1919-ben az újonnan alakult köztársaság miniszterelnöke, Károlyi Mihály feloszlatta, szélnek eresztette a magyar hadsereget, Románia pedig megtámadott minket, elfoglalta Erdélyt, és Budapestig nyomult előre, hosszasan megszállva a fővárost. Amikor 1920 elején a román csapatok végül kivonultak Budapestről, kifosztották a várost. A magyaroknak át kellett engedniük valamennyi hadifelszerelésüket, át kellett adniuk a románoknak teljes hadiiparukat, a magyar vasúti kocsik felét, az állatállomány 30%-át, a mezőgazdasági eszközök 30%-át, illetve 35 ezer vagon gabonát és takarmányt. Elkobozták továbbá mindazokat a javakat, amelyeket az 1918-as bukaresti béke után Romániából vittek el hadizsákmány gyanánt. Ezekről az eseményekről eléggé hézagosan emlékezett meg a történelemoktatás - bővebben itt olvashatsz róla.

E tragikus időszak egyik epizódjaként 1919. július 25.-én reggel a román katonák felhozatták a hódmezővásárhelyi városháza pincéjéből a korábban ártatlanul bebörtönzött polgárokat, majd az egymáshoz kötözött embereket elindították a város határába. A menetet rémülten figyelők közül többeket belöktek a halálmenetbe. A várostól hat kilométerre lévő Nagy Dezső-féle tanyánál álltak meg, ahol a román katonák gépfegyvert is használva a foglyokat csoportba állítva agyonlőtték. A tömeggyilkosság ötvenhat áldozatának közel fele harminc év alatti volt.

A rémtett emlékművénél állva elgondolkozhatsz: mostanra is jórészt szétszélesztették, hazánk megvédésére alkalmatlanná tették a honvédséget, míg határainkon kívül továbbra is vannak erők, amelyek szívesen vérengzenének Magyarországon. Hová jutottunk, mi lesz így velünk? Eszmélj!

Jelszó: a bekötőút elejénél levő tábláról olvass le egy francia városnevet.