"Az erdő fái

Királyi közönnyel tűrik sorsukat,
Nem vándorolnak el, ha szűk a hely,
Kemények ők, akár az öntudat.
Az ember lába gyors,
S örökké szebb hazát keres -
A fák már tudják, hogy nem érdemes.
Nagyobb a Sors!"

Egy rövid, kecskeméti sétára invitálunk benneteket, mellyel ezúttal az ország milliomodik hektár erdejének jelentőségére szeretnénk felhívni a figyelmet! Tudjuk, nem egy grandiózus látnivaló, de itt nem ez a lényeg. Az eszme, ami mögötte áll, annál jelentősebb. Másrészt, Kecskeméten sajnos nincs túl sok összefüggő zöldterület, pláne nem olyan, ami időbeli korlátozás nélkül, és akár kutyával is látogatható, így ez az egy hektár is nagyon jelentős helyi szinten.

Ez a hely remek kikapcsolódást nyújt a környékbelieknek, ezért hétköznap is viszonylag sűrűn látogatott terület, tehát fokozott figyelmet kérnénk a láda keresésekor!
Az erdőben kiépített tornapálya is működik, valamint találhatók itt padok, asztalok, szemetesek.

Ne a szokásos rőzsehalmot keresd!

Az Emlékerdő rövid története

Itt születtem én 1975-ben, az alföldi nagy rónaság közepén, a
"hírös városban", Kecskeméten, emlékerdőként hirdetve azok dicsőségét, kik alkotva munkálkodtak a természeti környezet javáért és az emberért - magáért!

Emlékét hirdettem és hirdetem mindazoknak, akik itt az Alföld szélhordta vidékén sok és sok ezer hektár erdő telepítésével a pusztából ligeteket varázsoltak, és dicsérem mindazok munkáját, akik az ország lepusztított erdői helyett ismét új erdőket teremtettek. 530 ezer hektár új erdő és 470 ezer hektár felújított (új) erdő létesítésének emlékhelye - hírnöke - lettem és vagyok, én a Milliomodik.

Mikor megszülettem, mindenki büszke volt Rám. Én tudom, nem "csak" erdő vagyok, de emlékhely is! Őrzöm azoknak emlékét, kik munkájukkal kiérdemelték e helyen létemet, de annak a száz és száz embernek is, akik az ország minden megyéjéből és e városból fácskákként, csemeteként, saját kezükkel ide ültettek, telepítettek. De kegyeleti hely is vagyok mindazoknak, akik már elmentek közülünk, s számukra az erdő nem munkahely többé, hanem nyughely - emlékük nyughelye. Lombjaim árnyékolják az emlékkövet, melyet az állami erdőgazdaságok kopjafái koszorúznak.

Az 1975-ös fásítási hónap országos megnyitóján a szakmai, társadalmi és politikai szervek jelen lévő vezetői együtt adták át az emlékművet, és avattak engem a milliomodik hektár erdővé. Aztán, ahogy lenni szokott, az ünnepséget követték a hétköznapok. Hol egy autóbusz pályaudvar, hol egy bevásárlóközpont építésének akadtam útjába. A városfejlesztési tervekben valahogy mindig a zöldterületek húzzák a rövidebbet. A harmincezres lakónegyedet szegélyező erdő- és vízivilág területemre sokan vetettek szemet. Puszta létemet ma már csak a gondoskodó szakmai és társadalmi összefogásnak köszönhetem.

Huszonöt éves koromra megéltem a harmadik magyar országfásítási program beindítását, és meg szeretném élni azt a másik huszonöt évet, mikorra az ország negyedét erdő borítja, hirdetve az erdő és az ember örök egymásrautaltságát.

Hogy lombjaim akkor is elsuttoghassák: "Tudjátok, Én voltam a Milliomodik hektár!"

Az erdő hangja: Koncz János, nyugalmazott erdőfelügyelő


Több info:
[link]