Fajszi rétek
A láda a somogyfajszi fáslegelő védett területét mutatja be. Az alacsony fekvésű, homokos terepen néhol sár vagy tocsogó nehezítheti a haladást. Az utakon háziállat-csordákkal történő találkozás is elképzelhető. Az utakról letérni a védett területen csak külön engedéllyel szabad. A láda elhelyezése állami tulajdonú, nem védett területen történt (távvezeték-nyiladék).


Útvonal
Javasolt kiindulási pont: a Somogysárd József A. utca folytatásaként induló homokos mezei út mentén állhatsz le, amely egészen kivételes esetektől eltekintve biztosan járható városi autóval is a javasolt parkolóhelyig: N 46° 29,958 E 17° 33,612', itt már elérted a tájképileg kellemes részeket, első látványként a Csikórétet a kiszáradt hagyásfák szoborszerű csonkjaival.
A nyugatra vezető útvonal mentén a tájrehabilitáció nyomán újonnan duzzasztott sekély tavak és részben elmocsarasított védett rétek között haladsz. Esők után egy rövid útszakasz nem mindig járható száraz lábbal, előfordulhat, hogy az út helyett rá kell térned a mocsár alacsony duzzasztógátjára a N 46° 29,860' E 17° 33,050' pontnál, így haladhatsz nyugati irányban.
Tartalék jelszót találhatsz itt: N 46° 29,418' E 17° 32,673' (matrica térdmagasságban).


Természeti környezet
Az egykori Pannon-tenger üledékeivel feltöltött síkságot annak kiemelkedése után az ősfolyók által szállított homok fedte be, majdnem tökéletes alföldi tájat képezve, amelyen pár arasznyi magasságkülönbség is alapvetően változtatja meg a táj arculatát az eltérő növényzet miatt. Az uralkodó északi szél csekély szintkülönbségű hosszanti mélyedéseket alakított ki, ezeken a kissé alacsonyabb helyeken ma is sekély tavak és mocsarak nyújtóznak el. A kissé kiemelkedő, lapos hátakon jellegzetes száraz élőhelyek találhatók homoktalajra jellemző mészkerülő növényvilággal, amely leginkább a Nyírség vidékére emlékeztet.


A környék névadója
Árpád a 907-es pozsonyi csatában nemcsak megsemmisítette a ránk törő, bennünket a földről eltörölni szándékozó nyugati hatalmak egyesített seregeit, hanem egy évszázadra elrettentett minden ránk támadni szándékozó külső erőt. Nagy árat fizetett a győzelemért: nemcsak ő halt meg a győztes csata után az ott szerzett sebesülés utóhatásaként, de három fia: Jutas, Üllő és Tarhos is a csatatéren halt dicső halált, ugyanúgy, mint fiatalabb testvérük, Levente már a honfoglalás korábbi szakaszában.
A fejedelmi cím ekkor az uralkodó család legidősebb tagjára, Árpád unokatestvérére, Szabolcsra szállt. A trónon őt Árpád unokája, Jutas fia Fajsz követte. Fajsz halála után a trónt Árpád másik unokája, Zsolt fia Taksony örökölte, akit fia, Géza követett. Árpád utódai közül a Tarhos-Tevel leszármazási ágon a szintén Somogyban megtelepült Zerind és annak fia, Koppány sem jutott fejedelmi rangra, mivel Géza után annak idősebb fia, Vajk került trónra. Vajk (Szent István) halála után pedig Géza öccsének, Mihálynak a leszármazottai örökítették az Árpád-ház folytonosságát (Mihály Vászoly I. Béla férfiágon). Fajsz fejedelem nemzetsége letűnt a nagypolitika színteréről.
Megjegyzés A korabeli hiányos adatok, a helyesírás változása miatt (és azért, mert a bizánci történelmi források félrehallásokat tartalmazhatnak, továbbá sok magyar hangnak sem a latinban, sem a görögben nem is volt megfelelő betűjele), a nevek írásmódjánál azt a hagyományt vettem át, hogy minden valószínűség szerint a helynevekben megőrzött személynevek közelítik legjobban a magyar hangzásvilágot. A görög krónikákban Fajsz fejedelem neve Falitzi-ként (Falicsi?) szerepel.


A környék története
Jutas fia Fajsz fejedelem jól választotta ki szálláshelyét: Belső-Somogy erdős síkvidéke nemcsak vadban-halban bővelkedett, de a tájat kiismerhetetlenül szabdaló mocsarak és tavak a rövid időre betörő ellenségnek akadályt jelentettek; a nádasok és végtelen erdőségek legalábbis átmenetileg menedéket nyújtottak a köznépnek és vagyonkájuknak, jószágaiknak is. A hosszadalmas török uralmat persze ez a vidék is megszenvedte, nemcsak a Fajsz nemzetség évezredes múltú vára, hanem a környező falvak és népük is szinte nyomtalanul vesztek el.
Hazánkban a középkori falvak elképzelhetetlenek voltak községi tulajdonban lévő közös hasznosítású halastavak nélkül: a hosszú és gyakori böjtös időszakokban a vallási előírásoknak megfelelően nagyarányú volt a halfogyasztás. A lapos mélyedésekben duzzasztott tavak kialakítása és a patakokon lévő malmok vízellátása nagy tudást igénylő vízrendezési munkálatokkal folyt. Az ember és környezete hosszútávon fenntartható egyensúlyban állt. A természetközeli vízrendezés eredménye volt a kaszálók és szántóföldek megfelelő vízellátása és árvízvédelme is a kissé magasabb térszíneken, ahol a belterjes állattenyésztés volt a fő gazdálkodási forma. A török időkben a falvak pusztulása ezt a hagyományt is derékba törte; gondozás híján a tavak elmocsarasodtak, árvizek tették tönkre a termőföldeket. Az újratelepült falvak földjeinek védelmére a 19. század vízmérnökei durva beavatkozást végeztek, a patakok medrét kiegyenesítették, a mocsarakat ahol lehetett lecsapolták. Vidékünkön ebben az időszakban is számos duzzasztott halastó létesült, amelyek egy része napjainkig fennmaradt, de ma már többnyire megváltozott szerepkörben: a természeti értékek megőrzését és megismertetését szolgálják.


Fajszi fáslegelő
A török idők elmúltával a lassan benépesülő vidék gyér lakosságának eltartására a külterjes legeltető állattartás is elegendő volt, ez alakította a tájat. Ez a gazdálkodási forma Somogyfajsz határában sokáig fennmaradt, és a tájnak egy, leginkább a 19. századihoz hasonló képét őrizték meg számunkra az itt lakók olyan hűen, ahogy az csak kevés helyen található. A vidék talajának gyenge termőképessége miatt a vízjárta és beerdősült tájban mozaikszerűen elhelyezkedő szántók nagyüzemi művelése nem hozott látványos sikereket, így nagy területeken megmaradtak az elavultnak számító gazdálkodási formák. A vegyszermentes gazdálkodás megőrizte az élővilág sokszínűségét. A községtől nyugatra nagykiterjedésű legelők és ligetes-mocsaras síkok uralják a tájat. Persze a közelebbi múlt hatásai itt se múltak el nyomtalanul, de a Somogy Természetvédelmi Szervezet kezelésébe került területek fokozatosan közelítenek a korábbi századokra jellemző állapotokhoz.
A legelőkön a külterjes állattartást az itt működő ökogazdaság tájhoz illő fajtákkal (szürkemarha, racka, mangalica) folytatja. A legelők, mocsarak és tavak fajgazdag élővilágnak adnak otthont.
A 3 évtizede alakult civil szervezet eredetileg madárvédelmi feladatokat látott el, majd tevékenységét szükségképpen kiterjesztette a madarak élőhelyének védelmére is. A Fajsztól nyugatra eső 800 hektár terület megvásárlása után sokrétű és átfogó tevékenységet folytathat a természeti állapot megőrzése illetve javítása, a leromlott területek rehabilitációja érdekében. Ennek legfontosabb feladatai:
idegen özönfajok (invazív jövevények), mint az akác és aranyvessző visszaszorítása, az őshonos tölgy természetes megújulásának elősegítése
a leromlott területeken a gyepek és legelők fenntartása, a védett növény- és rovarfajok, gyíkok életterének kiterjesztése
az indokolatlan vízelvezetések átalakításával az eredeti vizes élőhelyek visszaállítása
Ezeket a tevékenységeit hazai és külföldi aktivisták társadalmi munkájával, önzetlen közreműködésével folytatja mivel a Csikórét bekerült a NATURA 2000 programba, nemzetközi támogatással.