Most már én is billentyűt ragadok.
Sajnos utánam sem szokott használható ruha maradni. Kénytelen vagyok addig hordani a cuccaimat, amíg lehet - néha még azon is túl...
A legtöbb jótékonykodási egyletben nem is bízok...

Szerintetek miből virágzik az a rengeteg kilósruha-bolt?

Alkesz kinézetű, meg munkaképes, fiatal koldusoknak én sem adok semmit. Egyszer kiszaladtam valami reggeliért egy közértbe. A bejárat előtt leszólitott egy nagyon leamortizálódott ember, hogy adjak pár forintot kenyérre. Nem adtam, hanem bent, a közértben a saját reggelimen felül vettem még 4 zsömlét, meg felvágottat. Kifelé menet odaadtam neki. Majdnem hozzámvágta, mondván, hogy mit csináljon vele!
Régebben kéregetett (Flaszter újságot árult) egy nő valahol, ahol rendszeresen megfordultam. Időnként adtam neki egy százast, mert normálisnak nézett ki. Sajnos most már ott tartunk, hogy ilyen kis mértékű jótékonykodásra sincs lehetőségem, épp, hogy kijövök a pénzemből. Ami kevés van, azt magamra, meg a szeretteimre költöm inkább, nem pedig ismeretlen emberekre!
Ha lenne fölöslegem, akkor én is adnék a rászorulóknak (persze csak olyan formában, hogy tényleg az kapja meg, akinek szüksége van rá), de lassan arrafelé tartunk, hogy 25 év munkaviszonyon túl, állami alkalmazottként én is a rászorulók közé fogok tartozni...
:o(