Hír: Egy nagyon primitív módszer
Minden sziget egyforma
Hír: Egy nagyon primitív módszer
Ez is csak egy a sok közül
Hír: Egy nagyon primitív módszer
Távolabb is csak a szokásos szigetek...
Egy nagyon primitív módszer
2009-03-26 16:53:00 | GPS Suli | 2 hozzászólás
Egy fikarcnyit sem bízol az elektronikában - akárcsak én? Közreadom teljesen egyszerű, sőt primitív tájékozódási módszeremet, amely adott esetben nagyon sokat segíthet. Kombináljuk a GPS-t a papírtérképpel...

Első találkozásom a GPS-szel úgy történt, hogy 2004 júniusában Gábor cimborámmal egyhetes kenutúrára mentünk Finnországba, a Linnansaari tóvidékre. Tervezgetés közben némileg megilletődötten vettem tudomásul, hogy a környék zegzugos, óriási tavaiban összesen 18 ezer sziget található. Nagyjából tök egyformán néznek ki: gránitpúp, fenyvessel, borókás aljnövényzettel. Markáns tájékozódási pontok nincsenek. Mi sem könnyebb, mint eltévedni ebben a labirintusban! Ezt viszont mindenképp szerettük volna elkerülni, mert időre vártak minket vissza a vízisport-telepre, hogy szállítsanak a hazainduló repülőgéphez.

 

 

Elhatároztam egy GPS megvásárlását. A nagyon szimpla kis Garmin Foretrex 201 mellett döntöttem, mert kicsi, és karra csatolva viselhető – ha a szélben felhullámosodott vízen a kenu egyensúlyáért küzdesz, egy pillanatra sem engedheted el a lapátot, hogy a nyakadban lógó műszer után kapkodj. Ez a típus nem tud térképet kezelni és megjeleníteni, de amúgy sem volt fogalmam az ilyesmiről. Vettem tehát egy jó, részletes papírtérképet is a vidékről, amit még most, térképkezelő Garmin eTrex Legend HCx birtokában is megtennék.

 

 

Pontok a térképenEnnek nemcsak annyi az oka, hogy egy szétterített térképen egyszerűen jobb áttekintést kaphatok a vidékről, mint a műszer kicsinyke képernyőjén, hanem alapvető, mélyen gyökerező, megingathatatlan, gyanakvó, sőt eleve gonoszságot feltételező bizalmatlanságom minden iránt, amiben elektronika (és általában villamosság) van. Számomra egy dokumentum nem akkor van biztonságban, ha elmentettem és még külön egy pendrive-ra másoltam, hanem ha kinyomtattam. Egy papírtérkép mindaddig nem dögölhet be, amíg megóvod az elázástól. Ha viszont meghülyül egy GPS, oda az összes útpont, nyomvonal és egyéb.

 

 

Ezek után a következő volt az ügymenet. Nekiindultunk Oraviból, a bázisról, és nagyon figyeltük a környéket, folytonosan beazonosítottuk a térképen, hol vagyunk. Ez nem mindig volt egyszerű, mert sokszor úgy néz ki, mintha egy kisebb tavon lennél, úgy körülvesznek a szigetek, és csak közelről lehet észrevenni az átjárókat. Mindazonáltal sikerült. Na mármost jellegzetes pontoknál (átjáró, szigetspicc) a megfelelő gomb tartós megnyomásával felvettem egy útpontot, és ugyan el is mentettem a kütyübe, de tollal felrajzoltam a térképre, és melléírtam a koordináta-párt. Így szépen kirajzolódott egy pontsor, amelyet visszafelé követve biztosan eljutunk a bázisra.

 

 

A gyakorlatban tökéletesen bevált a módszer – és komoly szükség is volt rá. Az utolsó napra ugyanis elég borús, szeles napot kaptunk, kicsit küzdelmes és izgalmas lett a csónakázás, és nagyon pontosan meg kellett messziről célozni egy láthatatlan csatornát, mert a hullámjárás miatt nemigen tudtunk volna ide-oda oldalazni, ha eltévesztjük. Pompásan sikerült minden!

 

Azóta már tanultam egy csomót a GPS használatáról, de ezt a módszert megjegyeztem, és ha nagyon fontos, hogy ne legyen galiba, adott esetben alkalmazni is fogom. 

 

Pupu
 

Bejelentkezés