A Kolbászból kerítést! tervezői a határfóbia ellen

Nehezen múló emlékünk a hegyeshalmi acélsorompó, az NDK határőr kutya, vagy a kutakodó ferihegyi vámos. A gyomrunk összeszorul, akármilyen határra érkezünk, és sehogy sem akar elmúlni, pedig lassan már kellene. Aztán rájövünk, hogy ez jobb már sosem lesz, csak a tüneteinket kezelhetjük. Mivel tárgytervezők vagyunk hát így:

Elhatároztuk, hogy a schengeni csatlakozás örömére határpadokat tervezünk a magyar-szlovén, magyar-osztrák és magyar-szlovák határra. Az volt a szándékunk, hogy egy olyan tárgyat tervezzünk, amely nem elválaszt, hanem összeköt bennünket a szomszédainkkal.

A padok két fél darabból állnak, a két ország jelével és egy-egy fél szívvel. Az ünnepélyes összeszerelés után egy közös pad jön létre, egy egész piros szívvel. Ezután bárki akkor és addig ülhet a határpadon, amikor és ameddig csak akar és elmerenghet azon, hogyan tudtunk eddig határok között élni.

A felállítást 2007 december 20-21.-én, a schengeni csatlakozás örömére, Aggtelek, Kercaszomor és Szentpéterfa önkormányzatai vállalták....

Aki teheti, jöjjön el és próbálja ki!

A padállítás védnöke:
A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma

Kolbászból kerítést! stúdió
Kukorelli Péter Orlai Balázs
[link]


Én meg elhatároztam, hogy megmutatom nektek ezeket a padokat.

A sorozat harmadik "rejtése" a Szentpéterfától délre, a határvonal mellett felállított emlékpad.

Jelszó nincs! Kérlek, tölts fel fényképet, amint a padon ülsz, vagy amelyen egyszerre látszol a paddal.


A "láda" keresgélése közben nem baj, ha véletlenül áttévedsz a szomszédokhoz! Nincs már határ, éberen figyelő járőr, kutya, szögesdrót, nem kell útlevél és egyéb pecsétes papír sem! Az én generációm mindezt nehezen szokja, de azért lassan csak belejövünk ;)