag szerencsével segítve, elsőként futottam be, 10 óra 20 perc alatt.

Közben bejött a hegyi szenvedély, elvégre hegymászó voltam egykor, és később is rengeteg hágót, csúcsot jártam meg országúti bringával és montival. Most elérkezett az ideje, hogy bizonyítsam: hegyre is jó a reku! Számos magaslati utat sikerült bejárni, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban és Ausztriában, a csúcsok csúcsa eddig a Grosser Speikkogel (2120 m, 11 kilométeren egyfolytában 10-17 százalékos emelkedő).

Sokat segít a reku a GPS Games és Geocaching játékban, rengeteg helyen jártam bringával, és egyre kevesebbet megyek autóval, új túraötleteket kapok, és változatosak a tcélpontok.

Már nem a Challenge Hurricane a bringám, 25 000 kilométert mentem vele, és ma már a reku kapcsán szerzett barátomé. Jó sok kilométert beletettem az Ambringa bolt teszt-kerékpárjaiba is: volt nálam Tour Easy, Challenge Furai és RANS Force 5 Enduro. Tavaly tavasz óta a Carbonrecumbent Road Runnerrel járok, mint a márka tesztpilótája (10 000 km egy év alatt). Mostanában egy friss mánia, a rekus túrával kombinált függőágyas erdei éjszakázás lelkesít.

Néha vidéki munkára kell mennem. Mivel újabban csak akkor indítom be a drága üzemű és környezetkárosító autót, ha nagyon muszáj, már nemcsak sportból hajtom a rekut, hanem kiszállás jellegű utazáshoz is. Így jártam Baja és Kaposvár környékén, mindkettő kétnapos, bő 400 kilométeres út volt, közben elintézve a hivatalos dolgokat. Ez lehet a jövő egyik útja!

A legnagyobb öröm mégis, hogy feleségem, aki sohasem tanult meg biciklizni, kedvet kapott, és tavaly nyár óta buzgón hajt egy háromkerekű rekut - most lépte túl az 1500 kilométert, egy szép szigetközi csavargás (és persze függőágyas táborozás) során. Bejártuk már a Duna és a Tisza mentét, nemsokára Ausztriába készülünk, az Enns folyó völgyébe. Jelszavunk: addig kell új sportágat kezdeni, amíg fiatal az ember. És meddig fiatal? Amíg új sportágat kezd...

Sok ez a 40.000 kilométer vagy kevés? Ahogy nézzük... Napi átlagban 28 kilométer jön ki, majdnem ennyit pedálozik némelyik vidéki háziasszony a mindennapi életvitele során. Ha viszont azt mondjuk, hogy megfelel hetente egy Balaton-körnek, télen-nyáron, szabadidőből, munka és család mellett, akkor már talán többnek tűnik. 450 napon bringáztam, mínusz tíz és plusz negyven fok között, az átlag 88 km/túranap.

Mondogatják, hogy könnyű Pupunak, hiszen nagy szabadságfokot ad a munkája. Ez igaz. Ám hozzá tartozik, hogy mindig olyan munkaköröket választottam, lemondva karrierről, nyaralóról és egyebekről, ami lehetőséget adott szenvedélyeim kiélésére. Feleségem nem egyszerűen tűri, hanem aktívan támogatja kedvteléseimet. Kétszer olyan gyorsan dolgozom, mint normális lenne, hogy maradjon időm másra. Ezt a tempót évtizedeken át tartani az igazán nehéz. Mi adja mindehhez az erőt? Az utóbbi négy év és az egyenlítői táv során maga a reku, a könnyed, élvezetes, hatékony túrázás, a kötetlen világcsavargás semmi máshoz sem fogható öröme! Ezt kívánom minden túratársamnak és bringás cimborának!

Új megtalálások

Bejelentkezés