Én rejtéskor a Glück Frigyes útról, az Oroszlán-sziklától másztam toronyiránt. Ha nálam is lett volna a kecském, akkor sem hagyom lent, főleg az oroszlánnál...
...visszafelé Mátyás király egykori vadászerdeje felé vettem az irányt...mit mondjak, varázslatos volt, ahogy a nagy-, akarom mondani mesekönyvekben van megírva: kora őszi napsütés játszik a világos erdő ágai között, halk madárcsicsej, kalapos gombák, mohalepte fatörzsek, vaddisznótúrások, és sehol egy lélek...nem csodálkoztam volna, ha egy páncélos lovassal találkozom. Tiszta idő, és tiszta időutazás volt.