Még egy kicsit eltűnődtem ezeken. Játékból kárt okozni - nem szép! Ha a végső konzekvenciáig viszem a dolgot, csak azt tehetem, amit Buddha: elhagyom a hívságokat, és évtizedekre leülök meditálni egy fügefa alá. Tisztelője vagyok Buddhának, de erre éppúgy nem vagyok képes (még?), mint arra, hogy naphosszat egy templomban térdelve imádkozzak mások bűneinek bocsánatáért. Valahol egyensúlyt kell találni két tényező között. Az egyik, hogy a túlnépesedés és a "fejlettség" mai fokán minden ember valamennyi tevékenysége hozzájárul a bolygónk feléléséhez. A másik, hogy ha már megszülettünk, boldogságra törekszünk, és ebben benne van az örömszerző életmód. Többek között a játék! Besavanyodott moralisták sosem vittek előre semmit. A buddhista és a ferences koldusok egyaránt éhen halnának a jóléti(bb) társadalom adományai nélkül. Olyan életmodellre kell törekedni, amely minél örömszerzőbb és minél kevésbé káros - csak ez lehet követendő példa másoknak is. Hogyan is írta Veöres Sándor: "Könnyű törpék közt óriásnak lenni. De nehéz, nagyon nehéz derekabb törpének lenni a többinél!" Életem egyik jelmondata!