Első ládatervem, amit kimoderáltak, +1/-5 arányban :-( vagyis: :-)
Az 1970-es évektől egyre-másra kerültek a városrendezési tervekbe "városképet meghatározó", domináló épületek, 20 körüli vagy afeletti szintszámmal. Egyrészt a szocialista építőipar, másrészt az adott város dicsőségére, kicsit úgy, ahogy a század első felében New York és Chicago versengett a felhőkarcolók terén.

A pálmát a pécsi Magasház vitte el, 84 m-es homlokzatmagassággal, 25 szinttel. Akkor még nem tudhattuk, hogy milyen kétes dicsőség lesz ez: alig húsz évvel az átadás után nagyon komoly problémák jelentkeztek. Az épület korszerű IMS tartószerkezetének teherbírása helyenként a tervezett felére-harmadára csökkent. Az épületet életveszélyesnek nyilvánították, a lakókat kiköltöztették.

De mi is volt az oka ennek a váratlan állagromlásnak? Ennek megértéséhez kell némi, nagyon alapszintű tartószerkezeti alapismeret. Kezdjük talán ott, hogy "már a régi görögöknél is" úgy építkeztek hogy valamilyen függőleges szerkezet (fal vagy oszlop) tetejére vízszintes szerkezetet helyeztek, amit q saját tömege tartott a helyén (az első komoly földrengésig :-). Nevezzük ezt tektonikus szerkezetnek.

Az 1960-as évek táján azonban egy jugoszláv mérnök-team kidolgozott egy olyan rendszert, ami alapjaiban más elven működött: a födémelemeket a felállított pillérek oldalához erősen (nagyon erősen) megfeszített acélhuzalokkal szorították hozzá. Lényegében a födémelemeket a saját súlyuk helyett az elem sarka és a pillér közötti néhányszor tíz négyzetcentiméteres felületen ébredő súrlódás tartotta a helyén. Ezek a kis felületek az épület legjobban igénybevett részei közé tartoznak, ezért az egyenletes teherelosztás érdekében jugoszláv barátaink egy nem túl olcsó, műgyanta jellegű anyagot alkalmaztak ebben a csomópontban.

Kis hazánk egyik illusztris építőipari vállalkozása, a Baranya megyei Építőipari Vállalat, a hazai IMS-építés úttörője ezt az anyagot egy sokkal olcsóbb, hazai fejlesztésű keverékkel helyettesítette. (Amúgy a teljes tartószerkezet költségének 1% alatti részéről beszélünk...) Önmagában a dollárigényes jugoszláv import kiváltása üdvölendő szándék volt az akkori konvertiblis valuta-ínségben, de a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...

A magyar teherelosztó habarcs a beépítés után aktív klórt bocsátott ki magából, éppen az épületet összetartó feszítőpászmákhoz. De azok ezt nem igen bírták: szépen elkezdtek korrodálni és volt olyan csomópont, ahol húsz év alatt a pászmák 60%-a elvesztette folytonosságát (=hiányzott belőle egy darab). Így meg elég nehéz erőt átadni, ha az ember nem jedi, hanem csak acél.

Röviden ennyit a technikai háttérről. Jelenleg az épületet statikailag megerősítve áll, de minden más tekintetben (burkolatok, gépészet, nyilászárók) teljesen tönkre ment, Befektetőre vár.

Ki tudja, hogy meddig még?


Egy mikrót keress a lábadnál - de nem talajszinten :-)

A leírást változtatás nélkül - elgépelésekkel együtt :-) - közlöm. Bár elvileg a moderáció nem nyilvános, 15 hónap múltán talán nem sérti senkinek az érdekeit :-)