A sok felújított ház előtt ügyesen megmunkált faszobrok láthatók. Ezek közül kettőnél található a jelszó.

A látnivalók térképe.

A falu ideális hely egy bakonyi kirándulás kiindulópontjához.

Bakonykúti múltja:

Az első telepesek a bronzkorban kerültek ide. Faluhelyük a forrás melletti dombokon volt. Az i.e. 1800-1300 között itt élt kis csoport temetője a mai falu felé eső dombon volt.

A későbbi korokból az avarok (i.sz. 6-8. század) temetőjét ismerjük a forrás melletti dombon.
A falu középkori elődjét 1424-ben említik először az írásos források (Kwthy). Ez után 1497-ben írnak róla újfent. Akkoriban egy része a Veszprém megyei Bátorkő várához tartozott, más része köznemesi birtok volt.

1541-ben a palotai (Várpalota) várhoz tartozott.
A török kori feljegyzések szerint 1559-ben lakatlan puszta volt a végvárak vidékén. A török idők után 1696-tól a Zichy-család birtokaként szerepelt. A pusztát a földbirtokos használta birkalegeltetésre, nagyobb részét bérbe adta. Zichy János és István csak 1750-ben adott betelepedési engedélyt a Veszprém megyei Bánkról és Teszérről jött jobbágyoknak. Ez a terv meghiúsult, így 1758-ban Nyitra megyéből kívánták megvalósítani a falu újjáélesztést. Füstbe ment terv volt ez is. 1759-ben német ajkú telepesekkel jött létre az új falu. 1762-ben 23 egész- és 7 féltelkes jobbágyot, valamint 12 zsellért írtak össze. A falu újkori története itt vette kezdetét. Az új telepesek a környékbeli, korábban betelepült sváb falvakból érkeztek.

Az 1848-ban megalakult megyei forradalmi bizottmánynak a kúti bíró és a jegyző is tagja lett.
1869-ben a patakon 3 vízimalom működött, téglagyára volt a községnek.

Forrás