Nagyszakácsi
Nagyszakácsi beszélő nevű falu. A középkorban innen származott a királyi udvarok szakácsainak szinte végtelen sora, akik közül írásban elsőként Bakator neve maradt fenn (1380.)
A Dél-Dunántúlon több ilyen falut is ismerünk, amelyek lakossága, mint a királyi udvar ellátója, egy adott mesterséget folytattak, és egymástól tanulva fejlesztették mesterségüket minél magasabb fokra. Ilyen volt Pusztakovácsi (kovácsok), Ötvös (fémművesek), Nagyszakácsi (szakácsok), Márcadó (méhsör, azaz márc-főzők) és a baljós hírnevű Nagybakónak (hóhérok).
Királyi szakácsnak lenni bizalmi állás volt, elsősorban a középkor gyakran kíméletlen belharcai és a külső hatalmak ármányai miatt a mérgezések kizárása érdekében. Ezért aztán a falu lakosai mindannyian nemesek voltak, nem adóztak, a község egyszerűen nem is szerepelt az adólajstromokban.
A falu büszke múltjára, itt található a szakácsmúzeum, és nagy hagyománya van a középkori étkeket és korabeli konyhai módszereket felvonultató és népszerűsítő Nagyszakácsi Királyi Szakácsversenyeknek.
A láda keresése
A Dél-Dunántúli jól-rosszul jelzett kék jelzést (DDK-) követve érjük el az erdőben a népi vallásosság naiv művész közreműködésével létesített szerény emlékhelyét. Tibola Andor 19 éves korában 1916-ban elesett világháborús hős katona emlékére emelték szülei.
A mikroládát egy kék turistajelzéssel ellátott akáctól nyugatra másfél méternyire egy örökzöld bokor takarásában, egy vastagabb fa tövén találod.
Két pótjeszót is helyeztünk el. Az egyik mágneses lapocska, amely a kápolnácska vasrácsának belső felén, a felső vízszintes összekötő laposvas bal végén található. Óvatosan keresd, mert a vasrács rögzítés elég gyatrának néz ki, be ne döntsd azt!
A másik pótjelszó, egy sárga matrica a kápolnácskától keletre 2 méternyire, egy öreg akác oszlopon derékmagasságban virít.