Villányi-hegység, Kisharsány 2011.
2011-05-05 | sinus90 | 0 hozzászólás
Frissítve: 2011-05-06 08:47
Villányi hegység, Kisharsány, DDRKT
2011. ápr.29- máj.3
Nehezen akaródzott szállásom lenni a DDRKT-ra Kisharsányban. Valahogy mindig drága szállásokra találtam - nekem drágákra -, végül Jevica segítségével leltem egy jó helyre, a Rózsakerti Galériában, mely nem volt drága.
Végig bogarásztam a menetrendet, kinyomtattam a számításba jövő ládák oldalait, ha már olyan messzire elmegyek, szeretnék minél több ládát, - esetleg a környéken mindet - levadászni. Sütöttem medvehagymás pogácsát, varrtam kötényt, fogókesztyűvel és fogókával, hajtogattam teászacskókat és lett belőlük kistányér. Szóval készültem, hiszen az előző kettőn is jól éreztem magam.

1. nap.
Már pénteken kora délelőtt elindultam. Anita várt és felvitt a kocsijukkal. A busz 2 km-re állt meg tőlük, nem ment be a faluba. Mindig csak a minimális holmit viszem magammal, csak annyit, amit ha kell 1-2 km-en keresztül cipelni is tudok. Kényelmes és szép helyem lett, közel Jevicáékhoz.
Lepakoltam és irány vissza a buszmegállóba, majd Villányba. Tavaly majdnem ilyenkor jártam egy buszos kirándulással ott, de a multit nem tudtam véig megcsinálni, mert a társaságból rajtam kívül senki nem keres ládákat. Most a GG-s játék után átbuszoztam Villánykövesdre az 1. jelszórészletért. Épp a comos ládát keresgéltem, amikor egy autó megállt a megfelelő pince előtt. Lebukott Lelcache... A kőfejtő parkolójában is láttam az autót és családját is a kőfejtőben, de sietnem kellett, hogy az utolsó buszjáratot elérjem. Hazaérve átmentem Jevicáékhoz, vittem az ajándékaimat, meg egy kis doboz pogit, üdvözöltem az ismerősöket, azaz kapott mindenki puszit. BoPe család asztalukhoz invitált, velük vacsoráztam. Ettem a vadmalacból is, a paprikáskrumpliból is, megkóstoltam a finom süteményeket, öblögettem jófajta borocskákkal. Majd a még nem ismert keserekhez mentem ismerkedni. Közben tartottunk egy szülinapot is. 11 körül haza akartam menni, de nem engedtek, hanem irány a pince. Legalább 5 féle bort megkóstoltunk. Gyuszinak nagyon jól állt a lopó. Végül már volt fél egy mikor hazamentem.

2. nap.
A házban aludt még egy soproni pár. Reggel együtt indultunk az iskolába, a bázisra. Még alig voltak, de BoPe-ék már igen. Megkérdeztem mehetek-e
velük. Igent mondtak s együtt találtuk ki merre is menjünk. A kis BoBo hordozókába került az apja hátára, amit végig nagyon jól viselt. Sorra csak mássalhangzókat találtunk, végül lett egy magánhangzó is, így el kezdtünk visszafelé csorogni. a bázisig lévő 4 ponton csak lesz még egy magánhangzó! Lett is 2 meg egy dzsolit kaptunk a barlangnál. Mostmár nyugodtan startolhattunk a bázis felé, közben benéztünk a galériába is. Volt idő az eredméynhirdetésig, így az egyik kesertárs átgurult velem Nagyharsányba egy GC és egy GG játékért. Közben meg is áztunk. Klassz ez a rendezvény, ahol mindenki kap csomagot. Nem tudom kikapta az általam készített dolgokat. Remélem használni fogja. Szeretettel készítettem mindegyiket.
Mindenki megkapta az emléklapját, a gyerekek meg kaptak még nyuszikat. Aztán 5 perc alatt szétfutott a társaság. Fél füllel hallottam megjelent egy új láda. Míg kérésre gyorsan összeraktam egy kistányért, már jöttek is vissza a megtalálók. Kérdeztem mi a koordináta, a válasz annyi volt, ott van mindjárt a barlang szájánál balra, aztán ők is elmentek. Egyedül maradtam a terem közepén, mint a táncparkettán felejtett lány. A rendezők pakolásztak. Én meg látva, hogy itt nem terem tovább babér nekem, elköszöntem tőlük, a szállásomra indultam. Senki nem kérdezte meg, mit csinálok a továbbiakban. Senki nem ajánlotta fel, hogy menjek, vagy megyek-e velük ládázni, vagy fürödni. Ezzel nekem véget ért a DDRKT. Közlekedés már sehonnan vissza nincs, még ha el is jutnék valahova.
A szálláson vettem egy mély levegőt.
Egyedül felballagtam a barlangi ládáért. Az út ismerős volt. Aztán kis cakkot vetettem és irány a Vylyan, az ottani GG-s ládáért. Majd egy másik úton vissza a szállásra. Jevicáéknál némacsönd, ajtó becsuk, kocsi egy se.
Anita azzal fogadott, menjek át hozzájuk. Jót beszélgettünk, megittunk 2 üveg bort, neki is csináltam kistányért. Éjfél volt amikor elköszöntem tőlük.

3. nap
Éjszaka eső esett. Ez aztán végképp eldöntötte a nap sorsát. Jártam már a Szársomlyón, tudtam, hogy igencsak csúszóssá válhatott. A buszhoz már 8-kor indulnom kellett volna, hogy 10-re - a szomszéd faluba - ott legyek a találkozó helyén. Erről gyorsan lemondtam. Azért összeszedtem magam, s úgy 10 után ládázni indultam. A soproni ifjak is hazaindultak akkortájt, a szomszéd szobából.
A falu tök kihalt volt, a másik is, Nagytótfalu. Nem tudom találkoztam-e 5 emberrel. Egész aprószemű szitálásba kezdett az eső, de végül a két falu között mégis kinyitottam az ernyőt, mivel az is bőven elégnek bizonyult.
Komótosan felballagtam a Göntér-dombra. Előttem keréknyom. Egy terepjáróé lehetett, mely fenn körbe is fordult. Oda-vissza pedig két ember lábnyoma.
Közben az egyik fiam köszöntött anyák napja alkalmából. Fenn betájoltam magam Siklósra. Lefelé jövet előkerült az esőkabát is, mert fújdogált a szél. A másik fiam is hívott. Kiértem a Siklóst elkerülő útra amikor úgy normál módra elkezdett esni. Jó, hogy csak akkor, különben csúszkáltam volna a dombról lefelé.
A városba érve aztán ahogy a csövön kifért úgy zuhogott. Beálltam egy fa alá, de előbb-utóbb egy fa is átázik, inkább tovább mentem. Az árkok nem bírták levezetni a sok vizet, a járda használhatatlanná vált. Sajna úgy értem a buszmegállóba, hogy negyedórával előbb elment egy busz. Gondoltam elmegyek a fürdőbe - hátamon a fürdő holmi, eredetileg Harkányt is terveztem - de a kórháznál meggondoltam magam. A zuhogó esőből oda menekültem be. Ekkorra jól eláztam már, de a hátizsákban száraz volt a pótruhám. Átöltöztem. A következő buszhoz indultam, de ahhoz a buszállomásra ki kellettt menni, nem állt meg a Városházánál. A váróban fütöttek, ami jól esett. A pesti busszal mentem vissza Kisharsányba, majd 2 km a szállásig, a még mindig szaporázó esőben. A buszon már nem mertem leülni, mert vizes ülést hagytam volna magam után. A cipőmben több volt a víz, mint a lábom, kiszakadt az oldala is. Hazáig a zsák is átázott, pedig a bugyor is védte, meg az ernyő is valamelyest. Elmentem az iskola mellett, ember sehol. Hogy is lenne ilyen időben? Már mindenki bőven hazafelé tart - gondoltam. Otthon kiteregettem mindent mindenfelé, kicsavartam a fürdőruhámat, ami úgy lett vizes, hogy nem volt rajtam, a törülköző dettó. A háziak nem voltak még otthon. Bedobtam magam egy kád forróvízbe, bedöntöttem a maradék bort, szárazba öltöztem, jól beburkolva bebújtam az ágyba, aludtam egyet. A háziak közben hazaérkeztek, átmentem hozzájuk, kértem hajszárítót, feljebb vettük a fűtést, ismét boroztunk és beszélgettünk egy kicsit, a másik szobába érkezett vendégekkel együtt. Érezhetően meg fog száradni holnapra minden. Olvastam, virágokat, kistányért raktam össze és időben lefeküdtem.

4.nap
Nagyjából összepakoltam, hátha hazamegyek délután. Félig elkészítettem a reggelit. Nyitottam az ajtót, kocsijuk közelében Dzsó állt. Odakiabált nekem: Sári mi a terved mára? Harkányba indulok - szóltam vissza. - Ha jössz, elviszlek.- Mikor indulsz? - Most! - jött a válasz. Secperc alatt készen voltam. Negyed 9-kor már a harkányi ládát keresgéltem. Körbejártam a fürdőt, fényképeztem, megnéztem a ládaoldalon javasolt látnivalókat. Felhívtam Anitát maradhatnék-e még egy éjszakát. Maradhattam. Átbuszoztam Siklósra. Onnan gyalog Máriagyűdre. Elsőként a Csodabogyó tanösvényt néztem ki. Ragyogóan sütött a nap, a madarak boldogan és hangosan énekeltek, mert egész jól hallottam őket. A tanösvény nagyon szépen kialakított, rengeteg a tábla, pad, kilátó és kilátás. Az út csak 1-2 helyen volt a tegnapi esőtől csúszós. Mi tagadás, istenien éreztem magam. Határtalan boldogság tört rám, hogy itt lehetek! Megvoltak a láda pontjai, lefényképeztem mindent. A kék sáv jelzéshez érve úgy döntöttem, ezen folytatom utamat. Az ott kialakított pihenőnél is pihentem egy kicsit - a előzőeknél is meg-megálltam. Aki még nem járt itt, ajánlom figyelmébe! Csoda ez a csodabogyós tanösvény! Tényleg csodabogyós. Korábban Kaposvár alatt találkoztam ezzel a növénnyel, de itt sokkal több van belőle.
Elértem a GCTeTi színhelyére, itt is megálltam egy kicsit. Számításaim szerint ez a 600. ládamegtalálásom. Ki ne lenne ilyenkor boldog? És a ládagazda Jevica és Gyuszi, örültem, hogy az Ő ládájuk lett ez a kerekszám - mellékesen kiszámoltam. Eddig inkább a helyszínek voltak fontosak a kerekszámú ládáknál, de kedvelem őket, most ez is szempont volt. /Eredetileg már szombaton szerettem volna ünnepelni, de akkor még sok híjja volt./
A sárga +-on indultam lefelé, ahol merőlegest mutatott a gyűdi láda irányába, ott bevágtam, mert nem akartam szintet veszíteni. Tavaly 100 m-re voltam ettől a ládától, amikor időhiány miatt fel kellett adnom a keresést. Amúgy inkább úton szeretem a ládákat megközelíteni, és csak minimálisan bevágni, de ez most kivételt képezett. Bedőlt fák, árkok, bozót /kullancs is/, de pontos volt koordináta. A kereszttől meglepően szép és jól járható szerpentin visz a templom mellé. A GG-s ládát is megkerestem. Bementem templomba. Most alig voltak. Tavaly egy keresztelőre készültek és rengeteg autó és ember volt itt. Akkor vasárnap lévén sok árus is volt. Ma kihalt volt minden. Ettem volna valamit, de ezen a településen azt nem lehet. Megvártam a buszt. Nem vállaltam be a Tenkes kapitánya ládát. Elég volt a lábamnak. Otthon úgyis kap még 2 km-t.
Siklóson épp lett volna csatlakozás, de melegételre vágytam, ezért a város egyetlen éttermébe ettem egy szerb ételt, ami szép, jó, nagy adag volt. Így aztán megvártam az egyetlen olyan buszt, ami bemegy Kisharsányba, onnan nincs 2 km a szállásom.

5. nap
A lazsálás napja. Nincs több láda elérhető közelségben. Elkészítettem a napi uzsonnámat - 2 pár kenyér, valamivel -, a többi ennivalót pedig mind megettem. Anitával megnéztük a galériáját, megmutatta a műhelyét, beszélt a terveiről. Szeretem azokat az embereket, akik feldobnak, akikből erőt meríthetek. Ő ilyen ember. Először arra gondoltam a versenyen kihagyott pontok felé elsétálok, de csak egy kisebb kör lett belőle. Jevicáék felé indultam, mellettük kezdtem a felfelé menetelt, de még a barlangig se mentem fel. Épp indult Dzsó valahová. Összepakoltam a holmimat. Még egy virágot - egy rózsabimbót raktam épp össze, amikor jött Anita menjek át ebédelni, párja eggyel több ebédet hozott. Gombaleves, babfőzelék, virslivel és hagymával. Kaptam egy kis kerámiát ajándékba. Csupa meglepetésekben van részem! Befejeztem a virágot, odaadtam Anitának. Csináltam egy vázlatot a házukról. Ha itt lennének az eszközeim, maradhatnék még mindig és rajzolhatnék, festhetnék...
Autóval kivitt Anita a buszmegállóba. Többször egymás nyakába borulva búcsúzkodtunk, hívott, jöjjek vissza, egyedül, vagy a barátnőmmel. Végül elsírtam magam...
Csodálatos napok voltak ezek. Energiával feltöltve indultam haza.

Legyetek annyira boldogok, ahogyan én Anitától elváltam.

Utózöngék...
Itthon az esemény oldalára kattintva, nagy megdöbbenéssel láttam, hogy szombati szétfutás után mégiscsak újra összeverődött a társaság - nem tudtam róla. Arról meg mégkevésbé, hogy vasárnap is volt élet.
Többekről úgy tudtam hazamennek szombaton, aki marad az meg vasárnap délelőtt biztosan útra kel, főleg, mert esett az eső.
Biztosan nem véletlen, hogy senkit nem érdekelt mit csinálok az eredményhirdetés után. Biztosan bennem van a hiba. Sem szombaton este, sem vasárnap nem hiányoztam senkinek...

Soha ne érezzétek azt a csalódottságot, amilt én éreztem a fórum olvasása után.

Új megtalálások

Bejelentkezés