Gönc és Telkibánya között található egy pálos alapítású Boldogasszony titulusú klastromrom.

Nagy Lajos király 1365 és 1371 között alapította, azonban a hivatalos használatbavétele, ismeretlen okok miatt, sokáig elhúzódott: adataink szerint a rendházat 1429-ben, a hozzá tartozó templomot csak 1464-ben szentelték fel. Az utóbbi aktus összefüggésbe hozható azzal, hogy 1450-ben a pálosok megkapták a Telkibánya határában 1438 óta működő ispotályt, s a gönci épület szintén átvette a betegápolás feladatát. Erre utalnak a templom hajójának északi falán a kórterembe nyíló betekintőablakok. A kolostori élet azonban a XV. század végére áttevődött a virágzó Telkibányán lévő Szent Katalin-ispotályba, s a gönci klastrom élete hanyatlani kezdett. Az épület 1540-re elnéptelenedett, azonban olyan távol esik e régen jómódú településektől, hogy amint az másutt történt az építkezők nem hordták el a kőanyagát újbóli felhasználásra. Ennek is köszönhető a rom faragott köveinek páratlan gazdagsága.
A templom falai szinte a tetőpárkányig állnak, csak a szentély sokszögű végfalából omlott le egy szakasz. A főbejárat a nyugati oldalon nyílik, az oromfalon a kapunyílás fölött látható a rózsaablak kerek kávája (a faragott kő küllőket a gönci Huszita-házban őrzik). A három boltszakaszos, hosszúkás hajóhoz alig keskenyebb, arányosan rövidebb, szintén háromszakaszos szentély csatlakozik. A szentélyből nyíló sekrestyeajtón át lehetett járni a kolostori részlegekbe, s ugyanitt, az északi oldalon található az egykori torony négyzetes alapfala. A klastrom további traktusait csupán a talaj egyenetlenségei, gödrök jelzik az évszázados fakitermelés és újratelepítés következményeként. Ennélfogva még nagyobb művészettörténeti értéket képviselnek a templom épen maradt, faragott részletei.
A boltszakaszok függőleges faloszlopai mindenütt a helyükön láthatók, szintén megmaradtak a különböző geometrikus elemekkel gazdagon díszített gyámkövek. A legizgalmasabb köztük az északi falon lévő, úgynevezett denevérmotívumos konzol, amelyik valóban a kiterjesztett szárnyú bőregér formáját utánozza szépen illeszkedve a mostani környezetébe. Megfigyelhetők a magasban a boltozati bordák ívei, a letörött kőszárak csonkjai, jó nyolc-tíz méter magasan állnak a diadalív oldalfalai is. A csúcsíves ablaknyílások és a vízszintesen futó lábazati párkányok látványa a többi középkori romunk részletszegénységéhez mérten szinte lakályossá, élettel telivé varázsolja ezt a csodálatos építményt, mintha csak nemrég költöztek volna el innen a barátok.
Forrás: http:[link]

A játék teljesítéséhez tölts fel egy általad készített fotót a kolostorromról.
Régebben készült fénykép is megfelel!