Blog: Hátradőltem! Milyen az IQ-d?
Milyen az IQ-d?
Blog: Hátradőltem! Pupu akcióban
Pupu akcióban
Blog: Hátradőltem! Így lát egy
Így lát egy "normális" bringás
Blog: Hátradőltem! Hátulnézet
Hátulnézet
Blog: Hátradőltem! Dávid és Góliát
Dávid és Góliát
Blog: Hátradőltem! A Pilisben
A Pilisben
Blog: Hátradőltem! Erdei aszfaltúton
Erdei aszfaltúton
Blog: Hátradőltem! A Kiskunságban
A Kiskunságban
Blog: Hátradőltem! Stinger és Hurricane
Stinger és Hurricane
Blog: Hátradőltem! Ufók!!!
Ufók!!!
Blog: Hátradőltem! Két év nyomvonalai
Két év nyomvonalai
Hátradőltem!
2009-06-19 | Pupu | 55 hozzászólás
Frissítve: 2009-06-19 15:51
Többen kérték, hogy foglaljam össze írásban a fekvőbringás tapasztalataimat. Nos, miután sokféle típust kipróbáltam, egyeseket részletesebben teszteltem, a sajátommal pedig közel két év alatt bő 16 ezer kilométert mentem, eljött a beszámoló ideje...
Általánosságokkal nem húznám sem a saját időmet, sem a Tiéteket; szakszerű és bőséges leírást találtok részben az ilyen járművekre szakosodott Annyira Más Bringabolt honlapján (onnan származik az én Challenge Hurricane SL gépem is), másrészt ebben a linkgyűjteményben. Most inkább személyes megfigyeléseimre, tapasztalataimra összpontosítok.

A "rekunak" (a fekvőbringa angol neve, a recumbent alapján meghonosodott magyar elnevezés) két fő előnyét szokás megemlíteni: a gyorsaságát és a kényelmét.

Gyorsabb?
Attól függ. Tény, hogy a fektetettebb üléshelyzetű típusokkal kisebb a légellenállás, mint hagyományos bringán, és ez nagyobb sebességet eredményez. Mivel a légellenállás a sebesség négyzetével, a legyőzéséhez szükséges teljesítmény pedig annak köbével arányos, annál jobban érvényesül e hatás, minél gyorsabban mész. Az én normál túratempóm országúti versenybringával 27-28 km/óra és rekuval csak minimálisan több, mert ilyen csekély tempónál nem jön ki igazán a differencia. 30, 40 fölött száguldó versenyzőknek már igen, de nekünk ez nem érdekes. Alapgyorsaságban tehát van nyereség, de eléggé csekély.

Általános vélekedés szerint rekuval lassúbb a hegymenet, mert nem lehet kiállni a pedálból. Ezt én így, sommásan kijelentve nem írom alá. Rövid kis emelkedőn, például egy felüljárón, vitathatatlanul igaz: országúti bringával könnyű tempóvesztés nélkül felrobogni, rekuval viszont nemigen lehet. Hosszú kaptatón már kiegyenlítődnek a viszonyok, ott már az erőnlét és az áttétel számít, no meg a jármű súlya. Ez utóbbi is szinte egyforma: a jó és drága rekuk a márkás országúti gépekkel egy szinten vannak. Komolyabb hegyen (Dobogókő, Kékes-tető, Bükk-fennsík, néhány hágó az Appenninnekben és a Packsattel tapasztalatai alapján) szerintem nincs szóra érdemes különbség. Ha pedig igazán meredek az út: kiállni ugyan tényleg nem tudsz, de a hátadat a támlának nekivetve nagy erőt kifejteni igen!

Lejtőn óriási az előnye. Ott már nagyon kijön a nagy sebességnél sokkal csekélyebb légellenállás: kis dombokról legurulva pillanatok alatt 60 fölött megy a gép, dimbes-dombos vidéken azt mondják a túratársak, hogy nem igazság, ők lefelé is hajtanak, hogy tartsák a tempómat, én meg lazsálok. Hullámos terepen olyan svungot veszek a lejtőkön, hogy felrepít a következő dombtetőre, és csúfosan otthagyom a többieket. És lehet is menni, mert fékezéskor, az alacsony súlyponthelyzet miatt, nem kell félni, hogy átrepülöm a kormányt. Csakis a gumik tapadóképessége a határ. Én egyébként óvatos duhaj vagyok, ritkán megyek 70 fölött.

A legfőbb különbség azonban nem az aznapi első száz kilométeren jön ki, hanem a másodikon! Ezt úgy kell érteni, hogy amikor a normál bringáról már minduntalan leszállsz, mert mindened fáj, akkor ezzel még élvezetesen, szenvedés nélkül suhansz. Soknapos nagy túrákon minden reggel úgy toltam ki az országúti bringát a szállásról, hogy már akkor sajgott a fenekem, ha csak ránéztem a nyeregre, ezzel meg a tizedik napon sem volt semmi bajom.

Kényelmesebb?
Össze sem lehet hasonlítani! A normál bringa nem alkalmazkodik az emberi anatómiához, inkább kínzószerszám, amelyhez lehet ugyan sok edzéssel valamennyire alkalmazkodni, de előbb-utóbb kínpaddá válik. Ezzel szemben a rekun olyan, mintha nyugágyon pihennél. Csakis a hajtás vesz igénybe, az, hogy rajta tartózkodsz a járművön, egyáltalán nem. Ez sokat, nagyon sokat számít! Persze csak akkor, ha egy-egy napon többet akarsz menni, mint amennyitől már kezd kellemetlenné válni a szokásos drótszamár. Itt nagyok lehetnek az egyéni különbségek. Például amikor túra közben cseréltem a társammal, nekem már 30 km után kezdett fájni a csuklóm és a nyakam, mert elszoktam az országúti géptől. Rekuval meg sem kottyan egy napra 200 kilométer, vagy tartósan napi 130-180.

Óriási a különbség hangulatban is. Hagyományos bringán mindig azon veszem észre magam, hogy már megint az első kereket, vagy az aszfaltot bámulom, mert fárasztó a természetellenes nyaktartás, hogy előre nézzek. Rekun ott a fejtámla, egyfolytában a tájat és a forgalmat látom, illetve a tükör jóvoltából forgolódás nélkül tudom, mi jön hátulról. Kíváncsi vagy, milyen a különbség? Nézz végig egy tévéfilmet négykézláb állva, majd másnap egy másikat, fotelből. Utána már sejted, miről beszélek.

Praktikusabb?
Nem. De nem is rosszabb, hanem másmilyen. Az összehajtható típusokat leszámítva elég nagy a tárolási helyigényük, nehezebben férnek be liftbe, lakásba, autóba, de e tekintetben elég nagyok a különbségek a hosszú és rövid tengelytávú, illetve alacsony és magas típusok között. Az első kerék elé nyúló hajtómű miatt nagyobb hely kell a forduláshoz, mint a gumik nyomköre, emiatt például a kerékpárutak vasúti átjárójánál kialakított cikk-cakk korlátnál le kellhet szállni róla, míg szokásos biciklivel talán átfűzöd magad. Hátizsákot nem vihetsz, nyeregtáskát viszont jó nagyot is, abban elfér a napi cuccod, komolyabb felszerelést meg az ülés alá akasztható banántáskákba lehet pakolni.

Eleinte attól féltettek, hogy majd elüt egy autó, mert rosszul látszom az alacsony járgányon. Tapasztalataim ezzel épp ellentétesek. Jobban megnézik, ismeretlensége miatt gyanakvóbban figyelik, nagyobb ívben kerülik ki az autósok a rekut, tovább hajlandók türelmesen mögötte menni, ha nincs előzési alkalom. Gyakori, hogy úrvezetők, kamionosok barátságosan dudálnak, integetnek. Kellemetlen esetem nem volt.

Földúton?
Vannak kimondottan terepezésre alkalmas reku-típusok, amelyekkel ügyes egyének csudás mutatványokra képesek. Én most az országúti gépekről beszélek. Az enyémnek elöl-hátul 20 colos a kereke, ezért érzékenyebb az aszfalt minőségére, de ezt kiegyenlíti a szintén első-hátsó rugózás. Kell is, mert zökkenőnél nem lehet felállni a nyeregből. Sínkeresztezésnél oda kell figyelni a minél merőlegesebb szögre, de ez másféle bringával is így van. Jobb minőségű, kemény talajú földúton simán elmegy, homokos talajon nem akárcsak az országúti bringám. Normális aszfalton egyszerűen verhetetlen.

Egészséges?
Feltétlenül! Pontosabban úgy mondanám, hogy elmaradnak a hagyományos bringa egészségre ártalmas hatásai: nyomja az altesti lágy részeket (lányoknak, fiúknak egyaránt okozhat kínos panaszokat), elszorítja ott a vérkeringést és zsibbadást okoz, feltörések, kipállások, furunkulusok keletkezhetnek. Rekuval mindez ismeretlen. A bringás testtartástól összeszorul a mellkas, nehezül a légzés ("a bringásnak a hátában van a tüdeje"), a rekun csak úgy tágul a tüdő.

Biciklin többnyire hátizsákot kell vinni, az alatt megizzad a hát, könnyű megfázni. Ugyanez a helyzet a reku háttámlájával, hacsak nem "Ventisit" típusú, mint az enyém: ez a térhálós szövedék olyan jól átszellőzik, hogy melegben sem izzaszt.

Személyes dolgok
Sok évtizednyi rengeteg országúti és montis bringázás után, 60 fölött, kezdett kicsit alábbhagyni nálam a kerékpározás. A reku új lendületet adott, ráébredtem, hogy lehet szenvedés nélkül is hódolni e pompás sportnak, utazási módnak, időtöltésnek. Leadtam apránként összejött súlytöbbletemet, 66 évesen együtt túrázom fiaimmal és más fiatalokkal, s nem kell rám várniuk... Bejárom az egész országot, egyszerűen nem tudom megunni, egészen más a világ rekuról nézve, mert pozitív az élmény, minden kellemetlen mellékzönge nélkül. Megint járok nagy külföldi túrákra (a Dráva mentén az olaszországi forrástól Letenyéig, a Duna mentén a fekete-erdei forrástól Budapestig, Sienától Rábafüzesig, egy éven belül) és továbbiakat tervezek. Szinte teljesen elhagytam a hosszútávfutást, alig ülök az országúti gépemen és a montimon, pedig remek darab mind a kettő, kevesebbet kenutúrázom és síelek, mert több élményt kapok a rekus csavargástól. Új szerelem ez, és a jelek szerint nemcsak rövid fellobbanás!

Összegzés
A rekumbens gyorsabb, összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, egészségesebb a szokásos bicikliknél. Viszont nem olyan univerzális: egy-egy meghatározott felhasználói profilra más-más jellegű típus való. A szaküzlet és / vagy tapasztalt társak segítségével gondosan kell kiválasztani a megfelelőt. Nem helyettesíti, inkább kiegészíti a hagyományos kerékpárt. Ehhez képest eléggé költséges. Annak éri meg, aki többet biciklizik, mint amennyit szokványos bicóval gyötrelem nélkül meg tud tenni. A befektetés azonban sokszorosan megtérül az egyértelműen pozitív élményen, a szenvedés nélkül bringázás örömén.

Új megtalálások

Bejelentkezés