A Salgótarján- Ózd- Diósgyőr közötti 130 km-es útvonal a legjelentősebb észak-magyarországi iparvárosokat köti össze, azzal a céllal, hogy a természetjárók "megismerjék a kohász városokat, az útvonalon lévő természeti nevezetességeket és értékeket".
1970-ben hozták létre a Bükk keleti kapuját a Medves-vidék bazaltvulkánjaival vadregényes utakon összekötő jelvényszerző túramozgalmat.

A diósgyőri kohászat ősét, az első kohót egy német származású díszítő-lakatosból lett ipari tőkés, Fazola Henrik építtette 1772-ben.
1758-ban érkezett hazánkba a vándor vasműves és bő tíz éven át iparművészeti kovácsolt vasmunkák készítéséből komoly vagyonra tett szert. 1765-től vashámorokat létesített a Garadna és Szinva patakok völgyében feltárt vasércre alapozva. Pár éven belül újabb bányákat nyitott Parádon, Gyöngyösorosziban, Upponyban.
Az 1770-ben Mária Terézia által aláírt alapítólevéllel tarsolyában megkezdte a felsőhámori (Ómassa) vasolvasztó építését. A termelés két év múlva indult be - ám hamarosan megsokasodtak a problémák: csökkent az udvar támogatása, a bükki ércről kiderült, hogy gyenge a minősége, a távolabbi bányákból pedig költséges volt a szállítás. Vagyona és egészsége ráment a vállalkozásra: 1779-ben elhunyt Hámorban. Hamvainak pontos helye nem ismert, de 2005-ben jelképes díszsírhelyet kapott.
Pontosan hol?