\"... a szabadság fáján az emberi élet minden virágai kifejlődnek. Csak a szabadság fáján érlelődnek a tudomány és művészet gyümölcsei. Emberi észnek leghívebb dajkája a szabadság.\"

Id. Fejér Pál (Vasvári édesapja) 1786. január 25-én született Palágy községben (Ung-megye). Pesten és Ungváron végzett teológiát. 1813. december 24-én szentelte pappá Bradács János, munkácsi püspök, aki később édesapja, Fejér János (Vasvári nagyapja) mellé küldte kisegítő lelkésznek Gelsére. 1814. szeptember 14-én pedig Dámócra (Zemplén-megye) nevezte ki. Közel hét évet töltött el itt, és itt született meg 1815. július 24-én Ágoston, majd pedig 1818. november 7-én János nevű fia. Saját kérésére 1821. május 4-én költözött Büdre, hogy az ottani megüresedett paróchia irányítását átvehesse. Itt született meg 1826. július 14-én Vasvári Pál (akkor még ifj. Fejér Pál).

A családfő, id. Fejér Pál, a családi névre büszkén, mindvégig magyarnak tartotta magát. Ezzel szemben Vasvári életrajzíróinak körében is megoszlott a vélemény a család származását illetően. Ruszinnak, románnak vagy szlováknak vélték. A család hovatartozását illetően az elfogadható magyarázat talán évszázadokra vezethető vissza, ugyanis a török hódoltság idején több család húzódott fel Szabolcsba vagy a Kárpát-aljára, s ott megőrizve a magyar nevüket, elruszinosodtak. A vidéknek több olyan lakója is volt, akik visszatérve hasonló kalandos életutat tudhatnak a magukénak. Feltételezhető, hogy a Fejér-család is egyike volt ezeknek. Édesanyjáról csupán egyetlen adat, a neve maradt ránk: Méhay Erzsébet. Vasvári naplójának egyik bejegyzése alapján valószínű, hogy 1843-ban elhunyt.

Testvérei számát illetően is eltérő a vélemény, a legújabb kutatások Ágoston és János mellett még két testvért tartanak számon, Emánuelt, akit később pappá szenteltek, kanonok és tanügyi főigazgató lett Munkácson, valamint Eleket, aki a jogi pályát választotta, s később táblabíró lett, élete vége felé pedig Budapesten telepedett le.

Visszatérve Vasvári édesapjára, aki Tiszabüdön csak mint adminisztrátor tevékenykedhetett, hiszen sohasem nyert paróchusi kinevezést, - ami új adat, és a régebbi kutatásoktól eltér - ugyanis a falu kegyura, Dogály János nem járult hozzá a tisztség betöltéséhez. Fejér Pál elődje, Lupess István és az említett földesúr között már korábban érdekellentétek voltak, ugyanis Dogály János a paróchia és a paróchus kárára több megszorító intézkedéseket is hozott. Kisebbre vette a pap által használt szántóföldet, kevesebb tűzifát engedélyezett vágni, valamint az 1755-ben báró Szentiványi József által Büd községére örökül hagyott szárazmalmot évenkénti öt forint adóval kívánta megterhelni. S mivel Fejér Pál a püspökség és a földesúr vitájában valószínűleg a püspökség és a község oldalára állt, így jelölését a földesúr nem támogatta. Ez volt tehát a valódi ok a család elköltözését illetően.

Id. Fejér Pál 1827. november 22-én írt be utoljára a tiszabüdi anyakönyvbe, hat év utáni kitartó szorgos munka után otthagyta a paróchiát, és családjával együtt Hajdúböszörménybe költözött. Vasvári régi történetírói, Thallóczy Lajos, Jordáky Lajos, s később Fekete Sándor is Nyírvasvárit jelölték meg Vasvári szülőfalujául, de a tiszabüdi görög-katolikus paróchia anyakönyvéből egyértelműen kiderül, hogy Tiszabüd az igazi szülőhely. (Vasvári édesapja 1821. május 9-én vette át a tiszabüdi paróchia vezetését, az 1826. július 14-ei bejegyzés pedig végleg lezár minden esetleges vitát.) Vasvári édesapja tehát a megüresedett böszörményi paróchiára pályázott, s 1827-ben kinevezést is nyert. 1827-ben tehát ennek a kinevezésnek köszönhetően költözött a család Böszörménybe, ahol id. Fejér Pál 1834-es összeírása szerint 1219 görög katolikus vallású ember élt.

Vasvári és családja csaknem 10-évet töltött el itt. - Ez új kutatási adat. Vasvári életrajzírói, így Fekete Sándor is Nyírvasvárit vélte Tiszabüd után Vasvári második falujául, így nem csoda, hogy eltúlozta a hely jelentőségét, hiszen Büd mellett Nyírvasvári is azon faluk egyike volt, ahol a kis Vasvári mindössze egy évet töltött el, hiszen Vasvári édesapja 1836-ban kapott kinevezést az ottani paróchiára, s 1837-ben pedig Vasvárit már a nagykárolyi piarista gimnáziumban találjuk. Takács Péternek tehát tökéletesen igaza van abban, hogy Nyírvasvári szellemi környezete nem gyakorolhatott hatást Vasvárira, mint ahogyan szülőfaluja, Büd sem. Vasvárira tehát a hajdúböszörményi évei voltak hatással, hiszen ezen évei alatt tett szert azokra az ismeretekre, amelyekkel első tanítója, Csorbai Antal ruházta fel.

Vasvári édesapja dámóci és büdi tevékenységéhez hasonlóan lelkészi teendői mellett Böszörményben is ellátta az elemi iskola igazgatói tisztét. Évente a hajdúdorogi esperesének küldött jelentés mellett, amiben beszámolt a tanulók létszámáról, a tanított anyagról, az iskola állapotáról, a záróvizsgák eredményéről, mindemellett jelentést tett a mintegy száz tanulót oktató tanítómesterről, így a fia első tanítójáról, Csorbai Antalról is, akit jó erkölcsű, ésszerűen magyarázó, az oktatás módszereit jól ismerő pedagógusnak ismert el.

Csorbai Antal pedig az 1832/33-as tanév első felében így jellemzi a kis Vasvárit: \"keresztényi tudományokbul 1-so, egyéb tudományokbul eminens.

Ezen a ponton nem szabad megfeledkeznünk Mészáros Károlyról sem, aki önéletrajzában tesz említést Vasváriról, a hajdúböszörményi orosz pap fiáról, aki gyermekkorában szavalásra tanította. A görög katolikus egyházhoz ugyanis 10 filia tartozott, így Debrecen is, ahol 1826-ban született Kecskés Antal, Vasvári legjobb és legbizalmasabb barátja. (egyébként náluk lakott a már említett Mészáros Károly is, a debreceni tanulmányai ideje alatt.) Vasvári és Kecskés barátsága tehát már ekkor elkezdődött.

Ekképpen teltek el tehát Vasvári személyiségformáló évei Böszörményben, aminek az 1836-os év vetett véget, amikor is édesapja elfogadta az újabb kinevezését, ezúttal Nyírvasváriba. Hogy miért választhatta viszont Vasvári édesapja a Nyírvasváriban lévő paróchiát, hiszen az ottani 825 főt számláló egyházközösséggel szemben a böszörményi paróchiának 1219 fos tábora volt? Nos, erre az nyújthat kielégítő választ, hogy az új lakóhely nemcsak a paróchia irányítását és az ottani falusi iskola igazgatói székét jelentette számára, hanem a nyírségi kerület gyóntatójának kijáró tisztséget is. Mindemellett pedig nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy Nyírvasvári közel feküdt Szatmár akkori központjához, Nagykárolyhoz, ami gyermekei továbbtanulását is jelentette.

S mivel a családnak nem voltak birtokai, amelyekből gyermekei megélhettek volna, így édesapja is tudta, hogy gyermekei számára csak egyetlen kiút van: a tanulás. A gyerekek iskoláztatása így is felemésztette a család egész jövedelmét olyannyira, hogy édesapja öregkorára, miután már nem volt képes ellátni teendőit s kérvényezte nyugdíjaztatását, a helyére kinevezett fiatal lelkészre hárult az a feladat, hogy gondoskodjon Vasvári apjának mindennapi betevőjéről.

Vasvári édesanyjának halála után, valószínűleg elhidegült a családjától - amelynek okai egyenlőre még nem ismeretesek - , s amit a történészek úgy igazolnak, hogy a hagyatékában egyetlen levelet sem találtak, amely az édesapjától vagy testvéreitől származott volna, miközben barátaitól, Kecskés Antaltól és Vajda Jánostól fennmaradtak olyan levelek, amelyekben - feltehetőleg Vasvári kérésére - a barátai részletesen beszámolnak a családja és az édesapja sorsáról.

A család társadalmi helyzetéből kifolyólag a kis Fejér Pál gyermekévei alatt nem igen vegyülhetett el és játszhatott a falubeli jobbágy-gyerekekkel. Erre édesapja különös gondot fordított, elsősorban a család jóhírét féltve. Vasvári életrajzírói szívesen tesznek említést arról is, hogy a fiatal Fejér Pál a nagykárolyi éveinek nyári-szüneteiben írni és olvasni tanított egy cselédfiút a család házában, amiért édesapja szemrehányást tett neki. Ha hiteles dokumentumok nem is támasztják alá ezt az állítást, de maga a történet Vasvári személyiségét ismerve eléggé hihető, még azok számára is, akik csak felületesen ismerik Vasvári élettörténetét. Ha a látszat édesapja ellen is szól, de valószínűleg csak a jó szándék vezérelte, amikor eltiltotta gyermekeit az alsóbb néposztályoktól, mert ezzel csak gyermekei számára igyekezett a magáéhoz hasonló, sőt magasabb társadalmi pozíciót kiharcolni. Ugyanakkor igyekezett belenevelni az alázatosságot és a vallás iránti tiszteletet, ami egy görög-katolikus paptól egyáltalán nem meglepő.

Az iskola rövid története

Nyíregyháza egyik nagy múltú iskolája Királyi Katolikus Főgimnáziumként kezdte meg működését 1921-ben, a Nemzeti Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete értelmében. A szabadságharc 100. évfordulójának évében vette fel Vasvári Pál nevét. 1951-től 1955-ig a falak között építőipari technikum működött. Lényeges változást hozott az 1966/67-es tanév: matematika-fizika, illetve biológia-kémia tagozatos osztály indult. 1969-ben a tagozatos osztályok és néhány általános tantervű osztály új épületbe költözött, így indult útjára a Krúdy Gyula Gimnázium. Még a kettéválást megelőző évben szerveződött az ének-zene tagozat, majd 1975-ben az újabb fordulat, a testnevelés tagozat beindítása. 1978-ban a katonai kollégiumi képzés országos hálózatába kapcsolódott be az iskola. Minőségi változást hozott az épület rekonstrukciója és bővítése, nagyobb lehetőség nyílt az oktató-nevelő munkára. Az ének-zene tagozat szinte a kezdettől fogva sorozatban nyerte az Éneklő ifjúság első díját, az Év kórusa címet, a sporttagozatosok többször is megkapták az Ország Legjobb sporteredményeit elért középiskolája címet. Az utóbbi években az iskola profilja bővült. 1992 óta haladó angol, német nyelvi osztályok működnek. 1993 óta informatikai osztályban is folyik képzés. 2004. szeptember 1. óta intézményünk a Debreceni Egyetem Partneriskolája címet viseli, mert évek óta részt vesz a tanárjelöltek szakmai felkészítésének folyamatában.

Az intézmény induló épületállománya

Az intézmény 22 tanteremmel, 6 előadóval, 2 számítástechnikai teremmel, 1 nemzetközi és 1 normál méretű tornateremmel, szertárhelyiségekkel, rendezvényre alkalmas aulával, könyvtárral, olvasóteremmel és egyéb kiszolgáló helyiségekkel rendelkezik.
A jelenlegi épület iskolánk jobb szárnyának bővítésével alakult ki. Az alábbi képeken jól látható, hogy a jelenlegi tornaterem helyén a 70-es évekig lakóház állt, illetve a baloldai rész sem volt még meg.

Érdekesség az iskola életében, hogy ebben az iskolában tanult a \"Tenkes Kapitánya\" Ugyanis itt érettségizett 1939-ben Zenthe Ferenc.

Forrás: Iskola honlapja

Jelszó nincs! Csak fényképez úgy, hogy Te is legyél rajta a domborművel, majd tölts fel a logodba!