Ha még olvassa valaki ezt a bejegyzést, egy rövid a magyarokról:
Görög nyaralásból haza busszal: macedón határ: határőr magyar busz várakoztat macedon busznak int hogy menjen. Szerb határ: határőr a Szerb busznak int hogy mnejen miközben mi várunk. Ugye kitaláljátok a magyar határon mi volt? 2 sáv: egyik EU-s buszsáv másik nem EU-s buszsáv. EU-s lezárva, és mikor megkérdeztük nem lehetne-e hogy magyarokként hazajussunk az előttünk álló 4-5 Macedón és Szerb busz mellett hogy mondjuk megnyitják 5 percre a sávot, azt mondták ők is ugyanolyan emberek várjuk ki a sorunkat...

Nekem is eszembe jut egy történet...

Mivel a dolog büntetőjogilag még nem évült el, kijelentem, hogy az alábbi történet kizárólag írói munkásságom része, a valósághoz semmi köze...

Egykori Munkahelyem importál, szerel és karbantart néhány speciális USA gyártású elektronikai egységet, melyből elég kevés van Európában is. A berendezés elég fontos, gyorsan kell javítani.
Egyszer az egyik ilyesmi elromlott. Megállapítottuk, hogy egy speciális integrált áramkör ment tönkre, amiből nincs tartalékunk, rendelni kell. Az alakatrész értéke nem olyan borzalmas, 20.000 Ft körüli, amit a DHL szállítás megdupláz.
Ez nem olyan nagy tragédia, gyártó cégtől rendelés, DHL futárszolgálat, az áramkör a második napon már Budapesten van. Nem olcsó, de gyors.
Itt kezdődtek a problémáink.

Vámhivatal.

Első kör.
Az áramkör számlája BENNE van a csomagban. Ugyan van egy faxolt másolatunk a számláról, de a Vámhivatal csak EREDETI számla alapján vámol. Amig nincs eredeti számla, ki sem lehet nyitni a csomagot.
Azért sem, hogy a számlát kivegyük belőle.
Értelmes megoldás nincs.
Írunk az amerikai cégnek, hogy ugyan küldjenek levélben egy eredeti számlát. Kicsit értetlenkednek, hiszen küldtek ők a csomagban számlát. Csak azzal tudjuk indokolni a dolgot, hogy a híres magyar bürokrácia... Ezt már megértik, hallottak már róla, levélben küldik az eredeti számlát. Ennek megérkezése már négy nap, közben van egy hétvége is ugyanis.

Második kör
Az eredeti számlával megyünk a Vámhivatalba. A csomag megvan, de nem kapjuk meg, mert a számlán nem szerepel az a (magyar előírás szerinti) szöveg, mely szerint meg kell nevezni az alkatrész eredeti gyártó országát. Hivatkozunk mi mindenre (államérdek, életmentő készüléket kellene javítanunk, stb...) semmi nem hatja meg a magas hivatalt. Határozatot kapunk, hogy a csomagunk nem adható ki a fentiek miatt, és azzal is felyegetnek, hogy ha az érkezéstől számított 14 napon belül nem váltjuk ki, akkor visszaküldik az egészet...

Harmadik kör
Levél az USA-ba a gyártónak. A lényege az, hogy tudjuk mi is, marhaság, ami itt történik, de tehetetlenek vagyunk az állammal (vagy a vámhivatallal) szemben. Szégyelljük, hogy ennyi gondot okozunk ezzel a jelentéktelen rendeléssel, de... segítsenek, még utoljára.
A szokásos kapcsolattartó helyett a főnöktől kapunk egy levelet. Benne van a kért számla is, de mellette egy -nem túl barátságos- levél. Ami mindenféle tehetetlen, tehetségtelen partnert, rossz üzleti kapcsolatot emleget. Lenyeljük, megyünk a Hivatalhoz.

A vámos megállapitja, hogy a számla már -majdnem- jó. Viszont nincs lepecsételve. Anélkül meg nem fogadhatja el. Kérjünk másikat.

(Közben megjártuk a vámosok főnökét, megvívtuk küzdelmünket az elektronika tulajdonosával is. Próbáltuk bizonyítani, hogy mi mindent megtettünk

Egyetértek.
A blog ugyanakkor egy újabb adalék és bizonyíték, hogy megértsem, hogy miért is kell annyit adózzak...:))

Csak ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy hiszen "magunkkal" szúrunk ki, miért nincs annyi eszünk ebben az országban, hogy rájöjjünk, hogy egy kicsit több ésszel egy tök jó élhető országot csinálhatnánk magunknak...csak mindenkinek korrektül kell tennie a dolgát a saját helyén, és nem mindig átverni és szívatni a másikat. Hiszen ma neked, holnap nekem...:)

Bocsánat, az indulat egy kissé elragadott, ahogy Cseh Tamás énekelte.

Az ilyenekre szokták ezt mondani sokan: ez egy viccország :(

Eddig csak a biztosítós részét ismertem a történetnek, de az egész egyben elég kemény horror lehetett.

A történet első fele kisértetiesen hasonlít a miénkre, amikor 2 éve leégett a húgom autója a horvát autópályán. Tök jó fej rendőrök, tűzoltók, mindenki baromira segítőkész és rendes, de a szabály az szabály, ha a kocsit behoztuk az országba és nem visszük ki akkor vámot kell fizetni. A teljesen kiégett roncsot nagyobb vagyonért nem hozattuk haza, hanem kisebb vagyonért elvitetthettük a legközelebbi vámudvarba és egy másik kisebb vagyonért lemondhattunk róla a Horvát állam javára. Közben a társaság fele akinek az útlevele nem csak egy kicsit pörkölődött meg hanem nagyon, igaz hogy a száma és az emberek neve olvasható volt és a fénykép sem volt teljesen beazonosíthatatlan, száguldott a zágrábi követségre, mert a konzul úrnak el kellett menni és ha nincs konzul nincs aláírás. Ha nincs aláírás akkor mégegy nap újabb vagyonért valami szállodában a két napja hordott ruhákban. Majd ugyanúgy valami printelési probléma, és amikor már biztosak voltunk benne, hogy kifutottunk az időből és maradnunk kell még egy napot, akkor az ügyintéző hölgy aki végig baromira vonalas volt egyszerűen megvonta a vállát fölemelte a telefont és letelefonált a határra, először a horvátokkal karattyolt valamit majd utána fölhívta a magyarokat is, majd közölte, hogyha a váltás előtt odaérünk akkor átengednek az eredeti égett papírokkal. Mondjuk lehet hogy dobott valamit az ügymeneten hogy a hét darab tök koszos és nyűgös gyereket már nem is próbáltuk csendben tartani.
A határon a horvátok az égett útlevelek láttán csak intettek, hogy menjünk, bele sem néztek. A magyarok úgy fogadtak, amikor meglátták, hogy "úristen maguk azok, meséljék el hogy mi történt ", majd olyan jól elbeszélgettünk, hogy a Lili meg az én útlevelem, (csak azokba, az épekbe pislantottak bele) náluk maradt. Egy óra múlva hívott az Anyám a mobilon, aki véletlenül ott volt nálunk és fölvette a vonalas telefont, hogy a határőr elnézést kért és másnap küldi expressz ajánlva az útleveleket. A pasi két nap múlva megint telefonált csak hogy megkérdezze, hogy megjöttek-e az útlevelek és mégegyszer elnézést kért, hogy nem adta őket vissza.
Utána itthon az okmányiroda kocsi forgalomból kivonásához először akarta kérni az ottani papírok hivatalos fordítását de a húgom sírva fakadt úgyhogy mégiscsak megelégedtek azzal amit én írtam egy szerb kollégámmal, sőt a biztosítónak is elég volt, igaz csak az utasbiztosításra fizettek valami keveset, mert casco természetesen nem volt az autón.

"magyar valóságshow"

Mártélyi verseny után két-három nappal szerkesztgetem a trackeket a T3D alá. Piszok jó idő volt még, hiszen Magpet is vígan lubickolt a versenyen a holtágban, úgyhogy nyitva volt az abakom, ami az udvarra néz, ahol ott állt a kocsi.
Eccercsak valami zörgést hallok, mondom, csak utána nézek mi az.
Alsógatyában, papucsban kislattyogok, kisebbségi úriember derékig a kocsiban. Kicsit beütötte a fejét a nálam lévő elemlámpába, majd párszor elesett, rendőrök elvitték, hajnali kettőig jegyzőkönyv.
Már az furcsa volt, mikor a rendőrök mondták, hogy csak el kellett volna verni, mert akkor legalább kapott volna valami büntetést, de ezt csak egy hónap múlva értettem meg:
jött a levél az ügyészségtől, hogy mivel a cselekmény a társadalomra csekély veszélyt rejt, ezért nem emelnek vádat, az illetőt pedig ezennel megrovásban részesítik, és felkérik, hogy többet ne csináljon ilyet. Az eljárás 5000 forintos díját az állam fedezi.
Ha nem tetszik, mittomén hány ezerért lehet lebbezni, fel.
Szóval ja.

Azért a konzulátuson a képek kinyomtatása, majd beszkennelése az elég LOL :)

A sztori sajnos kellemetlen, a leírás viszont szórakoztató volt.

ez tényleg tragikomikus.
olvasni komikus, tényleg közel Moldovai magasságokban szárnyal a sztori, átélni tragikus lehetett.

mi hamar értesültünk az esetről, kerestem aznap magpet-et, aki még kint "várom a feltört autómból ellopott papírjaim pótlását", de még így is volt ideje (és ereje?) segíteni.
respect.

Jó hogy kiírtad magadból!
Tőlem egyszer elloptak egy robogót.Bementem a rendőrségre feljelentést tenni.Először 1 órát várattak (ez este történt,a rendőrökön és rajtam kívül senki nem tartózkodott a kapitányságon), utána felvették a jegyzőkönyvet majd hazamentem.Egyszercsak csörög a telefonom,X Y rendőrmuksó vagyok,maga a Gábor? Örömömben felkiáltottam:Megvan a robogó? -ÁÁ dehogy.Milyen színű is volt?
Na itt tettem le róla,hogy valaha viszontlátom a Yamahát..:-))
A másik:ebben a hónapban lejárt a személyim.Időben elmentem az okmányirodába,másfél óra alatt elintéztem a dolgot,mondta az ügyintéző csütörtökön mehetek a kész igazolványért.Csütörtökön megyek,-Bocs de még nem ért ide a postás az igazolvánnyal.Legközelebb hétfőn próbálkoztam:-Még mindig nincs itt,nem tudom mi lehet?-hangzik a "megnyugtató" válasz.
Ez Magyarország....

Én is, csak nem mertem elárulni... :)))

Én jól szórakoztam az írásodon :) (Bocs).

Öö....Ez nem tavaly történt?? Lehet, hogy hülye vagyok, de erre én tavalyról emléxem..Akkor hogy lehet mai a sztori?