A Göcseji Falumúzeumot 1968 augusztusában nyitották meg a Zala folyó holt ágának partján. Kicsiny országunk első szabadtéri néprajzi múzeuma ez; közel 50 eredeti épületből álló, parasztportákra osztott kis falut rekonstruáltak hogy korunk ember is meríthessen kicsit a 19. századi csodából...
Az itt álló házikók megmutatják nekünk, hogyan is építkeztek eleink a Zala környékén, s milyen is volt akkoriban a paraszti lakáskultúra...
A szegek vidékére invitálunk kedves Cacher Kolléga... nem, nem kis hegyes vasdarabokat kell majd keresnetek - bár a kovácsműhelyben ilyet is láthattok, sok más szépséggel együtt -. szegeknek errefelé a dombtetőkön és az erdei irtásokon szórt elrendezésben kialakult házcsoportokat hívták akkoriban...
A törökök persze a göcseji falvakat sem kímélték, a vidéki paraszti kultúra mégis háborítatlan maradt, s még a 20. század első évtizedében is megőrizte archaikus jellegét.
A szűkebb területek telekbeépítési formaváltozata ekkortájt a kerített ház és a kerített udvar volt, ezeket is megcsodálhatod, kopasz nyakú tyúkokkal tarkított sétád során. A kisebb parasztgazdaságok portáin a lakóház külön állt, a gazdasági melléképületek körülötte vagy mögötte helyezkedtek el.
A térség legősibb lakóháztípusa a füstösház volt, mely a boronaház egyetlen, nagyméretű, fűthető lakóhelyisége volt. Kemencéje egyaránt szolgált fűtésre, főzésre, sütésre, füsttelenítése azonban megoldatlan volt. A tűzhelyről és a kemence szájából kiömlő füst a lakótérben szabadon terjengett, s a nyílászárókon keresztül távozott a szabadba.
A boronafalas építkezés szembetűnő építményei a pajták voltak: kamráspajták, istállóspajták és torkospajták.
Délnyugati területeinken az uralkodó építőanyag a fa volt, a lakó-és gazdasági épületek szinte kivétel nélkül fából készültek.
Ne mulasszátok el megnézni a bejárat mellett álló kovácsműhelyt sem, melyet Hottóról telepítettek ide, nekünk...Ez egy egyhelységes, előtornácos épület, vert falú, kontyolt nyeregtetős, s tetejét zsúppal fedték.
A falumúzeum fő utcáiban négy parasztportát alakítottak ki. Az utca felől mindegyiket kerítés zárja el - ahogyan az akkoriban is járta. A bárdolt, faragott, hasogatott és ágakból fonott kerítések, az átjáró hágcsók jellegzetes göcseji kerítésformák alapján készültek. A házak előtt kiskertek díszlenek, a göcseji kertek virágaival, fűszernövényeivel.
A falumúzeum központját egy 17. században épült vízimalom alkotja, minek finom szagú, öregecske belsejében szabadon járhatsz-kelhetsz kedvedre.

S ha mindez nem lenne elég szépségre éhezett szemünknek és lelkünknek, vár egy Finnugor Nemzeti Park is, bemutatva a hanti és manysi szálláshelyeket, gazdasági épületekkel, jellemző ruha-és bútordarabokkal.

S annak, aki a öreg házikóknál és a különböző népművészeti csodáknál jobban kedveli a műszaki vívmányokat, melegen ajánljuk az Olajipari Kiállítást, amely szintén ezen a területen tekinthető meg. S egy mérnökembernek ez ám a látnivaló :-)