A cimbalomművész és cimbalomtanár Gerencsér Ferenc cimbalomduójával járt Európa legtöbb országában. Több hanglemeze jelent meg hazánkban, Franciaországban és az USA-ban is.

Budapesten élt feleségével, de a nyarakat itt töltötték. Ő tanított minket arra, hogyan készítsünk játékokat. Együtt mentünk le a patakhoz nádért, amiből a sárkány vázát állítottuk össze. A boltban vettünk csomagolópapírt, majd a ragasztót is magunk készítettük csirizből. Így röptettünk saját készítésű sárkányt.

Szintén a patakról hoztunk nádat a nyílvesszőkhöz. Az íjat mogyorófavesszőből és madzagból csináltuk. Bodzaág darabot szúrtunk a nád végére, hogy legyen valami súlya.

Egy másik játékot, a bodzapuskát nagyanyámtól tanultam. Egy kb. 30cm hosszú bodzaágat kifúrtunk. Ez nem nehéz, mert a bodzának egy szivacsos rész van a közepében. Utána faragtunk egy ágat, ami szorosan illeszkedett a lyukba, mint egy dugattyú a hengerbe. A "puska" másik végébe megrágott (nedves) kenderkóc galacsint tömtünk, és amikor hirtelen benyomtuk a dugattyút a lyukba, a másik végén kirepült a galacsin. Papírgalacsinnal is lehetett volna csinálni, de amikor nagyanyám gyerek volt, akkor a papír sokkal értékesebb volt annál, mint hogy ellövöldözzék.

A kisbíró ez előtt a ház előtt kezdte a dobolást, majd a dobszó mellett lassan haladva jött párszáz métert. Az éppen otthontartózkodók kijöttek a kapukba, és meghallgatták a fennhangon felolvasott hirdetményeket. A mi kisbírónkat egyébként Vilma néninek hívták.