Innét látható, hogy néhány új ház is épült a faluban az utóbbi években. A 70-es években még a falurombolás járta, mert abban az évtizedben egyetlen építési engedélyt sem adtak ki. Aki nem akart a szülőkkel együtt lakni, annak el kellett költöznie. Az első építési engedélyt a kastéllyal szemben lévő házra adták ki a 80-as évek elején.

Itt mesélek egy kicsit a falu régmúltjáról.

Honfoglaló őseinknek a megtelepedés után az volt a hadászati eljárása, hogy a magyar nép és a szomszédos idegen országok között természetes határt vont az úgynevezett gyepűvel. A gyepű, illetve az ez előtt elterült gyepűelve az a lakatlan és jobbára még áthatolhatatlan bozót vagy mocsár volt, amely széles sávban vette körül őseink hazáját és ennek őrizetére külön katona-népséget, az őröket (praecones) alkalmazták. A gyepükön kapukat hagytak, amelyeken keresztül érintkeztek a szomszéd országok népeivel. A kapuk őreit egyszerűen csak őröknek hívták."
Szentkozmadombja is a gyepüvigyázó őrök településhelye volt. 1116 és 1121 között egy oklevél Őri (Eur) néven említi. 1513-ban pedig Őrikozmadombja (Ewrykozmadombja) néven szerepel az adólajstromban.
A falun végigfolyik a Beci patak, amelynek neve (Becs, Béci, Bécs) török eredetű: határt, őrt jelent.
Szentkozmadombján a középkorban plébánia templom állott, de a XVI. században a településsel együtt elpusztult.
Az 1775-i összeírás szerint Kozmadombján "Szent Kozma és Domján tiszteletére szentelt templom volt, de jelenleg romjai is alig láthatóak." A templom mellett lévő temető megmaradt, ahova a Dervarics - egyes iratok szerint Dervalics - család egy temető-kápolnát építtetett 1898-ban.

A kis település házai eredetileg szétszórtan, szeresen helyezkedtek el. Innét jól kivehető ez a településszerkezet. A régi építkezések anyaga főleg fa volt, egyesek sövény-falúak voltak, a tetők zsúpból készültek. A szobában szemeskályha, a konyhában sárkemence állott, kémény nélküli füstös-konyha volt a többség.