Mi is csatlakozunk e remek játéksorozathoz, adózva az emberiségnek a történelem sanyarú pillanataiért.

A kitelepített németek emlékművét a Budakalász HÉV-állomásnál állították fel. A II. világháború után, 1946-ban a település német lakosainak nagy részét, ezernél több személyt kitelepítettek, akik ma Backnang környékén élnek.

A korabeli sajtó hihetetlen cinizmussal elköltöztetésről, hazaköltöztetésről, sőt hazatérésről beszél, pedig valójában elűzésről, száműzésről, deportálásról volt szó. Ma egyenesen etnikai tisztogatásnak neveznék az újságírók az eseményeket és méltán háborodna fel rajta Európa és az egész civilizált világ. Akkoriban azonban a nagyhatalmak egyetértésével történt mindez. Az amerikai és angol vezető politikusok akik engedtek a szovjetek követeléseinek azzal nyugtathatták meg lelkiismeretüket, hogy a németek visszatelepítése tulajdonképpen Hitler ötlete volt. A közvéleménnyel nem nagyon kellett megküzdeniük, a nácik által kirobbantott véres világháború után Európa-szerte kevesen szívelték a németeket.

A németek deportálásáról a potsdami szerződés XIII. cikkelye rendelkezett:

A három kormány, minden vonatkozásban megvizsgálva a kérdést, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak vagy egy részének Németországba való áttelepítésére vonatkozó intézkedéseket kell foganatosítani. Egyetértenek abban, hogy bármilyen áttelepítés történjék is, annak szervezetten és emberséges módon kell végbemennie.

Emberséges módon? Lehet valakit emberségesen elűzni a szülőföldjéről? Közel 200 ezer magyarországi német vágta volna rá keserűen akkoriban a választ: NEM!

A szovjetek már 1945 tavaszán felszólították a magyar kormányt, hogy tegyen előkészületeket a magyarországi németek kitelepítésére. A magyar politikusok közül a legharcosabban a parasztpárti Kovács Imre támogatta a németek kiűzését:

A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen. A svábok önmaguk szorították ki magukat az ország testéből, minden tettükkel azt bizonyították, hogy együtt éreznek a hitleri Németországgal.

Sokan voltak azonban olyanok, akiknek más volt a véleményük és akik humánus és igaz emberi értékek által vezéreltetve szót emeltek.

A Magyar Nemzet 1946. január 18-ai számában Füst Milán, Gellért Oszkár, Heltai Jenő, Kassák Lajos, Kéthly Anna és Sík Sándor és mások így tiltakoztak a deportálások ellen: Az embertől otthonát, környezetét, faluját, házát, földjét, kenyerét, vizét emberségesen elvenni nem lehet. Aki nem követett el gaztetteket, csak éppen részese volt egy tömegtébolynak, melynek annyi magyar is részese volt, vagy aki azzal a közömbösséggel nézte a náci uralom fejleményeit, melyet a múlt esztendőkben a magyar társadalom nagy része is tanúsított, azt ne engedjük veszni, azt próbáljuk megmenteni az igazi demokratikus Magyarországnak.

Mindszenty József hercegprímás 1945. október 17-én kelt pásztori levélben a következőket írta:

Mindazt, amit az elmúlt évtized során a németség kívülről vagy belülről hazánk ellen elkövetett, megbocsáthatatlannak tartjuk, és határozottan elítéljük. Ugyanakkor állást kell foglalnunk az ellen, hogy hazánk németsége az elkövetett hibák, sőt valóban nagy hibák miatt kollektív büntetés áldozata legyen. Az pedig, hogy hazánk németségét házukból és birtokukból elűzik, a legjobb akarattal se nevezhető emberiesnek vagy kereszténynek. Mi nem szólnánk, ha csak a bűnösöket büntetnék meg. Ne kövessük el azt, amit Csehszlovákiában magyarok ellen elkövetnek, s amit mi joggal felháborítónak és elviselhetetlennek tartunk&

Rajtuk kívül számos szellemi kiválóságunk tiltakozott a kollektív bűnösséggel megbélyegzett németség kitoloncolása miatt. Mindhiába. Az őrületnek akkor már nem lehetett megálljt parancsolni. A deportálások megkezdődtek.

Az egész igaztalan procedúrának az alapját az 1941-es népszámlálás képezte; aki akkor német anyanyelvűnek vagy német nemzetiségűnek vallotta magát, tudtán kívül feliratkozott az öt évvel később Németországba indított marhavagonok utas-listájára.

Korbuly Dezső, Münchenben élő történész a kitelepítésről szóló írásában így foglalja össze a legfontosabb adatokat:

Az 1941-es népszámlálás adatai alapján a trianoni, tehát a visszacsatolt területek nélküli Magyarországon a német anyanyelvűek száma 477 ezer volt, és ezek közül 303 ezren vallották magukat német nemzetiségűnek. (&) Végül összesen 185 ezer magyarországi németet űztek el otthonából. Közülük kereken 135 ezren Dél-Németországba, 50 ezren pedig a szovjet megszállási övezetbe kerültek.

Az alacsony fémkerítéssel körbevett (földbe állított) kettétört mészkőtömb: 'a szülőföldjüktől megfosztott német nemzetiségű budakalásziak emlékére 1944-1994' magyar - német felirattal, előtte emlékfa. Itt jobboldalt a borostyánban keresd a sárga kapszulát felakasztva! Tollat vigyél magaddal!

Emlékezzetek!