BÉLAI KASTÉLY
Párkánytól 10 km-re a bélai dombok egyik völgyében fekszik Béla falu. Először 1138-ban olvashatunk róla, mint a dömősi prépostság birtokáról. 1108 körül Álmos herceg négy háznép szolgát adott a monostornak Bélán.
A következő írásos emlék 1225-ből való. A fenti Bélától külön állt a királyné faluja Boros-Béla, mely kitűnő bortermő vidék volt. Ezt Erzsébet királyné a Zovard nembeli Karvai Miklós fiának, Péternek adta, amit IV. László 1287-ben megerősített.
1367-ben Nagy Lajos királytól Ebnbrandi Miklós fia, Jákó kapta meg a falut.
1434 dec. 16-án Zsigmond király Pogánytelki Tamásnak és Bálintnak adományozta a husziták elleni háborúban szerzett érdemeik elismeréséül.
Az 1531-32. évi adóösszeírások szerint Bélai Bálint birtoka. Ezen összeírásokban Béla helységen kívül még egy Nagy-Béla nevű falu is szerepel, mely Pozsár János birtoka volt. A török hódoltság alatt mindkét falu teljesen elpusztult. A XVII. sz. végén kezd újra benépesülni, de még 1732-ben is csak mint puszta szerepel, mely Terstyánszky János Esztergom vármegyei alispán birtoka.
Bél Mátyás 1735-ben a következőket írja róla: Hogy milyen kiváló alkotás lehetett régen a ház, azt most a faluban látjuk. Ugyanis törmelék és romok máig megvannak."
1770-ben Török András generális feleségül veszi Terstyánszky János fiának özvegyét, és belekezd Bélán egy nagyszabású építkezésbe. Megbízza Mayer Jakab építőmestert a kastély kibővítésével. A bélai kastély a franciaországi vidéki barokk stílusát követi. Az építkezést a kápolnával kezdik. Ennek belső megoldása érett barokk. A nagyságát tekintve templomnak is nevezhető épületet 1780-ban szentelik fel. Alatta 1864-ben a későbbi tulajdonos, Baldácsy Antal klasszicista kriptát alakít ki. A kastély többi része csak 1874-re készül el.
Török András halála után az újra megözvegyült Bormasztini Éva eladja a kastélyt a birtokkal gróf Szerdahelyi Pálnak. Tőle 1834-ben egy házasság révén a korzikai eredetű Baldacci (vagy Baldácsy) család kezébe került.
Baldácsy Antal a birtokbavétel után szinte várszerűen kibővíti az épületet, fallal és árokkal veszi körül, őrséget tart és valóságos kényurává válik a környéknek. Gyakran összetűzésbe kerül megyei hatóságokkal is, kik többnyire a földesúri jogokkal való visszaélés és a jobbágyokkal való szigorú bánásmód miatt zaklatták. Ilyenkor vagy elzavarta a hatóságok embereit vagy néhány napra a kastély börtöneibe zárta őket.
A börtönöknek nem csak jobbágyok és katonák voltak lakói. Előfordult, hogy nemeseket is fogva tartott, sőt még saját feleségét is bezáratta. Mindezek mellett oly fényűzően rendezte be kastélyát, hogy az vetekedett a fejedelmi palotákkal is.
A kastély berendezéséről 1912-ben Dvilahy Géza a következőket írta: A dúsgazdag főúr hatalmas parkkal körülvett palotájának termeit az akkori idők hírneves festőivel festette ki. A leginkább klasszikus és mitológiai tárgyú freskók még ma is épségben megvannak. Bútorzatát cédrus, mahagóni és ébenfából külön tervek után aranyveretekkel és művészi berakásokkal készíttette. A régi lelkiismeretes műiparnak olyan remekei láthatók még a kastélyban, melyeknek párját hiába keresnénk.
Messze földről vagyont érő ritkaságok, kínai és japán régiségek, bútorok, fegyverek és kincsek voltak itt felhalmozva, s képtára egyike volt a régi mesterek műveiből válogatott leggazdagabb műtárnak."
1880-ban a Baldácsy család bankárjának, Pelmutter Jakabnak a tulajdonába került a kastély. Ő 1892-ben berendezéssel együtt eladja Bródy Zsigmondnak, ki nemsokkal később új iskolát épít a faluban.
Az uradalom utolsó tulajdonosa a báró Ullmann család volt. Ullmann Adolf vette meg a kastélyt 1910-ben, majd 1925-ben bekövetkezett halála után a fiára, Györgyre szállt. György nevéhez fűződik a Muzsla felől a faluba vezető út mentén állított Szent Kristóf emlék, melyet egy szerencsésen végződött kocsibaleset után hálából állíttatott a báró 1939-ben. Ullmann György 1945-ben kényszerült elhagyni az országot lányával, a ma Svájcban élő Erzsébettel. Az 1910-es években még egy jelentős eklektikus átalakítást kapott az épület, de a Baldácsy idejéből származó berendezés megmaradt egészen a II. világháborúig.
A háború után a kastélyban két évig mezőgazdasági iskola, majd javítóintézet működött. Ezután 1990-ig raktárnak használták, mígnem annyira tönkrement az épület, hogy életveszélyessé vált.
A német grófnő Ilona von Krockow és Matthias gróf az újonnan felújított bélai kastélyban kétszáz fő részére nagyszabású esküvőt szerveztek. 2007 októberében Yvonne von Krockow grófnő és Gonzala Mahou összeházasodtak. Az esküvőre az esztergomi bazilikában került sor.