Gémeskút

Legelterjedtebb kútszerkezet a magyar területen. A földbe ásott kútgödörből a kétkarú emelő elvén működő szerkezet emeli ki a vizet. Részei: a földbe mélyített ágas (gyakran élő fából kialakítva), melynek villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, e tengelyen forog az emelő szerepét betöltő gém (Csallóközben: sujtó; a Kisalföld É-i részén: hankalék). A kútgödör fölé nyúló végére erősítik a vödörtartó rudat (ostor, kútostor; a Dunántúl nagy részén: sudár), amelyen az abronccsal erősített favödör függ. A vízzel telt vödör súlyának egyensúlyozására a gém másik végére kő vagy fatuskó nehezéket (koloncot) erősítenek. A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös használatú gémeskutak is. Nagyobb vízfogyasztású helyeken (pl. legelőkön) iker gémeskutat is készítettek, ahol a szokásosnál nagyobb kútgödörből két gémeskút segítségével merték a vizet. A gémeskút az egész magyar nyelvterületen elterjedt, sok helyütt a legutóbbi évtizedekig az egyetlen vízhúzó szerkezet volt. Uralkodó kúttípus volt egész Közép- és K-Európában. Neve: gémeskút (általános és leggyakoribb), csigáskút (a Dunántúl Ny-i és D-i részén), nyilas kút (Szlavóniában), komponás kút (Erdélyben).

Jeladás

Jelzés kútgémmel

Különösen az Alföldön volt szokásos, hogy a gémeskút feleresztésével jelezték a látótávolságra legeltető pásztoroknak a delelés, itatás, az étkezés idejét (hírközlés). Az alföldi tanyavilágban hasonló módon tudatták a napszámosokkal, mezei munkásokkal, hogy elérkezett a déli étkezés ideje, menjenek a tanyára. A múlt században a kútgém állásáról messziről tudta a betyár, hogy pandúrok tartózkodnak a csárda környékén. Kikapós menyecskék szintén a kútgémmel adták tudtul, hogy otthon vagy távol van a gazda.

Pásztorok jelzései kútgémmel

1970-es években
1. vigyázz, hivatalos ember érkezett
2. hajtsák a gulyát vagy ménest az itatóhelyre
3. elkészült az ebéd, jöjjenek ebédelni
4. nagy baj, szerencsétlenség történt
5. vigyázz, megérkezett az olvasó (számvevő) bizottság
6. vigyázz, látogató gazdák érkeztek
7. a kút vize nem iható
8. a kút elromlott
9. a számadó nincs a közelben
10. nő tartózkodik a pásztorálláson
11. megérkezett az ócskás, lehet adni-venni

Jelzés látófával

XIX. század első felében, amikor még kevesebb gémeskút volt a legelőkön, mert többnyire élő vizekből és sír kutakból itattak, úgynevezett látófák szolgáltak a jelzések leadására. Ezek szerepe az 1860-as évektől csökkent, de itt-ott a Tiszántúlon napjainkig fennmaradt az emlékük. Nádudvaron a látófa 5-6 méteres, földbe állított fenyőgerenda volt, amire mint létrára mászott fel a jelezni kívánó pásztor, s amelynek tetejéről belátta a határt. Amikor a látófán álló ember botra tett kalapot emelt, a pásztorok már tudták, mehetnek delelőre, ebédre és itatásra. A kiskunsági homokbuckák között és a bihari síkság nádas, rétes legelőin régebben lecsonkolt ágú faoszlop állt a pásztortanyákon. Utóbbi a nagy kukoricatáblákat, szőlőültetvényeket őrző csőszök, kerülők, szőlőpásztorok tekintették át a körzetüket állványról, létrás faoszlop tetejéről, aminek neve lehetett állófa, őrfa, címerfa, messzelátó, gólya stb.

És ha már ott jársz, el ne feledd felkeresni az inverzkessing játékot a GCGEM1 ládát. [link]

Jelszó nincs! Csak fényképez úgy, hogy Te is legyél rajta, majd tölts fel a logodba!