Sok szép nyarat töltöttem Balatonszemesen, az "orosz tábor" volt az egyetlen igazán titokzatos és misztikus objektum. Rengeteget bringáztunk erre Zoli barátomékkal, figyeltük a hatalmas Ural teherautókat, a rettenetes zajt és füstöt okádó buszokat, és persze a messzi Szovjetunióból érkezett pionyírokat. Minket pedig ők figyeltek, valamint a tábor őrzésére kirendelt katonák, igen szép létszámban.
A tábor két részből állt, amelyeket a Semmelweis utca választott el. A két bejáratot katonákból és úttörőkből válogatott őrök vigyázták. Zoli barátom találta ki az igazi "jófejséget": a tábor part felőli oldalának volt egy északi bejárata is, ahol az úttörők a nekik kijelölt strad-szakaszra lemehettek. Ezen a bejáraton behatolva, a tábort átszelve bringázzunk át a Semmelweis utcáig! Félelmetes volt, de némi körözgetés után bevállaltuk, és "áttekertük az orosz tábort". Ha jól emlékszem, szüleinknek nem meséltünk az élményről, a reakciójukra biztosan emlékeznék. :)
Egyik nyáron sikerült barátságot kötnöm az egyik ukrajnából érkezett sráccal. Talán 11-12 éves lehettem, komoly 1- 2éves orosz nyelvtanulással a hátam mögött. Így kommunikáltunk a kerítésen át, mert ők nem jöhettek ki. A hazautazása előtti napon egy kézilabdát kaptam tőle ajándékba, ami talán még mindig megvan valahol.
Utólag érdekes igazán belegondolni a tábor körüli dolgokba. Azt tudjuk, hogy a szovjet úttörők közül csak a legkiválóbbak jöhettek a Balatonhoz nyaralni. De hogy az itt szolgáló katonák mivel érdemelhették ki a szemesi szolgálatot, azt nem tudjuk. Pedig nekik sokkal egyszerűbb volt az életük, mint mondjuk az Afganisztánban szolgáló társaiknak.

A tábor helyét szinte teljesen megtisztították. Csak a két fő út maradt meg, az egyiken Lenin talapzatának maradványaival, valamint egy kis darab beton, ami valami komolyabb épület alapja lehetett. Az utca felőli oldalon a kerítés beton lábazata is megvan még, de semmi más. A sátrakat és a titokzatos Nagy Fekete Füstölgő Gépet magukkal vitték az utolsó táborlakók.

Az eredeti rejtekhelytől néhány méterre a sínek felé egy másik fába került a kapszula ld. fotó!), mivel a hely nem nyújtott megfelelő védelmet. Az új fa ismertetőjele, hogy egy drót-gyűrű (korabeli kosár-gyűrű?) található rajta. A pici doboz a kéreg alatt, a talajtól kb. 20cm-re található. Benne a jelszó és a kezdetleges logbook (írószerszámot vigyél!). Az áttelepítő mentő-akciót és a képet köszönöm Korvinak! (A koordináták már az új hely közelébe mutatnak.)
Ha már itt jársz, mindenképpen tedd tiszteletedet a Lenin-szobor hűlt helyén (N 47° 48.420' E017° 45.737'), közel a vasúthoz. Itt ugyanis ember-magasságú talapzaton egy szép fehér Lenin-mellszobor állt, hogy a táborlakók egy pillanatra se feledhessék az ideológiát.

A képeket köszönöm szg-nek!