Kétszer bicikliztem körül a Tisza-tavat (egyszer "csak úgy", másodszor magpet nyomkövető játéka kapcsán) és háromszor jártam ott kenuzni: Mikulással a Szellemjáró geoláda és a poroszlói tanösvény okán, Mudmannel az Óhalászi-szigeten és Omlással a Borzanatnál. Szóval vannak róla ismereteim. Ezért körömszakadtáig tiltakoztam, amikor valaki felvetette, hogy oda szervezzük az idénre tervezett három generációs (nagyszülők, fiatalok és unokák), többnapos kenutúrát. Ugyanis a strandokon kívül nincsenek jó fürdőhelyek, és nincs hol táborozni a mi ízlésünk szerint. Kemping, a zajával és zsúfoltságával szóba se jöhet, a tó kerülete mentén húszméterenként ülnek a horgászok, és a belső szigetek dzsungelének néhány alkalmas sátorhelyén is garantáltan van már néhány pecás. Ha meg nincs, akkor majd jön, és mégsem hajthatod el, hogy "ez a mi helyünk".

Ezúttal az Albatros kempingben hagytuk a kocsit (500 Ft-ot kértek egy éjszakáért), és onnan indultunk a kétnapos túrára. A tájékozódást nagyon megkönnyítette az Óhalászi-szigeti multi-geoláda alaposan kidolgozott leírása, sok segédpont korordinátáival. Elmerengtem: milyen nagyszerű turista és földmérő a mi Kulisz sporttársunk, mekkora kár, hogy annyi jó barátot veszített, megnyilvánulásai miatt a geocaching fórumain. Mi most mindenesetre hálával gondoltunk rá, az egyebekre pedig vessünk fátylat!

Na szóval, úgy volt, ahogy vártuk, horgászok ülnek mindenütt. Messziről látszott, hogy az Óhalászi-sziget kikötőpartjánál is. Nem csalódás, mert ezt vártuk, de akkor sem öröm. Viszont, szintén messziről látszik ugyanott a madárvárta faépítménye. Nézzük csak meg...

Száz méterre lehet a kikötőparttól, a nádasba vágott rövid nyiladékon lehet odaevezni. Ember sehol, alig hallatszik oda a horgászok beszélgetése. Harminc lépcsőfok magas a faépítmény, pompás kilátás nyílik róla, és olyan tágas, hogy a lépcső mellett simán felállítjuk a belső sátrat, szúnyoghálónak. Egyébként a szél elviszi a kis vérszívókat, nincs baj velük, míg odalent a bokrosban csak úgy nyüzsögnek. A lépcső tetején kényelmes ülés esik, mindent körbe kirakva vacsorázgatunk. A végén még egy pici tüzet is raktunk alant. Remek hely!

Két vendégünk jött, egy kajakos pár és egy bérelt motoros ladikos család jött föl kilátást nézni és egy kis beszélgetésre, majd békésen nyugodt éjszaka következett. Reggel csodás fények, kávé- és teafőzés, majd visszaevezés zárta le a pompás kirándulást.

Szóval még egyszer a lényeg: ha magányosan aludnál a Tisza-tavon, keress madárvártát!