Ete Komárom-Esztergom megye nyugati felének középtáján, Kisbér közelében helyezkedik. Természeti értéke a közeli Tagos-erdőben található ősgyep, melynek jellegzetes növénye az árvalányhaj és a szép virágú, tavasszal virító leánykökörcsin. A belterület szomszédságában, közel 33 hektáros területen több száz szőlőtermő kis parcella és mintegy 106 présház található.
A település környéke már a bronzkorban lakott volt, a régi néphit szerint Attila, hun vezér udvartartásának központja is e helyen állott. Első írásos említése 1250-ben Ethem volt, elnevezésének alapja az Etü személynév volt. Az Árpád-korban jobbágyok, majd királyi hírnökök és csőszök éltek itt, földjeit a hántai prépostság és a visegrádi apátság birtokolta. A törökök megjelenéséig több nemesi család is osztozott rajta, majd1529-ben a környékbeli településekhez hasonlóan Ete is elpusztult. 1648-tól protestánsokkal népesült be a falu, mely ezt követően rohamos fejlődésnek indult. Az 1710-es pestis járványnak mintegy háromszáz falubeli esett áldozatul, de fejlődése ennek ellenére töretlen volt. A falu kedvező természeti adottságai jó feltételeket biztosítottak a földműveléshez, szőlőtermesztéshez és állattenyésztéshez.
Egy ideig Kisbérhez tartozott, 1990 óta ismét önálló község. Múltjának említésre méltó alakja az itt született Bertha Sándor ügyvéd, aki egyaránt bizalmas barátja volt Széchenyi Istvánnak és Vörösmarty Mihálynak.

A dobozka a templom közelében, szemmagasságban keresendő. Nincs benne ajándék, csak a jelszó.

Magpet jelzése alapján eltűnt a jelszóhordozó. Ezért a megtalálást az ETE feliratú kövön átkukucskálós fényképpel lehet igazolni. Persze, ha valaki egyedül megy, ez egy kicsit nehezebben megoldható. Ezért elfogadható a helységnév táblánál készült fotó is.