Jelszó: egy város neve.
Ez a sorozat egy eldugott kis zalai zsák-falu hétköznapjainak olyan mozzanatait eleveníti fel az 1970-es évekből, amelyek többnyire már csak az emlékekben élnek. A pontok nem túl látványosak, de aki még nem járt ezen a vidéken az megismerkedhet a Göcseji dombság egy részletével.
Fotók: ID-né
Koordináta:
N 46°40.852'
E 16°45.596'
Zala megye
Igazolás módja: jelszó
Az 1. játék jelszava a település legnagyobb épületénél az úgynevezett kastélynál van, amit Dervarics János és neje, Tivolt Vilma 1888-ban építtetett. A 70-es években nem volt ennyire lerobbant állapotban, mint manapság.
Akkor a földszinti, színpaddal is felszerelt nagyteremben havonta egyszer mozifilmvetítés volt. A szomszéd faluból jött a gépész a masinájával együtt, hogy az olajos padlóra rakott vasvázas székeken üldögélő néhány falusit szórakoztassa.
Az emeleten volt a könyvtár és egy ping-pong terem. Volt még egy lezárt terem, ahol a telefon volt. Igen, egy telefon! Ez volt a falu egyetlen telefonja. Csak vészhelyzetben szokták használni úgy, hogy meg kellett keresni azt a személyt, akinél a terem kulcsa volt. Ő kinyitotta az ajtót, segített kurblizni, meg valószínűleg ő is beszélt, mert az egyszerű falusi nem nagyon tudhatta, hogyan kell használni a készüléket.
Az egyetlen élelmiszerbolt is itt üzemelt néhány évig. Hetente háromszor jött a "háromhatvanas" kenyér. Később volt a zsúrkenyér névre hallgató félkilós kenyérke, de azt nem nagyon vették, mert a kb. 5 forint per kiló ár túl magas volt.
Aztán a 70-es évek közepén villanyégő foglalatokat kezdett gyártani itt néhány asszony, mivel a Tsz ipari vállalkozásba kezdett. Utána az Egri Nyomda nyomtatta itt az országos használatra szánt mozijegytömböket. Érdekes, de nem is annyira meglepő, hogy a jelenlegi tulajdonos az Egri Nyomda volt igazgatója.
A kastély mellett áll a harangláb és a hozzácsatolt buszmegálló. (A buszmegállóban most asztal is van, amit kimondottan a kéktúra útvonalat járók kényelméért alakítottak ki.) A 70-es években naponta kétszer harangozott a Reszka néni. Senki sem hívta őt Teréznek, pedig jól hangzott volna a harangozó Teréz megszólítás. Halottak napján különleges élményben volt részük itt a gyerekeknek. Szabad volt meghúzni a harangot, mert ezen a napon senki sem gondolta, hogy tűz van, ha félreverték. Többször el is szakadt a kötél a rángatásban.
Annyira a világ végén volt a falu, hogy naponta összesen csak öt busz állt az utasok rendelkezésére. A "félötös" Zalaegerszegre vitte a 6 órás műszakkezdésre a dolgozókat. A "félhetes" a nyolc óra körül kezdő irodistákat, középiskolásokat szállította, meg a fiatalabb iskoláskorú gyerekeket a szomszéd faluba, mert a kb. 160 lelket számláló faluban régóta nem volt iskola. A "félegyes" busz a délutánosokat vitte, a "negyednégyes" a délelőttösöket hozta, míg a délutánosokat az "éjféli" hozta. A szomszéd faluból több busz járt, de oda több mint két kilométert kellett gyalogolni.
A harangláb alatt volt a már feloszlott, kihalt önkéntes tűzoltók szertára is. Néhanapján még gyakorlatoztak is, de ma már kiállítási tárgy, vagy inkább emlékmű a ló-vontatta szivattyús kocsi.
Ha valaki elég elvetemült, és végig akarja járni a pontokat, annak szolgálhatok még némi információval az útvonalról.
A gpx file tartalmazza a javasolt útvonalat és parkolót is.
- 445 m Vv70-2 »
- 472 m Vv70-4 »
- 587 m Vv70-3 »
- 947 m Vv70-5 »
- 1.6 km Vv70-6 »
- 3.1 km Vv70-7 »
- 3.4 km Vv70-9 »
- 3.6 km Vv70-8 »
- 14.9 km Göcseji dombok »
- 17.4 km Háromkerekű »