Jelszó: a képen látható helyen egy fadarabon. (5 betű)
Itt volt egy kis tó, amit egyszerűen csak úgy hívtak, hogy Tóka. Általában nem volt túl sok víz a medrében, de nagyon hangulatos volt a sűrűn benőtt partja.
Koordináta:
N 46°40.860'
E 16°45.246'
Zala megye
Igazolás módja: jelszó
Innét indult délfelé a falu legelője. Sok szarvasmarhát tartottak a faluban, és úgy oldották meg a legeltetést, hogy mindenki annyi napot őrizte a teheneket, ahány darab állatot kihajtott. Nekünk kettő, sőt néha három is volt, így elég sok időt tölthettem egy-egy nyári szünetben a tehenek közt.
A legelő egyik pontja már akkor is alkalmas lett volna egy Ipari tetem játék készítésére. A kőolajipari vállalatnak volt a környéken néhány kútja, meg sok próbafúrást is végeztek. Amikor odébb álltak, akkor otthagyták a földbe süllyesztett betontartályokat, csöveket. Valószínűleg még most is láthatók, de túl messzire vannak a falutól, ezért nem tettem oda is egy játékot.
A tó jegét régen egy jégverembe gyűjtötték. A 70-es években még megvolt a verem, de már nem használták. Arra nem emlékszem, hogy mi célt szolgált a jég.
A Tóka közvetlenül a "téjeszudvar" mögött terül el. Kis falu lévén, csupán egy "kirendeltsége" voltunk a szomszéd faluban székelő Termelőszövetkezetnek. Itt csak néhány tehén- és lóistálló volt, meg három lovas-fogat (a traktorok a központban voltak). Nagyapám volt az utolsó kocsis, aki nyugdíjba ment 1975-ben. Azt követően eltűntek a lovak is.
Volt itt egy nagy termény daráló az állatok takarmányozásához. Szombatonként a falusiak zsákokban vitték megdaráltatni a búzát, kukoricát. Akkor még nem ismerték a tápot, és a kisméretű elektromos házi terménydarálók is csak abban az időben kezdtek megjelenni a boltokban.
A daráló mellett volt a "csarnok". Nem sportcsarnok, hanem tejcsarnok. Naponta vitték a tehenek gazdái a tejet; reggel és este 5 és 6 óra között. Nyáron kicsit korábban, illetve később. A zsírfok alapján 3 és 5 forint között fizettek egy literért. A zsírfokot havonta kétszer szúrópróbaszerűen mérték. Ekkor derült ki, ha valaki vizezte a tejet, mert amikor meglátta, hogy aznap éppen zsírfokot mérnek, akkor vissza már nem fordulhatott, de még volt lehetősége elesni a biciklivel. A tej kifolyt, megvolt a kár, de nem lett szégyenletesen alacsony a zsírfok.
A Tókától körülbelül 800 méterre észak-északnyugatra volt a dögkút. Ez egy kibetonozott mély gödör volt tetővel ellátva. Ide hordták a környékről az elhullott állatokat, aminek aztán a javát a távoli falvakból érkező cigányok kiszedték és a nyugatra lévő patak vizébe lógatták, majd a jól kiáztatott falatokat megették.
Ebben az időben nem laktak cigányok a faluban, de a ritkán felénk vetődő drótostót valójában cigány volt. Kisebb fadobozt cipelt a hátán, amiben fémlemezlapok meg szerszámok voltak. Mindig volt valamilyen lyukas fazék, amit befoltoztattunk vele.
Akkoriban felénk senki nem használt műanyag edényt. Ha egy lábas kilyukadt, akkor foltosan még jó volt tárolásra vagy tyúkok, kutyák itatójának. Ha már foltozni sem lehetett, akkor még mindig használható volt tél végén magvetésre, palántanevelésre.
- 445 m Vv70-1 »
- 588 m Vv70-3 »
- 764 m Vv70-4 »
- 1.3 km Vv70-5 »
- 1.8 km Vv70-6 »
- 3.3 km Vv70-7 »
- 3.6 km Vv70-9 »
- 3.8 km Vv70-8 »
- 14.9 km Göcseji dombok »
- 17.1 km Háromkerekű »