A Balaton körüli úttörőtáborokat bemutató - személyes kötődést is hordozó - sorozatom második és egyben utolsó darabja ez a szemesi után.

Elnézést azoktól, akik szerint ez személyes hülyeség, de nekem szép élmény volt, most pedig rejtettem ide egy izét. Ha klasszikus szépkilátásra vágysz, akkor itt ne szállj le a bicikliről (vagy ki a kocsiból), hanem haladj tovább északra, ott találsz erre való dombokat. :)

Aki mégis megkeresné ezt a dolgot, annak elárulom, hogy Zoli barátommal itt "álltunk bosszút" az általános iskolában minket ért sérelmekért 1988. nyarán. Túl kemény bosszúra ne gondoljatok, de az biztos, hogy egyik-másik tanárt biztosan már akkor leverte a víz, amikor a nevünket meglátta a jelentkezők listáján... :)
Ez volt az V. kerületi általános iskolák úttörőtábora. Itt húztunk le egy hetet Zolival, és további elvetemült gazemberekkel. Itt hekkeltünk minden reggel a tábor körüli futást, és nyertünk érdemtelenül sportszeletet. Itt lógtunk ki éjjel, csak mert tilos volt. Itt kaptuk a megtisztelő "VIII-as Szoba Terroristacsoport" nevet Zsuza nénitől, a tornatanártől. Természetesen a Grósz Károlynak innen írt képeslapunkat is így írtuk alá, de végül nem vittek el senkit. Hiába, már puhult a diktatúra. Itt zúdult ránk az atomriadó: Csernobil után hasznos és jópofa ötletnek gondolták a tábor vezetői, hogy egy "baj van, atombaleset, jajj!" szimuláció keretében - a hatás kedvéért - a táborhoz érkezzen egy felvillogózott Polski 125-ös, minket pedig éjnek idején lezavarjanak a közeli focipályára, mert ott már nincsen atom. :)

Szép nyár volt, ennyi az egész. Leszögezném, hogy nem vagyok kommunista, csak 14 évesen kugliztam, rohangáltam, és a csajokat lestem az úttörütáborban. Nézzétek el nekem! :)

A jelszóhordozót a táboron kívül, annak egyik sarkánál, egy nagy lapos kő alatt rejtettem el. Kérlek, hogy légy óvatos, szeretném ha megmaradna egy darabig. Tudod, ezek a táborozó kölkök milyen huncut félék... :)