Elhelyezkedés, természeti környezet

A Közép-Nyírségben, Nyíregyházától délkeletre, mintegy 36 km távolságra található város. Nyíregyháza felől csak alsórendű, Mátészalka felől a 471-es úton érhető el. A várost átszeli a Nyíregyháza-Mátészalka vasútvonal. Éghajlata mérsékelten meleg, közel a mérsékelten hűvöshöz. Területe szélhordta homokkal fedett hordalékkúp síkság; a felszín legnagyobb részét a finomszerű szélhordta homok átlagosan 8-10 m vastagságban fedi. A talajvíz mélysége 2-4 m közötti, kémiai jellege kalcium-magnézium-hidrokarbonátos. A rétegvíz átlagos mélysége 100 m alatt van. 50 C hőmérsékletű, nátrium-hidrogénkarbonátos, kloridos ásványvizet adó mélyfúrása is van, melyet a fürdő hasznosít. A település határában folyik a Vajai-főfolyás. Erdőtársulásainak jelentős részét akác, nemes nyárak és tölgyesek alkotják. Kisebb területet foglalnak el a fenyők. Találkozhatunk hazai nyárakkal, éger, fűz, nyír, valamint kőris, szil. Juhar társulásokkal is. Növénytársulásaira jellemzők a homokpuszta-gyepek, homoki-legelők. Sűrűbben előforduló lágyszárú faj a mocsári galaj, a tőzegeper, a lápi nádperje és a borzas imola.

Településtörténet, néveredet

Nyírbátor nemcsak nevében őrzi a történelmi Báthori család emlékét. Az ő korukat idézi a gyönyörű gótikus-reneszánsz református templom, és a mellette álló fa harangtorony.
Rájuk emlékeztet több szobor, és az ő címerükre utal az egyre népszerűbb rendezvény, a Szárnyas Sárkány Hete utcaszínházi fesztivál. Ez a kisváros ugyanis nem a múltjából, hanem a múltjával együtt él, így várja a mai utazókat.
A kisváros a Közép-Nyírségben, Nyíregyházától délkeletre mintegy 36 km távolságra fekszik. A megyeszékhellyel közvetlen út köti össze, mely itt torkollik bele a Debrecen-Mátészalka közötti főútba. Érinti a Debrecen-Mátészalka és a Nyíregyháza-Zajta közötti vasútvonal is.

Első ízben 1279-ben említették a települést. Neve az ótörök bátor", jó hős" jelentésű batir szóból származik. Már ekkor birtokolták a Báthoriak ősei, a Gutkeled nemzetségbeliek. A város a földbirtokos család birtokigazgatási központja és családi temetkezési helye lett.

Nyírbátor a középkorban gyors fejlődésnek indult. 1332-ben Károly Róberttől vásártartási és árumegállító jogot kapott és jelentős földesúri mezővárossá fejlődött. A XIV. század közepén a két ágra szakadt Gutkeled nemzetség ecsedi ágának tulajdonába került a város, s egészen 1605-ig az övéké maradt.

Báthori István országbíró halálát követően szállt a tulajdonjog a somlyai ág utolsó tagjára, Báthori Gábor fejedelemre, aki egészen 1613-ban bekövetkezett haláláig birtokolta a helységet.
A török háborúk és a rendi szabadságküzdelmek idején egymást váltó fejedelmek, főurak - Báthoriak, Bethlenek, Rákócziak és Károlyiak - kezében volt a város sorsa. 1549-ben I. Ferdinánd és Izabella megbízottai itt kötöttek egyezményt Erdélynek a magyar királysághoz való visszacsatolásáról.

Bár a város az 1560-as években többször gazdát cserélt, jelentőségét továbbra sem veszítette el kiváltságlevelét a fejedelmek sorra megerősítették. Hajdúvárosi kiváltságokat 1631-ben szerzett a település.

A Rákóczi-szabadságharc idején Bátor az ecsedi uradalom része volt, majd a szatmári békekötés után Károlyi Ferenc tulajdonába került. A XVIII. századra a város elszegényedett, sorsa a többi szabolcsi településhez hasonlóan alakult. Bátor, dicső évszázadainak több értékes emléke mindmáig fennmaradt, hála bőkezű földesurainak és a történelemnek. A Báthoriak közül országos tisztet először az a Báthori István ért el, aki mint országbíró esett el a várnai csatában, s akinek egyik lányát Szilágyi Mihály vette el feleségül.
A három fiú közül Báthori András, a legkisebb építette ki Ecsedet. Az itáliai mesterek valószínűleg ugyanazok voltak, akik bátyjánál, Miklósnál, a híres humanista váci püspöknél is dolgoztak.

Erre utal az a tény, hogy a váci, az ecsedi és a bátori márványfaragványok egy része szemmel láthatóan azonos vésők alól került ki. A harmadik fivér, István, erdélyi vajda, a kenyérmezei csata hőse. A zsákmányból nemcsak Kenyérmezőn, hanem Nyírbátorban is emelt kápolnát. Először a mai római katolikus templomot, majd a mai református templomot építtette. Település lakosságszáma: 12249 fő

Református templom

Az 1848 és1511 között épült, s a XVI. századtól református templom méltóságteljes épülete még ma is uralkodik a városon és a környék nagy részén. Báthori István kegyúri és plébániatemplomnak, illetve családi temetkezési helynek építtette. Hatalmas tömbjében nem válik el a hajó és a szentélyrész. Körben támpillérek erősítik, közöttük a déli részen késő gótikus kőrácsú, magas, keskeny ablakok nyílnak. Déli kapuja a XV-XVI. század fordulójának egyik legszebb reneszánsz darabja. A kapu fölött befalazott Báthori-címer látható 1488-as évszámmal.

A templom nyugati homlokzatához kis torony csatlakozik, mellette nyílik a csúcsíves, pálcatagozatos nyugati kapu. A kapu fölött sárkányos Báthori-címer és kőrácsos ablak található. Épségben megmaradt a templom eredeti tetőszerkezete, ami a késő gótikus faszerkezetek páratlan remeke. Az egyhajós, csúcsíves ablakú teremtemplom majd 20 méter magas belső terét lebegő hálóboltozat zárja.
(A templom párja a szegedi alsóvárosi plébániatemplom; stílusa, építésének ideje és a mesterek ugyanazok.)

A reneszánsz ajtók, a minorita templomból áthozott, firenzei harisú faragott stallumok (ülőpadsor) a hazai reneszánsz legszebb darabjai közé tartoznak. A szentélyrészben találjuk Báthori István országbíró és zsoltáríró faragásokkal díszített kőszarkofágját és Báthori István erdélyi vajdának, a templom alapítójának vörös márvány síremlékét. A templom berendezése XVIII. századi, népi barokk asztalosmunka.

Az épület 1967 óta ad helyet az immár országos hírűvé vált júliusi NYÍRBÁTORI ZENEI NAPOK hangversenysorozatának. A hatalmas belső tér több mint ezer ülőhelyével rangos koncertek helyszínéül szolgál évről évre.

Fa harangtorony

A templom mellett álló, késő reneszánsz FA HARANGTORONY a Felső-Tisza vidékének harangtornyai közül méretével és korával is kitűnik. Galériája, valamint zsindelyezett szoknyája miatt kissé bástyaszerű benyomást kelt. Különlegesen szép az erkélygaléria íveinek s a fiatornyoknak a megmunkálása. A közel 30 méter magas, tölgyfagerendákból ácsolt torony a mai Magyarország legnagyobb méretű fa harangtornya 1640 körül készült. Az egész építmény kitűnik tiszta szerkezetével és szabatos ácsmunkájával. Egyik harangját Wield György öntötte 1640-ben.

Magtárépület

A templom közelében állt egykor a XV. századi, emeletes belső udvarú várkastély, melynek része volt a ma is látható, XVIII. században épült, emeletes magtárépület.

Tinódi-szobor

1548-ban a várkastélyban vendégeskedett Tinódi Lantos Sebestyén. Az ennek emlékére Kiss István által készített Tinódi-szobor a harangtorony előtt áll (vagyis inkább ül). Hogy a várkastély mikor és hogyan pusztult el, nem tudni.

Római katolikus templom

A város másik jelentős temploma az Angyalos Boldogasszony tiszteletére szentelt, ma is számos gótikus jegyet felmutató római katolikus templom. A ferencesek 1480 körül emelték kolostortemplomukat. Hasonló gótikus stílusban épült, mint a mai református templom erre a déli oldal és a szentély támpillérei, valamint a pillérek közötti magas, gótikus ablakok utalnak.
A hajdani hálóboltozat beomlott a XVI. században, amikor az épület súlyosan megsérült. A XVIII. században visszatért minoriták állították helyre Kelemen Didák tartományfőnök irányításával; ekkor nyerte el a templom ma ismert, gótikus-barokk alakját. A nyugati előcsarnok a XVIII. század második felében készült barokk építmény. Mögötte gótikus kapu húzódik meg. Északon alacsony torony és kolostorépület csatlakozik a templomhoz.
A remekbe faragott barokk oltárok és szószék a hazai barokk fafaragás legszebb darabjai.
Oltárai közül a Passio-oltár vagy Krucsay-oltár a legismertebb; alakos faragványaiban még a késő gótika hagyományai fedezhetők fel.
Az oltár második szintjén a Krucsay-címer látható, Krucsay János Szabolcs megyei alispánnak és feleségének, Tolvay Borbálának nevével és a címer elhelyezésének évszámával.
Eperjesi mester készítette, és felirata ellenére 1731-ben már a templomban állott.

Minorita-kolostor

A templom északi oldalához csatlakozó egykori Minorita kolostor szintén Kelemen Didáknak köszönheti létrejöttét. Az 1734-ben elkészült, egy emeletes, egyszerű barokk épület U alakban zárja körül az udvart. A barokk keresztboltozattal fedett helyiségek közül az egykori rendfőnök szobái és a refektórium az épület reprezentatív termei. A kolostort 1959-ben kapta meg a Báthori István Múzeum, és Szalontai Barnabás áldozatos munkája nyomán két év múlva nyíltak meg benne az első kiállítások.

A múzeum gazdag helytörténeti, néprajzi, képző- és iparművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Igen jelentős a kismesterségek tárgyi emlékeinek anyaga. A földszinti állandó kiállítás a Báthori család emlékeit, ereklyéit és a reneszánsz templomi stallum egy részét mutatja be, míg az emeleten Nyírbátor évszázadai című állandó kiállítás ad átfogó képet a település múltjáról.
Bemutatja a városhoz sok szállal kötődő Báthori család tevékenységét, a fejlett kereskedelemmel és céhes iparral rendelkező helység XVIII-XIX. századi történetét és a XX. századra kialakult mezővárosi paraszt-polgárság életének emlékeit.
Külön állandó kiállításon látható az itt székelő határőr igazgatóság dokumentumaiból, tárgyaiból összeállított bemutató is.

Papok rétje

A múzeum és a minorita templom előtti térség, a Papok rétje a helyszíne minden év júliusában a Szárnyas Sárkány Hete Nemzetközi Utcaszínházi Fesztiválnak. A sokszínű rendezvénysorozat a vásári kikiáltástól az utcai bábjátszáson ás kocsmaszínjátszáson át a népi játékokig széles spektrumát vonultatja fel a jó értelemben vett népszórakoztatásnak.

Szobrok

A műemléképületek közelében Báthori István, Tinódi Lantos Sebestyén, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc és Bethlen Gábor szoboralakjai fogadják a látogatókat.

Jelszó: a megadott koordinátán található ládában, egy fából készült oszlopcsoport jobb hátsó részénél, kövek között.

Pótjelszó: a N47 50.233 E22 07.653 koordinátán tujafában, laminált lapon.