Bevezetőül egy-két gondolat a gyakorta hangoztatott bringás-autós ellentétről. Szerintem ilyen nincs, erről beszélni a kirívó, de ritka esetek ellenére is fölösleges. A kerékpárt sportszerűen használók, kevés kivétellel, egyben autósok is. Annyit pedig az autót az ördög művének tartó, megátalkodottan csak bringával közlekedők is elismerhetnek, hogy az automobilizmus is szükséges előfeltétele annak a műszaki civilizációnak, amely egyáltalán lehetővé teszi a kerékpározást. Egyébként pedig az utóbbi években jelentősen kulturáltabbá vált a magyar autósok viselkedése a kerékpárosok iránt, legalábbis nekem kedvezők a tapasztalataim. Biciklistaként nem érzékelek több bunkóságot, mint amikor autózom.

Ennek megfelelően pragmatikusan kezelem az egész bringaút-országút kérdést. Mindenütt a célszerű megoldást keresem, nem ragaszkodva mások, vagy magam által felállított szabályokhoz.

Út és útvonal

Mindenekelőtt tisztázzuk a fogalmakat. A kerékpárút olyan út, amelyet kimondottan kerékpározásra építettek. A kerékpáros útvonal pedig egy olyan, összefüggő, egységesen végig kijelölt és megjelölt, esetleg túrakönyvekben és az Interneten leírt útvonal, amelyben lehetnek kerékpárút-, mezőgazdasági aszfaltút-, erdészeti út-, vízügyi út- (gátkorona) és kisforgalmú közút-szakaszok. A kerékpárút tehát egy fizikai valóság, a kerékpáros útvonal viszont egy eszmei dolog.

A Duna menti kerékpáros útvonal például mindenféle szakaszt tartalmaz. Vannak aszfaltozott, murvás (finom zúzottkő) és kavicsos részei. A Majna menti útvonalon előfordul földes ösvény (nagyon rövid darabka) és olyan lassító-rács, amelyen nem lehet átfűzni tandemet, utánfutós gépet (gyerekszállító!). Van, ahol csak kerékpározni szabad rajta, másutt gyalogosok és/vagy segédmotoros kerékpárosok is igénybe vehetik. Néhol kerülőt tesz, hogy elkerüljön forgalmasabb országutat vagy városi részeket - aki otthonosan mozog ilyeneken, kitérhet róla, időt takarítva meg.

Kerékpárutak

Nagyon heterogén a kép! A közlekedési szabályok értelmében "kerékpárút" a járdától vagy a forgalmi sávoktól felfestéssel elválasztott biciklisáv is. Személy szerint utálom, és veszélyesnek tartom. A gyalogosok figyelmetlenül csámborognak rajta, és tőlük még annyi ésszerűséget sem várhatunk el, mint a legalább jogosítványt szerzett autósoktól. A gyalogos-bringás ütközés pedig mindkét fél részére életveszélyes. Akkor már kevésbé tartok az úttestről leválasztott bringasávtól.

Az igazi kerékpárút sem képvisel egységes standardot. Inkább csak az egységes, hogy egyszer megépítik, aztán soha többé nem takarítják, javítják. Lassan visszafoglalja a gyep, behajlanak bokorágak, felnyomják gyökerek, csak pusztul. Egy jól kiépített, simára aszfaltozott, kellően széles kerékpárúton viszont élvezet a biciklizés! Ám még erre is jellemző lehet, hogy mivel később épült, mint az országút, amelyet kísér, nem fért bele annak a földmunkájába, ezért nem vágja át úgy a dombokat, hanem többet liftezik fel-le. Gyakori, hogy útkereszteződéseknél, holott a főutat követi, bután elvisz oldalra. Rendszeres, hogy mindenütt, ahol elkezdődik és véget ér, nagyjából akadálymentesítve van ugyan, de azért van egy kis függőleges szegély, keskenygumis bringások őszinte örömére.

Rémítő példa a kerékpárút Esztergomtól keletre, a Dunakanyar felé. Gyakorta követik egymást keresztirányú, a teljes szélességen áthúzódó, éles peremű feltúródások az aszfaltban. Montival csak kellemetlen zökkenések sora, országúti versenybringának becsípődéses defektet okozhat, életveszélyes! Kíváncsi lennék, milyen garanciákat követelt az építtető a kivitelezőtől, és illetve hogyan érvényesítette azokat... Ha rajtam múlna, rabruhában csákányozva javítaná ott az utat a felelős!

Kinek, mikor?

Egyértelműen előnyös a kerékpárút olyanoknak, akik nem bicikliznek otthonosan autók között (gyerekek, idősek, ügyefogyottabbak, illetve olyan csoportok, amelyekben ilyenek is szerepelnek). A sok apró akadály, szűk forduló, lassító rács, külön programozott jelzőlámpa és egyéb vacakolás miatt lassú a haladás, de biztonságosabb. A csak az illető faluban vagy faluk között járó biciklistát aligha zavarják nagyon az említett jelenségek.

Annak, aki nagyobb átlagsebességet tart, és hosszú úton van, már árnyaltabb a kép. Ha például egy (vagy fél) nap alatt akarod körüljárni a Balatont, megőrülhetsz a kerékpáros útvonal cikkcakkjaitól: hatalmasat kerül, csak hogy kihagyjon egy rövid főúti szakaszt. A vasúti átjáróknál le kell szállni - hacsak meg nem kerülöd a rácsot a jól kijárt nyomon! A néhányadik ilyennél már azt mondod, hogy "Anyád!", kitérsz az országútra, és ott nyomod... Illetve, a konkrét példánál maradva, a déli parton célszerűbb a kerékpáros útvonalat követni, az északin nem, kivéve a fűzfői csücsökben.

A kerékpárutak tervezői szemlátomást csak az alapesetre gondoltak: nyáron, nappal biciklizgetnek az emberek. Télen nemcsak azért nincs síkosságmentesítés, mert nem szánnak rá pénzt, hanem mert lehetetlen: nem tud végigmenni a kis Unimog sem. Majd a hóolvadás... Sötétben megint veszélyes a kerékpárút, mert rosszul látszanak a flikk-flakk kanyarjai és a takarítás hiánya miatt akár évekig ott maradó üvegszilánkok.

Pupu-túrák

Leírom a saját túrázási módszeremet, de hangsúlyozottan nem azzal a szándékkal, hogy bárkit is követésemre buzdítsak. Nagyon hatékony, de sokszor szabályellenes. Mindenki a saját felelősségére, tudását, rutinját figyelembe véve válasszon útvonalat, és ne hivatkozzon rám!

Budapestről csak röviden, mert témám nem a közlekedés, hanem a túrázás. A Lánchídon és a Szabadság hídon, illetve a Váralagútban a járdát használom, egyébként szinte mindenütt az úttesten bringázom. A járdára festett "kerékpársávot" annyira nem szeretem, hogy inkább olyan úton megyek, ahol ilyen nincs, például a Hűvösvölgyi út helyett a Pasaréti úton.

Vidéki túrázás Magyarországon: nehéz ügy. Az egyszámjegyű főutakat kivéve mindenütt bringázom, simán nyomulok az autók között, semmi bajom velük. Persze, tükörből figyelem a forgalmat, mindig be van kapcsolva a hátsó villogó, és úgy szabályozom a sebességemet, hogy lehetőleg ne legyen hármas találkozás. Az egyszámjegyű főutakat azonban helyenként nehéz megkerülni! Például Veszprémtől nyugatra a 8-ast, vagy Debrecen felé az 5-öst. Bajos eljutni Pécsre is, mert hová térsz ki a 6-os helyett? Nincs alternatíva, hacsak nem kerülsz Mohács vagy Dombóvár felé. Na, ilyekor jön be a Pupu-módszer: éjfél és hajnali 4 között kell áthaladni a kritikus szakaszon, jól kivilágítva, maximális sebességgel!

Külföldi nagy túrák: igazából az én túráim nem is nagyok (Pekingig lenne nagy). Szóval Európai középtávú túrákon országfüggő, mi a jó megoldás. Összeépült nagyvárosi régión nagyon nehéz bringával járható áthaladó útvonalat találni, az addigi országút bevezető szakasza autóúttá válhat, satöbbi. Ott aranyat ér egy kidolgozott kerékpáros útvonal! A legutóbbi túrámon ilyen volt Frankfurt és Bécs. Csak ne képzeld, hogy simán végigrobogsz! Hiába az egységes kitáblázás, néhol nem egyértelmű, merre kell menni, meg el is nézhetsz egy-egy táblát a forgalmi rumliban. A helyi bringásoknak meg fogalmuk sincs semmiről! Nézni kell a túrakönyv térképét is, néha mégis téveszthetsz. Ez az egész tájékozósdi lelassítja a tempót, mégis jobban haladsz, mintha megpróbálnál csak úgy átjutni egy nagyvároson.

A Mainztól Rajkáig vezető túrán a Majna és a Duna völgyében a kerékpáros útvonalat követtem (leírás a bikeline túrakönyv-sorozatban, kapható a Térképkirálynál), de Bambergtől Regensburgig nincs ilyen, ott rögtönözni kellett. Mentem a Majna-Duna csatorna partján, széles, murvás gátkoronától horgászösvényig mindenen, majd országutakon, aztán Nürnberget átszelve (eléggé hercehurcás), végül, már sötétben, megint országúton. Éjjel akkor is jobb az országút, ha van kerékpárút! Elül a forgalom, jól látszanak a fehér felfestések és táblák, remek! Esőben szintén az országút a jobb, mert a bringaút murvás szakaszai sárossá válnak.

Még egy szempont. Ha nem kidolgozott kerékpáros útvonalon mész, amelyről részletes térképed van, országúton lehet csak jól tájékozódni. Ez azért van így, mert a kerékpárutat néha szélesebb, esetleg erdős, bokros sáv választja el az országúttól, és nem látod az útbaigazító táblákat! A kerékpárút részére pedig nem tesznek ki ilyeneket.

GPS

Tájékozódásra a GPS alkalmatlan. Ha ugyanis annyira nagy léptéket választasz, hogy az egész vidék rajta legyen a mini képernyőn, akkor eltűnnek a részletek. Kell melléje a papírtérkép is! Én mindig viszek GPS-t, autótérkép-fénymásolatokat, és ha van, túrakönyvet. Pár deka többletsúly kevesebbet hátráltat, mint egy alapos úttévesztés!

Lehet úttervezésre használni a GPS-t? Csak nagyon korlátozottan! Be kell ugyanis adni neki, hogy mi a járműved: autó vagy kerékpár. Ha azt választod, hogy autó, akkor hiába tiltod le az autópályát és a fizetős utat, bőven talál olyan utakat, ahol nem lehet, vagy nem szabad biciklizni, és persze arra vezet. Ha a kerékpárt állítod be, akkor meg idétlen kerülőket dob be, hogy mellőzzön egy prímán biciklizhető főbb utat. Szemrebbenés nélkül felvinne magasra a hegyoldalba egy szőlőművelő úton, hogy 500 méter után visszahozzon, ha nem vagy észnél. Talán még a legjobb autót beadni neki, és nagyon figyelni.

Konklúzió

Konklúzió nincs. Másképp tervezek hazai túrát az unokákkal, mint egy nonstop Prága-Budapestet. A legjobb szabály, ha nincs szabály! Ne bízd magad a szabályalkotókra, a kerékpárút-építőkre, Pupura, és általában senkire, hanem használd a józan eszedet. És mindenekfelett jó szerencsét!