Pétfürdő történelme:


Már a Kr. e. 3200-2800-as években éltek itt emberek. Pét honfoglalás kori emlékeiről Anonymus Gesta Hungarorumában találunk utalást: 900 tavaszán Veszprém várának meghódítására kiküldött sereg három napig Pét mezején táborozott. Az első okleveles említés 1082-ben I. László királyunktól származik. Kont Miklós 1350-ben I. Lajos királytól adományként kapta Bátorkő várát az összes tartozékával, így természetesen Pétet is, amely ekkor már nem a kúriához, hanem Bátorkő várához tartozik. Az Újlakyak kihalása után Pét írott történelme hosszú időre eltűnik.

1864-től Pét fejlődését elősegítette a melegvízforrás amelyre fürdőt telepítettek. Ez az időszak tekinthető a pét aranykorának.

1913-ban megváltozott a település elnevezése, ettől kezdve az új helységnévtárban már "Pétfürdőként" szerepelt.

1932-ben megépült a salétromgyár, ez sok új munkalehetőséget biztosított, növekedett a lakosságszám, fejlődött az infrastruktúra.

A II. Világháború során az itt kiépült vegyi gyárak fontos stratégiai jelentőséggel bírtak a védelem és a támadók számára egyaránt. Az amerikai légierő a gyárat 70 százalékban, a házakat 35 százalékban elpusztította. Sok volt a polgári áldozatok száma is. A bombázás áldozatainak emlékműve a közösségi ház bejáratával szemben található.

A strandliget egyéb látnivalói:

Emléktábla:
N 47°09.881'
E 18°07.334'

Strand bejárata:
N 47°09.861'
E 18°07.368'

Hollós vendéglő és szálloda emléktáblája:
N 47°09.868'
E 18°07.318'

0 kilométerkő:
N 47°09.861'
E 18°07.309'