Margita (egyes források szerint Margitta) ősi település Szentlászló területén, 1333-ban említik önálló plébániáját. Valószínűleg azonos a még korábban (az első ezredforduló táján) Disznóóvónak nevezett településsel, ahol királyi kanászok laktak, mint sok más hasonló eldugott zselici faluban. [link] Könnyen lehet, hogy a csatolmányban olvasható Disznóóvó nem a falu neve, hanem a benne lakó királyi szolganépek foglalkozására utal, hiszen a korabeli Szent-Egyedi határjárás zselici disznóóvó faluként jegyzi (természetesen a maitól eltérő akkori írásmóddal) Márcadót, két Szeréntelke nevű falut , Dercét, Karant, két Szentlászlót - ezek közül az egyik lehetett Margita -, Bőszénfalvát, Nyírakolt és Vállusfőt is. A török dúlás nyomán elpusztult, majd a 18. században települt újra magyar, horvát és német telepesekkel. Feljegyezték, hogy a 19. század második felében cseh-morva vándor hamuzsírfőzők is működtek itt. A falucska a 19. század végére lett jelentős település, majd a 20. század második felének tudatos faluromboló irányzata miatt folyamatosan sorvadt, majd nyomtalanul tűnt el. Illetve a róla elnevezett dűlőnév és egykori temetőjének maradványai ma még emlékeztetnek rá. A temetőt teljesen elfoglalta az erdő, egy romos kőfeszület (stílusa alapján talán 1870-1910 között emelhették) és három olvasható fejfa őrzi az elvadult sírkertet. Valakik még megemlékeznek az elhunytakról, mert virágvázának használt PET-palackok és koszorúmaradványok találhatók itt-ott.
Az utolsó temetés a fejfák alapján 1962-ben lehetett itt.
Megközelítés: két útvonalon is elérhető ez a pont: 46° 13,188' 17° 47,990' (235 m). Egyik a Szarvasfarm aszfaltos erdei útja, a másik a P+ Antalszállás északi végéről indulva. Ezután megcélzod: 46° 12,788' 17° 48,200' (240 m), itt jobbra letérsz majd dél felé haladsz a füves szekérúton.