Az egykoron szebb napokat látott város az ipar és iparvárosok hanyatlásának legmegrázóbb szimbólumává vált az elmúlt tíz évben. A városnak már 1920-ban majdnem egymillió lakója volt.
A város hanyatlása a hatvanas években, az ún. white flighttal, a fehér középosztály menekülésével kezdődött.
A 2000-ben még 950 ezres város lakossága 2010-re 713 ezerre csökkent. A város etnikai összetétele is drasztikusan megváltozott mostanra, a lakók 83 százaléka fekete amerikai, akik nagy szegénységben élnek.
A város pusztulása több művészt is megihletett.
Az egyik telep egy helyi művészeti kezdeményezés. "Művészet, Energia, Közösség", írják a szabadtéri kiállításként is funkcionáló városi közösségről. A telep alapítója és művészeti vezetője eldobott használati tárgyakat felhasználva alakított színkavalkáddá egy két háztömbnyi területet. Az idén már 26 éves projekt világszerte elismert demonstrációja annak, hogy a kreativitás ereje hogyan alakíthat át életeket.
A város egyik sajátos nevezetességévé vált táblát egy helyi lakos készítette azután, hogy a játszótér közelében lövöldözés volt. Azt mondta, hallani lehetett, ahogy a golyók fütyülnek a fejük fölött, ezért írta ki, hogy "Figyelem! A várost crackkokainisták lepték el! Vigyázzon értékeire és imádkozzon az életéért, mert az önkormányzat semmit nem tesz a védelmében!" A tábla a média figyelmét is felkeltette. Az aktív polgár azóta még 250 hasonló táblát helyezett el városszerte.