Péterhida nevezetessége az egykori vízimalom. Sajnos még felújítás előtti állapotban találod, a láda a malomcsatorna mellett vár rád egy fa tövében.

Péterhida

Péterhida a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, majd II. Ulászló király a Báthoriaknak adományozta. 1677-től a Széchenyiek birtokolták. A községben még ma is megemlékeznek az 1848-as Szabadságharcnak arra az eseményére, amikor Jelačić granicsárjainak egy rájuk törő csapatát a helyi népfölkelő nemzetőrök futamították meg.
Péterhida fejlődése és sorsának rosszabbra fordulása is a Drávához köthető.
A szeszélyes, gyors sodrású Dráva medrét magától vagy emberi beavatkozással többször is változtatta. Pár évtizede még a ma Ó-Drávának nevezett ág a falu közelében hihetetlenül gazdag volt halban, a faluban 8-10 család is halászatból élt. A halászat hagyományos eszközei ma már csak mint emlékek tekinthetők meg a tájházban. A vízrendezés következtében az Ó-Dráva elmocsarasodott, a messze földön híres vízimalom alól kifogyott a Rinya. Ez a Ratalics-féle malom 1810-ben klasszicista stílusban épült, felújítását tervezik.
Pedig még nem is olyan régen az egész környékről ide hozták az őrölni valót, még a Horvátországból is, mert a hagyománytisztelő, újításoktól idegenkedő gazdák meg voltak győződve arról, hogy a vízimalom jobb minőségű lisztet ad, mint a gőzmalmok.
Ma már ez is csak emlék sajnos, pusztuló emlék. A Malom és a hozzá tartozó lakóépület rangos ipartörténeti emlékként gyökeres felújításra szorul, de érdemes megnézni a már felújított népi lakóházat (Fő utca 43.), amely a 19. század első felében épült és ma szabadon látogatható tájház. Péterhida másik nevezetessége az elmúlt századok tájképét idéző fás-legelő TVT.

A leírás szövegét köszönöm Ajtonynak.