Két bolygó találkozik:
- Szia rég láttalak, elég vacakul nézel ki, csak nem beteg vagy?
- De igen. Képzeld homo sapiensem van.
- Hu szegény az tényleg nagyon szar, de legalább nem tart sokáig.

és ez is rólunk emberekről szól, akik halálba rugdossuk a földet ahol élünk:

A skorpió kiér a folyópartra, át szeretne kelni, de nem tud úszni. Meglátja a békát, megkéri hogy vigye át. A béka fél tőle de hosszas rábeszélésnek engedve megengedi, a skorpiónak hogy a hátára másszon. Elindulnak, a folyó közepén a skorpió megszúrja a békát. A béka haláltusájában hörögve még megkérdezi a skorpiót:
- Miért csináltad ezt most mindketten meghalunk?
- Nem tehetek róla, ilyen a természetem.

Most nem a parlamentről van szó, hanem az Anyatermészetről.

"Benzin leszek ükunokám Wartburgjában, sejj..." :))

Sok jeles tudós próbálja megjövendölni, mi lesz a világból, de egyikük sem jutott hihető eredményre. Feleségem viszont egyből ráhibázott.

Szerinte a túlnépesedés, a nyersanyaghiány és a környezetszennyezés atomháborút vált ki, amelyben az állatvilág jelentős része mellett elpusztul az emberiség. Újra kezdődik a törzsfejlődés, a rádioaktivitást jól bíró csótányoktól. Sokmillió év múlva megint megjelenik az ember a földtekén. De honnan lesz energiája? Hát abból a kőolajból, amely a ma élő hétmilliárd ember földi maradványaiból akkorra keletkezik...

Kellemes haláltáncot!

Az egésszel az a bajom, hogy sajnos ezt az elméletet tovább görgetve arra kell hogy jussak, hogy a többségünk munkája ugyanúgy felesleges. Magpet boltja egy baromság, hiszen minek autós navigáció, mikor már maga az autózás is káros, Pupu cikkei rosszabbak a sátánnál, hiszen azért kapja a fizetését, hogy segítse eladni őket, megírja róluk jobb, vagy rosszabb véleményét. Az én munkám meg a hab a tortán. Füstös szórakozóhelyeken diszkóval és karaokeval szórakoztatjuk a legelvetemültebbeket, akik a nap végére azt sem tudják hol vannak.

Kicsit sokan vagyunk.

A minap láttam egy kutyát, beszaladni az Atilla út felől az alagútba. Összeszorult a szívem, amikor láttam, hogy az autóm mögött átszalad a túloldalra, a kocsik meg dudálnak rá. Teljesen meg volt rémülve, össze volt zavarodva (haza nem mertem hozni, van már három).
Nem hiszem, hogy a magyar erdőkben élő állatok ennél jobban lennének. Nem tudok úgy elmenni túrázni, még hétköznap sem, hogy ne találkozzak emberekkel, favágókkal, halljak erről arról emberi zajokat, hangokat. Az állatokat ezek sokkal jobban zavarják.

Mi zavarunk! Te is, én is!

Igen. A lényeg az, hogy tegyük egyre érzékenyebbé a lelkiismeretünket, és hallgassunk is rá. Minél többen, annál jobb.

Előrebocsájtom, hogy én is nagyjából egyet értek veled....csak felhívnám a figyelmünket egy apróságra. "tegnap és ma is autóval voltam JÁTSZANI" Nem vádollak, én is így csinálom, csak néha eltöprengek rajta, amikor szidjuk az ilyen olyan barmokat, akik különböző helyeken és módokon rongálják a természetet, hogy miről és milyen jogon beszélünk mi, akik pénz, időt, energiát nem kímélve JÁTSZUNK.

Ez a kis fórum-bejegyzésed egy önálló blog-tétel is lehetne. :)
Annak ellenére, hogy jól szórakoztam ezen a túrán, azt kell mondjam, egyetértek Veled. A vaddisznós hasonlat különösen szép! :)
Azért ezeknek az autóknak van értelme. Nem feltétlenül a bobbi-szerű felhasználás, ezen lehet vitatkozni, ízlések és ponfonok. Viszont van sok olyan pillanat, amikor jól jön egy ilyen képességű autó, és hozzá egy ember, aki képes vele bánni.
Az is biztos, hogy ha 3 ember autóval megy végig egy erdei úton, több kárt okoz, mintha ugyanaz a három ember gyalog sétál végig ugyanott. Viszont szerintem nagyon nehéz "károssági fok" alapján sorrendet felállítani az egyes szabadidős tevékenységek között. Az otthoni pléjsztésönözés kellékeit is legyártották valahol, a működéséhez szükséges energiát is megtermeli egy ronda erőmű. Egy sokszemélyes gyalogtúra is okozhat hatalmas károkat, mint ahogy egy csak utakon zajló autós túra is okozhat keveset.
Tényleg nehéz ügy, de ahogy írtad, a mókuskerék már forog, ezek az autók léteznek. Az lenne a jó megoldás, ha minden terepjáró-tulajdonos a természettel együtt történő játék eszközeként kezelné az autóját, és nem a természet legyőzésére szolgáló fölényes emberi találmányként. Ez persze nem csak a terepjáróra igaz, hanem sok más hobbi kellékeire. Mert pl. egy óránként 100 liter gázolajat elégető hajócska se biztos, hogy felhötlen örömet okoz az Adria élővilágának...

Hát igen: lehet bizonyos műfaji szabályokat betartva aránylag kevéssé természetkárosítóan terepjárózni. Nem védett területen, főképp csak utakon. És ez kétségkívül jobb a felelőtlen állatkodásnál.

Mégis eltűnődöm, mi lenne a véleményünk fordított esetben. Amikor az állatok, jelesül a vaddisznók úgy gondolják, hogy most ők jönnek be egy kicsit ember módra szórakozni a lakóparkba. Csak utakon járnak, nem túrják ki a rózsatöveket, csak úgy fogócskáznak, kerti tavacskában dagonyáznak. Díszfácskán jól ledörgölik az oldalukat. Akire rájön, pottyant persze, de egyikük sem rondít direkt a küszöbre. Némi röfögés, visítás nélkül nem is lenne móka az egész, de egy éjszakát tessék már kibírni a kedvükért! Ugye, hogy vadkárt jelentenénk, kihívnánk a biztosítót, szaladnánk az erdészethez, körülkerítenénk a területet, és puskás vadászt ültetnénk ki esténként? És az erdő népe hová fordulhat az élőhelyüket autósport-pályának használók ügyében?

Na, szép kis autós újságíró ez bort iszik, és vizet prédikál! Jogos a vád, magamra veszem. Negyven éve írok autókról, autózásról, és e hosszú idő zömében én is a nagy kórus tagjaként zengtem elvakultan a technika dicsőségét. Csak nemrég hullott le a hályog a szememről, ismertem fel, hogy az egész fogyasztói társadalmi modellünk tévút, betegségtünet. Azóta, próbálva jóvátenni valamit a korábbi káros hatásomból, ebben a szellemben írok.

Nem ott kezdődik a bűn, hogy valaki ráhajt a terepjárójával az árvalányhajas mezőre. Ott kezdődik, hogy azt az autót egyáltalán legyártották, 1,5-2,5 tonna nyersanyagot ölve egy szükségtelen termékbe. Ott folytatódik, hogy a marketing és a reklám eszközeivel vágyat keltettek használatára. Aztán valakik, bírvágyuknak engedve, megvásárolták. És ha már megvan... Ugye, milyen botorság lenne csak és kizárólag aszfalton járni vele? Gyerünk ki az erdőbe! Milyen szépen következnek egymásból ezek az apró lépések, egyik sem mondható a mai értékítélet szerint bűnnek, de az összhatás mégis ártalmas.

Igen, ahogy az is az, hogy tegnap és ma autóval voltam játszani. Az is az, ha bringával megyek egy csúcstechnikájú csodagéppel. Nehéz mértéket tartani, könnyű a magunkét jónak vélni, másokét elítélni. Az egész világ rossz felé húzza az embert. Ha akarnék, sem csaphatnék fel remetének, legfeljebb hajléktalannak. Nem tudok kiszállni a mókuskerékből, legfeljebb próbálom lassabban pörgetni. Egyre kevesebbet autózom. Azt is lassan (autópályán százzal), hogy kevesebbet fogyasszon, szennyezzen a kocsi. Ha valamivel késleltetni lehet a rossz folyamatokat, akkor az egyének önkorlátozásával. Én már elindultam erre, még ha lassan, tétován is. Tartsatok velem!

az a baj ezzel az oldallal, hogy mire vmit megcsinálsz, a sok júzer máris talál vmi mást, amit szeretne, ha működne...
így sosem lesz vége a hegesztésnek. :-)

jár, hogy a képek nem nagyíthatóak...

ez volt itt a közelben?