Hétmérföldes csizma
2009-09-13 | Pupu | 7 hozzászólás
Frissítve: 2009-09-13 20:21
Át lehet szelni nonstop bringatúrával az országot a legnyugatibb várostól a legkeletibbig? Hétmérföldes csizmával, azaz rekuval igen, de úgy sem könnyű. Pontosan 681 kilométeres táv jött ki Szentgotthárdtól Tiszabecsig, 31 óra menetidővel. Ezek a száraz adatok azonban vajmi keveset árulnak el a nehézségekről.
Múltkor, egyhuzamban megtett Prága-Budapest bringatúrámon eltűnődtem a Race Across Amerika versenyen, amely a nyugati parttól a keletiig szeli át az Államokat, 4800 kilométer hosszú, és amelyet 10 napon belül futnak le - egyik matadora a magyar Káldy Attila. Vele nem mérkőzhetek, viszont megtehetnék az ő teljesítményük előtt tisztelgő hazai túrát, brevet stílusban, azaz külső segítség nélkül, úgy, hogy a pihenésre, evésre stb. fordított idő alatt is ketyeg az óra. Az ötletet beszélgetés követte a hazai reku-guruval, Murlával, és hamar kialakult a terv: négy fekvőbringás indul neki pénteken (2009. szept. 9) reggel, kerékpárral járható útvonalon (például a 4.-est kerülve) a 681 kilométeres távnak. Egymásnak nem ellenfelei, hanem bajtársai leszünk, de persze azért van egy kis presztízs-vetélkedés a jobb időeredményért.

Előző este, a szentgotthárdi vacsoránál, már előrevetette árnyékát, hogy küzdelmes lesz. Olyan fáradt voltam a sok munka és egyéb hercehurca miatt, hogy majd elaludtam a falattal a számban. Na mindegy, itt a kihívás, nem vállalni megfutamodás lenne!

Hajnal, sötét, borús égből szemerkél az eső. Indulás 06:12-kor, lámpafénynél. Élénk a tempó, jól mennek a dombok is Csörötnek és Őriszentpéter között. Igaz, két nálam gyorsabb bringás, Murla és Ádám elhúzott, őket nem is láttam többé. Zalaegerszeget megkerültem a körgyűrűn (tilos, de kit érdekel?), Sármellék előtt esőben hajtottam, néha jól beterített a kamionok vízfüggönye, majd a Balaton déli partja következett. A legutálatosabb rész! A kerékpárút minősíthetetlen, fekvőrendőrös mellékutcák, rossz aszfalt, gyenge kitáblázás miatt alig halad az ember, ezért hosszú szakaszokat a 7.-esen tettem meg. Közben kétszer lángos, sörrel!

Simontornya után került fel a sisakra a fénydiódás fejlámpa, a dunaföldvári hidat követően pedig pár percet vártam Péterre, aki nem szeretett volna egyedül hajtani az éjszakában. Jól kiegészítettük egymást: az ő autóreflektor-szerű akkumulátoros Busch & Müller lámpája minden kátyút megmutat, az én dupla hátsó villogóm (összesen 17 piros LED) kilométerekről látszik. Csak egy baj volt: zsibbadó, égő érzés a bal talpamban és lábujjaimban, ami miatt sűrűn kellett megállni néhány lépésnyi sétára. Máskor is jelentkezett már ez, de nem ilyen hamar. Most alighanem azt érzem, hogy öt héten belül ez már a harmadik kimerítő túrám (Prága-Budapest 616 km másfél nap, Majna-Duna 1147 km négy nap és három éjjel, meg a mostani) öt héten belül, nem volt ideje regenerálódni a szervezetnek. Péter angyali türelemmel, bajtársiasan kitart mellettem, holott biztatom, hogy hagyjon nyugodtan magamra.

Aki most lát, ahogy alig tudok lekászálódni a gépről, és fájdalmasan sziszegve botorkálok az első lépéseknél, aligha fogad nagyobb összeggel a sikeremre. Hiszen még hátra van 400 kilométer, és totálkáros a pasas! Csakhogy ez nem pasas, hanem Pupu, akinél nagyléptékű a mérce! Mi ez a táv egy Párizs-Pekinghez képest? Mi ez a kis fáradtság Scott kapitányék végkimerüléséhez képest? Semmiség. Hajrá Pupu!

Kecskeméten némi alvás egy park füvén. Öcsödön pogácsázás a péküzletnél, amely fél három óta tart nyitva! Szarvasnál már kivilágosodik, majd Körösladánynál kezdődik a végtelennek tűnő, ellenszeles egyenes, Debrecen felé. Meleg van, nagyon meleg. Sok kis pihenő, mindketten tompultak vagyunk Péterrel. Egy-egy frissítés, vízvételezés, egy sör, gyors ebéd, de mindig gyerünk, gyerünk hamar tovább! Varázslat ül rajtunk? Mintha nem akarna közeledni ez a Debrecen. Tikkadtan érjük el, átkozgatom a városi kerékpárút vonalvezetését és minőségét, majd bevágunk az autók közé. Így már gyorsabb! Meleg szendvics és hideg Leffe barna sör egy AGIP kútnál.

Aztán a csoda! Rájövök, hogy ha spiccelő lábtartással pedálozok, akkor csökken a vérellátási zavar a talpamban, sokkal ritkábban kell megállni. A nyomasztó meleg kellemes alkonyi hűvösségnek adja át a helyét, én pedig megtáltosodom némi Red Bulltól (ittam párat éjjel is). Váltott vezetéssel, egymás szélárnyékában megyünk, az utazósebesség 22-24 km/óra. Már csak 120 km, egy Budapest-Győr táv, semmiség! Lámpafénynél hajtva egymás után hagyjuk el a falukat és városokat, minden kerek kilométerszámot üdvözlünk. És aztán vaku villan: Tiszabecs bejáratánál Tamás barátunk fényképezi a befutást. Szombat (szept. 12.) este, 11 óra 20 perc van, másfél napon belül sikerült a Race Across Hungary! Két barátunk már órákkal korábban beérkezett, teljes az öröm. Feleségem, minden bolondos vállalkozásom hű társa, aki az elején eljött velem Szentgotthárdra, lehozta az autót, holnap azzal megyünk haza. Kicsit álmos vagyok, de amilyen fáradt voltam az elején, olyan jól kipihentem magam a végére. Elvégre egy teve legyen szívós!

TÚRAADATOK
Táv 681 km
Menetidő 31 óra 4 perc
Átlagsebesség 21,5 km/óra
Állásidő 10 óra 21 perc
Teljes átlagsebesség 16,2 km/óra
Maximális sebesség 64,8 km/óra

Új megtalálások

Bejelentkezés