Idézet: A pomázi németek kitelepítése 1946-ban

Pomáz március 11., hétfő

A délelőtt folyamán batyuinkat-ládáinkat rendőri kísérettel a pomázi HÉV-állomásra szállították. Berakodás előtt sok esetben tehéntrágyás vagonokat kellett kitakarítanunk.

Tekintettel arra, hogy a kitelepítendőket esetenként kirabolták, védelmünkre két amerikai tisztet küldtek, akik egynapos késéssel érkeztek Pomázra. Így az első éjszakát a vasútállomáson veszteglő szerelvény vagonjaiban kellett eltöltenünk.

Pomáz március 12., kedd

Déli tizenkét órakor búcsúztunk az otthon maradt rokonoktól, ismerősöktől és falunk két katolikus papjától: Tölgyes Kálmán plébánostól és Szentirmai Károly káplántól.

A pomázi németek fúvószenekara, melynek tagjait teljes létszámban kitelepítették, indulásunk előtt a magyar himnuszt játszotta, mi pedig el kezdtük énekelni: Isten, áldd meg a magyart!

Déli 12 óra 30 perckor hagytuk el szeretett szülőfalunkat.

Forrás!

Imádkozzuk és reméljünk, hogy ilyen többet nem fordul elő a történelem során, sehol a világon!

Ezen bűnös cselekmény emlékezetét őrzi itt Pomáz hévállomás falán lévő emléktábla. Ha jól emlékszünk, akkor a temetőben is van egy emlékkereszt.

A ládát az emléktáblával szemben állva, jobbra találod egy piros doboz mögötti zöld csőben! Kérünk benneteket, hogy nagyon figyeljetek, nagy a forgalom! Szerintünk a legjobb módszer, ha háttal állva húzzátok elő, a ládára rögzített segédeszközzel! Amennyiben nincs meg a láda képlogolás is jó! A képen Ti legyetek az emlékművel amit töltsetek fel ide!

Jó fürkészést!