Az 1850-es évektől a második világháború végéig Lókút szinte teljes egészében német (és elnémetesedett szlovák) falu volt, igen nehéz anyagi körülmények között. A második világháború után ugyan felosztották a pénzeskúti, gyertyánkúti és óbányai volt uradalmi birtokok földjeit, azonban rövidesen tragikus fordulatot vettek az események.

Miután az 1941. évi országos népszámlálás során a lakosság zöme német anyanyelvűnek vallotta magát, valamint megalakult a Volksbund de Deutschen is Ungarn szervezet is, súlyos megtorlás zúdult rájuk. Már a háború utolsó hónapjaiban nyolcvan lókúti német nemzetiségű család menekült a Német Birodalomba. A legkíméletlenebb megtorlásra azonban 1948. januárjában került sor, amikor hatvan családot, tizenkilenc egyedülálló személyt (összesen 376 embert) Németországba telepítettek ki, teljes vagyonelkobzás mellett.

A német nemzetiségű faluba magyar telepeseket hoztak, akikkel a kezdeti feszültségek után, a kitelepítést túlélő helyi népesség házassági kötődések révén, jó kapcsolatokat tart fenn.

Forrás