A Vár-hegy fő tömegét szárazulati riolittufa és piroxéndácit alkotja.

A legnagyobb tömeget képviselő riolittufa a hegyen alsó szoknya részén, a felszínen található. A dacit a hegy csúcsán szintén a felszínen van. A feltárása a bronzkori eredetű földvár építésénél mesterségesen elkezdődött.
A hegyre a pleisztocén korban lösz hullott, azonban ez mára teljesen lemosódott, egy része a riolittufa alapkőzettel összekeveredett.
Jellegzetes talajtípus az erubáz, ami a piroxéndáciton keletkezett, míg a hegylábi területeken, riolittufán ranker talaj képződött.

A terület a Pannóniai flóratartomány (Pannonicum), Északi-középhegység flóravidék (Matricum), Tokajense flórajáráshoz tartozik. Délről az Alföld felől pannon és szubmediterrán növényföldrajzi hatások érik.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk az emberi tevékenységet, mint vegetációt alakító tényezőt, hiszen az évszázados szőlőművelés is nyomot hagyott a területen.

A lejtősztyepp-rétek és melegkedvelő-tölgyesek az Alföldre egykoron jellemző erdősztyeppek maradványai számára biztosítanak élőhelyet. Kora tavasszal a leány- és fekete kökörcsin (Pulsatilla grandis és P. pratensis ssp. nigricans) virágzásával éled a sztyepprét. A fajgazdag rétek védett törpecserjéje a törpe mandula (Amygdalus nana), amely áprilisban nyíló virágaival rózsaszínre festi a hegyoldalt. Májusban a fokozottan védett magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica) hozza sötétlila virágait. E pannóniai endemikus fokozottan védett növényritkaság jelentős egyedszámú populációja él a hegytetőn. Májusban és júniusban a tölgyesek szélén, egykori kőgrádicsokon nőnek az elegáns megjelenésű nagyezerjófű (Dictamnus albus) példányai. Árvalányhaj fajok közül, a hegylábi részeken gyakori a hegyi- (Stipa pennata), a bozontos- (Stipa dasyphylla), csinos- (Stipa pulcherrima) és hosszúlevelű árvalányhaj (S. tirsa). Szép sarjtelepe él és tovább szaporodik a vastaggallyú körte (Pyrus nivalis). Valamint az apró nőszirom (Iris pumila) is jelentős mennyiségben fordul elő. Őszi aszpektus ritka faja a pettyegetett őszrózsa (Aster sedifolius ssp. sedifolius). A sztyeprétek és bokorerdők számos ritka rovarfajnak is otthont adnak. Meg kell említenünk az imádkozó sáska (Mantis religiosa), az erdei hangyaleső (Myrmeleon formicarius), a bőrfutrinka (Carabus coriaceus), a balkáni futrinka (Carabus montivagus subsp. blandus), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambix cerdo) és a selymes cserjecincér (Cortodera holosericea) előfordulást

A védett pillangófajok közül előfordul a területen a fecskefarkú lepke (Papilio machaon) és a kardoslepke (Iphiclides podalirius). Ezek a pillangók szívesen tanyáznak a kiemelkedő, nyílt dombtetőkön, hegyhátakon, itt történik a párosodás (hilltoping). A virággazdag sztyeppréteken a nappali lepkék kavalkádja figyelhető meg pl.: az apró pillangósokat kedvelő plebejus boglárkák (Plebejus spp.) és az ökörfarkkórókon élő tüzes tarkalepkék (Melitea dydima) szívogatják a nektárt.

A meleg sziklákon találkozhatunk sütkérező fali gyíkkal (Podarcis muralis), fürge gyíkkal (Lacerta agilis), zöld gyíkkal (Lacerta viridis). Ritkán előfordul réz- (Coronella austriaca) és erdei sikló (Elaphe longissima), illetve a keresztes vipera (Vipera berus) is.

A bokorerdők és tölgyesek énekesmadár-faunájából kiemelhetjük az erdei pacsirta (Lullula arborea), a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) és a töviszúró gébics (Lanius collurio) fészkelését. A Zemplénből táplálkozni jár a területre néhány nagyobb ragadozómadárfaj: békászó sas (Aquila pomarina), kígyászölyv (Circaetus gallicus), darázsölyv (Pernis apivorus), parlagi sas (Aquila heliaca).
A védett terület alatti völgyben költ a fekete gólya (Ciconia nigra).
Emlősök közül a pisze denevér (Barbastella barbastellus), mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), borz (Meles meles), menyét (Mustella nivalis), nyuszt (Martes martes), vadmacska (Felis sylvestris) érdemel említést.

A vár története

Hajdan a Szegihez tartozó Várhegyen a tatárjárás után épült Szegi vára, amely 1315 és 1317 között Petenye fia Péteré volt, akitől Károly Róbert parancsára I. Mikcs bán foglalta el, és került 1341-ben az ő, valamint fiai: István, Ákos, Lóránd, László, majd pedig e családból származó Zeghi család birtokába. E család kihalta után 1418-ban az Agárdiaké és a Tárkányiaké lett. 1469-ben Mátyás király Tokaj várához csatolva Szapolyai Imrének adományozta. 1528-ban Szerdahelyi László, ezután Perényi Péter, utána Serédi Gáspár, később pedig Szapolyai Gáspár birtokolta. Később Bethlen Gáboré volt, majd Rákóczi György kezébe került. A várnak országos történelmünkben szerepe nem volt, annak végleges pusztulása a Rákóczi-szabadságharc alatt következett be. [link]

Jelszó: A várdomb legmagasabb jelzett pontján állva elkészült fotódat, amely hátterében Tokaji hegy látszik, töltsd fel a logodba.