Zubogy község neve szláv eredetű, névadója valószínűleg "Zbud" szláv származású ember volt. Az egykori Gömör vármegyéhez tartozó település létrejöttét a XII. század második felére valószínűsítik a történészek.
Az erdős, mocsaras vidék földművelésre alkalmatlan volt, a honfoglaló magyarok nem szállták meg, így az a király tulajdonába került. Hogy nagy számú szláv lakosság élhetett itt, bizonyítják a környékünkön található szláv eredetű földrajzi nevek is.
Egy oklevél tanúsága szerint a faluban fából épült házak álltak, amelyeket el lehetett szállítani. Ez alól csak a templom volt kivétel.
Az első plébánia templom feltételezések szerint a XII.- XIII. században, román stílusban épülhetett. Funkciójának megfelelően kiemelkedett a többi lakóépület közül, ez volt az egyetlen kőből épült építménye a falunak.
A XV. században került sor a templom átépítésére, a szentélyt elbontották, helyére sokszögzáródású, késő gótikus szentélyt építettek, déli falában két mérműves ablakkal. Nem sokkal ezután a szentélyt külső támpillérekkel erősítették meg. A nyújtott boltozat hatására a falak valószínűleg megrepedtek, szükségessé vált a megtámasztásuk.
A sorozatos török támadások miatt a falu csaknem teljesen elnéptelenedett, a templom majdnem összedőlt.
Valószínűleg hosszú ideig romokban hevert az épület, az újjáépítésre 1710 körül kerülhetett sor, felhasználva a régi alapokat és a megmaradt falrészeket. A munka befejezését jelzi az 1726-os évszámot viselő, 73 darab fenyőfa pallóból álló festett famennyezet.
Az 1750-es években két nagyméretű ablakot vágtak a hajófalba, és szélfogót építettek a bejárat elé, s egyszerű harangtorony készült a templom mellett. A legjelentősebb munka talán az új berendezés elkészítése volt 1758-ban. Két jolsvai asztalos, Contra András és fia, Mátyás készítette a padokat és a szószéket.
Az átalakítások után Zubogyon szinte megállt az idő. A templom ma is lényegében az 1758-ban kialakult formájában áll előttünk.

A templom általában zárva van, de közvetlenül mellette van a lelkészlak, szívesen megmutatják belülről is.

A jelszót a templom falán, egy bokor (talán aranyeső, pontosítsatok ha levelesen látjátok) takarásában lévő műemlék táblán találod. A második sor utolsó szava.