Már régen szemezgetek ezzel a játékkal, hisz Hargitára, Hagymás hegységbe, Bucsinra menet mindig pár méterre menünk el tőle, csak akkor épp nem volt vásár. Most úgy döntöttem szervezek a környékre egy ládázást a vásár időpontjára, hogy végre kipipálhassam.:-) Megérkeztünk és pár 100 méterre parkolni is tudtunk, igaz 10 lejbe került autónként, hogy megállhattunk a szántóföldön.:-) Persze örültünk, hogy van hely, hisz rengeteg autó volt. A vasúton átkeltünk, érdekes volt látni, hogy a tömeg mindenhol hömpölyög a síneken, pedig itt jár a vonat, bár gondolom az összes vasutas tisztába van a dologgal, de akkor is. A vásárba szombat lévén hatalmas volt a tömeg. Már vagy 25 perce mászkáltunk, de egy Gábor cigányt (nagy kalapos nagy bajszos) nem láttunk. Már kezdtem attól félni, hogy nagyobb nehézség itt nagy kalapos nagy bajszost lelni, mint jó időben jó helyen lenni a játéknak megfelelően.:-) A hídon végül feltűnt egy, gyorsan mellé is mentem és lefényképeztettem magam vele, de elég rossz lett a kép, meg nem is árus volt. Aztán már a kavalkádba el is illant. Mi bolyongtunk tovább, a többiek már mind vettek vásárfiát, csak én nem találtam olyat amit akartam, na meg nagy kalapos nagy bajszost. Már 1,5 órája jártuk a vásárt de semmi, végül már épp indultunk vissza a kocsihoz és találtam magamnak amit kerestem, így félig boldog voltam. Aztán egy kicsit odébb csoda történt Kata túratársnőm meglátott egy régi dísztányért, én meg végre egy Gábor cigányt, aki árulta.:-) Kata kérdezte mennyi mondta 50 lej, persze közbe a fényképek is elkészültek.:-) Kata sokallta, így gyorsan 25 lejre csökkent az ár, de azt is sokallta, így otthagytuk. Én már teljesen boldog voltam, hisz végre megvolt a kép, nem is egy.:-) Haladtunk is kifelé a vásárból, már 3 sorral odébb jártunk mikor valaki rángatja a hátizsákom. Na mondom itt probléma lesz mert nem hagyom, hogy kiraboljanak, visszafordulok és mit ad isten a nagy kalapos rángatja.:-) Kérdezte mennyit adnánk a tányérért, Kata mondta 15 lej, ő 20-at majd 17-be kiegyeztek. Szóval végül jót alkudoztunk a nagy kalapossal.:-) Érdekes egy vásár, jó volt itt lenni, a használttól az újig itt aztán minden van, láttunk szakadt babát aminek egyik lába hiányzott, régi és új székeket, utcatáblákat garmadával, de a használt ruhák között rengeteg túrakabátot, nadrágot (gondolom külföldi lomtalanításból), sínadrágokat, léceket, cipőket, rengeteg kalotaszegi mintás terítőt... Ezt persze még tudtuk űberelni, a szállásunkkal, hisz előtte 2 héttel 18 környékbeli címen próbáltunk szállást foglalni és mindenütt azt mondták, hogy nincs hely telt ház van, így végül egy palotát vettünk ki, gondolom mindenki ismeri kívülről a Bánffyhunyadi cigány palotákat, na mi egy ilyet vettünk ki, persze nem olyat ami a főút szélén áll félig készen. A mienk teljesen kész volt kívül, belül.:-) Belül még komolyabb mint kívül, igazi giccsparádé, a falakon hatalmas aranykeretes festmények, kovácsoltvas korlát a lépcsőn, az ágyunk szegélye aranyfestékkel kihúzva, díszítve, de talán a legérdekesebb, az állólámpa ami egy embernagyságú szerecsen mely tartja. Az külön meglepett, pedig a legrosszabbra voltam felkészülve, hogy a személyzet tökéletesen beszélt angolul és olyan tisztaság volt, hogy olyat én még se olaszba, se németbe nem láttam egy szálláson sem. Az arany ágytakarót elvéve a fehér ágynemű szinte vakított, port kerestem, de nem leltem sehol sem, pedig azt nem nehéz találni még jó helyeken sem. Szóval le a kalappal a szállás előtt.
Remek élmény volt, és ha nincs ez a játék akkor én tuti nem járok a vásárba, mert inkább a hegyek vonzanak.
Aki megy az kösse fel a nadrágját, mert már nem könnyű Gábor cigányt lelni a vásárba, mi össz vissz 2-öt találtunk, pedig bejártuk az egész vásárt.
Megtalálás: 2016-10-08
